Orsi blogja

Itt a farsang áll a bál…kezdhetném, de nálunk nem csak farsangkor áll a bál ….vagy akkor minden nap farsang van? De most a farsang jó indok volt arra, hogy mi, szülÅ‘k is hülyéskedjünk: ugráljunk, táncoljunk, konfettit dobáljunk és forralt bort igyunk az utcán. Ha valaki most érkezne elÅ‘ször Svájcba, nagyon meglepÅ‘dne hogy az emberek, akik mindig normálisak( túl normálisak) most jelmezbe öltözve boroznak, szórakoznak. Zenekarok Gugge zenét játszanak, a szép tiszta utcákat most konfetti fedi. De ez benne a jó…hogy egy kicsit más mint a megszokott, hétköznapi életünk.

Az elsÅ‘ farsangomon itt Svájcban 6-7 évvel ezelÅ‘tt, én is meglepÅ‘dtem hogy milyen jópofák az emberek. Ilyenkor tök természetes hogy egy marslakó ül mellettem a vonaton, hogy a buszsofÅ‘r bohócnak van öltözve, hogy a zsebem tele van konfettivel….utoljára New Yorkban történt velem hasonló, (igaz ott napi szinen) de errÅ‘l majd máskor.

Néztünk felvonulást ahol konfetti ágyúval lÅ‘ttek minket, a gyerekek cukrot-csokit kaptak a felvonulóktól, a felnÅ‘ttel meg kávét egy kis pálinkával megbolondítva…ha még eddig nem lettek volna megbolondulva. Voltunk barátoknál is farsangozni, ahol a Peti keményen 5 percig volt az oroszlános jelmezben(pedig nagyon kis édes oroszlán volt) én kicsit tovább bírtam a kék parókában…de egy idÅ‘ után elkezdte nyomni a fülemet, az agyam helyét és egyéb érzékeny pontokat…így levettem. Szóval, összegezve jól farsangoztunk. Mi nem voltunk annyira bezsongva, hogy hajnali 4-kor az Å‘srobbanásra elmenjünk a tópartra, de szerencsére sokan megtették. Az idÅ‘ kellemes volt a felvonulásokra…nem úgy mint egy héttel elÅ‘tte amikor is minusz 14 fok volt. Én biztos hogy jegesmedvének vagy radiátornak öltöztem volna be….

Sajna, a párom kétoldali fülgyulladást kapott(szerinte a felvonulás nézésekor a piros cowboy kalap nem védte eléggé a fülét…….ebben lehet valami). Így itthon volt egy hetet orvosi utasításra.

Meg kell még említenem, mert emiatt is csúsztam a blog írással, hogy a barátnÅ‘mmel elmentünk moziba, The Girl With The Dragon Tatoo c filmet néztük meg. Nagyon izgalmas volt, annyira, hogy én még csukott szemmel is féltem és éreztem ahogy a szÅ‘r nem mer felállni a karomon, közben annyira szorongattam a télikabátomat, hogy maradandó sérüléseket vagyis ráncokat okoztam szegénynek. Nos, ennek ellenére vagy ezek miatt a film nagyon tetszett. Nemcsak a két fÅ‘szereplÅ‘ (fÅ‘leg a férfi fÅ‘szereplÅ‘) és a svéd környezet hanem a történet is jól el volt találva. (kicsit zavaró volt az elején, hogy Daniel Craig nem a oo7-es ügynök volt és ennek megfelelÅ‘en viselkedett, hanem egy normális újságíró volt) Annyira felzaklatott a film(jó értelemben), hogy megvettem a triológiát és kevesebb mint két hét alatt kis is olvastam kb:12oo oldalt. ÃœtÅ‘s volt a dolog. Mivel fÅ‘leg éjjel olvastam vagy amikor a Peti délután aludt, eléggé vörösek voltak a szemeim. De megérte. Viszont két okból nem jó éjjel ilyenfajta könyveket olvasni egy félÅ‘s embernek:elÅ‘ször is éjjel sötét van, és sötétben sokminden megtörténhet, másodszor pedig az álmaim nem voltak éppen rózsásak. De akkor is megérte.  Tévét sem néztem, internetezés minimális volt, blog írás zéró. Bocsánat érte. Igérem legközelebb nem olvasok éjjel 1-ig minden nap. Viszont, most hogy befejeztem már hiányzik a történet izgalma és a szereplÅ‘k. Most keresem a következÅ‘ könyvet, könyveket….

Utálom a januárt. Legalábbis ezt gondoltam. Nem történik semmi, vége az ünnepeknek, a készülÅ‘désnek, karácsonyfa a kukában figyel, ajándékok odaadva – megkapva és örülve, szilveszteri pezsgÅ‘, virsli-bab elfogyott, kijózanodás beindult. A hülye petárdások a házunk elÅ‘tt felébresztették a gyereket….hát akkor beléd is boldog új évet.  Semmi sincs januárban csak a tél, hideg és egy új év kezdete.

Kábé ilyen pozitív hangulatban kezdtem a januári napokat. És kellemesen csalódtam. Sok minden történik januárban. Szinte minden hétvégén szülinapra voltunk hivatalosak(nem tudom mi történik 9 hónappal korábban, de majdnem mindenki januárban született. Legalábbis a sok meghívás erre engedett következtetni.)

Az egyik szülinap a Peti játszócsoportjának a helyén volt tartva.(magyarul: ki lett bérelve a terem) Mikor odaértünk Å‘ egybÅ‘l át is vette a kis benti cipÅ‘jét..de az elején valahogy nem tudott feloldódni. Szerintem fura volt neki hogy az Å‘ kedvenc helyén vannak az emberek. De késÅ‘bb megjött a kedve: ugrált a nagy labdán, autózott, gyurmázott…Aranyos volt ahogy a párom leült az egyik kisasztalhoz gyurmázni a Petivel. Utána már 4 gyerek ült vele, késÅ‘bb odanézek és szinte az összes gyerek ott ült körülötte és szép csendben gyurmáztak. Aranyosak voltak ahogy körülvették Å‘t, mint valami óvóbácsi…

KövetkezÅ‘ szülinap egy héttel késÅ‘bb a Toni’s Zoo nevű helyen. Nos, a címbÅ‘l is kiderült a tulajdonos a Toni és egy tök jó állatkertet hozott tetÅ‘ alá. Volt ott majom, teve, krokodil, zebra…és még sorolhatnám. De a fÅ‘ atrakció nekünk a bejáratnál lévÅ‘ kisméretű markoló. (2 frankossal működik) Mondanom sem kell, Petikém amikor meglátta a mosolyt nem lehetett lemosni az arcáról. A többiek meg is jegyezték hogy mennyire örül az állatoknak meg az állatkertnek. Persze…valóban. De fÅ‘leg annak a kistestű markolónak. Azért becsületére váljon a kisfiamnak, megnézte az állatokat is és tetszettek is neki. Megkocogtatta az üveget a nyusziknál, jókat mosolygott a csapatban álló pingvineken. Mondjuk a kígyó annyira nem tetsztett neki…. KésÅ‘bb jött az ünneplés, torta, sült krumpli virslivel majd irány a játszótér és a markoló. Egy kisebb vagyont dobáltunk bele abba a kis gépbe, de a Peti annyira örült…és ez szó szerint minden pénzt megért.

KövetkezÅ‘ hétvégén rengeteg gyerek rengeteg szülÅ‘vel, rengeteg kaja és még több ajándék. Ja, mielÅ‘tt még kiakadnátok ez 3 testvér közösen rendezett bulija volt. Az ikrek 2 évesek voltak a bátyjuk pedig 4 éves.(aki focizik vasárnaponként.) Így a vendégek fele a mezbe öltözött szülÅ‘kbÅ‘l állt. (Amikor ezt megláttam hirtelen kétségeim támadtak hogy jó helyen járunk-e). 3 gyerekkel nem lehet egyszerű az élet…errÅ‘l jut eszembe egy sztori amit nemrégen olvastam valamelyik svájci magazinban. Egy zürichi családban az kettesikrek 3 évesek voltak amikor a szülÅ‘k elhatározták hogy szeretnének egy kislányt. Nos, anya terhes is lett és jött a jó hír: kislány..meg még egy…meg még egy. Hármasikrek. Juhéjj. Nagycsalád lettünk. Vehetünk végre egy kisbuszt és egy nagyobb lakást….na de vissza a szülinaphoz. Mivel mezbe öltözött emberek mindig mindenhol focizni akarnak így most is kivonultunk a pályára rugdosódni, szaladgálni. Petinek szerencsére tetszett és rohangált a labda után, elÅ‘tt…mikor hol. Majd jött az eszem-iszom dínom-dánom. A három szülinapi tortából mindenkinek jutott…kétszer. Finom torta volt. Aztán amikor tele volt a hasunk és a kisebb gyerkÅ‘cök sírni kezdtek kimentünk a ház elÅ‘tti játszótérre és ott a hinta mellé fel volt akasztva a pinata(ha jól írtam spanyolul) . Ez egy nagy papírból készült valami(amúgy sokféle alakja lehet) ez most egy napocskára emlékeztetÅ‘ valami volt aminek a közepében sok cukorka és egyéb édesség volt elrejtve. Egy nagy bottal kell ütögetni amíg ki nem szakad a papír és a földre nem hullik a sok finomság. A gyerekeknek tetszett ahogy ütögethették, volt aki gyengéden szinte alig ért hozzá, de volt olyan is akiben az elfojtott korai agresszió jeleit lehetett egyértelműen felfedezni, ahogy eltorzult arccal mérgesen és teljes erÅ‘vel mint valami ellenséget ütögette a papírgömböt.(nem tudom kit vagy mit képzelt oda…lehet hogy jobb is). Sajnos volt egy kisfiú aki túl közel állt a tűzhöz és kapott egyet véletlenül a fejére….Amikor a sok édesség a földön volt Petikém is  lelkesen szedegett föl a kis csokikat, cukrokat és boldogan mutogatta hogy tele van a marka. Aztán amikor minden föl lett szedve ezeknek a fele bele is került a torta mellé a pocakba(esti hasfájás garantált) akkor a Peti is kipróbálta a félig szétvert papírgömb ütögetését. Szerencsére nem az agresszív módon.

Ha már a hulló kajánál tartunk… évente egyszer (január utolsó szerdáján) van egy hagyomány, ami Bäcker möhli néven fut itt Zugban. Ilyenkor a pékek éves találkozója van aminek a végén kiállnak az étterem teraszára és dobálják a zsömlét, narancsot, virslit, kekszet, csokit a lent kiabáló tömegnek. Tavaly Peti még babakocsiból nézte értetlenül de azért érdeklÅ‘dve az eseményt( az egyik ismerÅ‘sünket el is találta egy narancs), most aktívabban részt vett a dologban és segített….fÅ‘leg megenni amiket én elkaptam. Amikor a pékek a régi, hagyományos fehér ruhájukban kijöttek az emberek(fÅ‘leg gyerekek) közé akkor mi is ott tébláboltunk mellettük, a Peti rájuk mosolygott Å‘k meg adták a mennyei mannát. A gyermekem megevett 3 virslit, 1 zsömlét, csokit, kekszet…Plusz kapott még egy szép csokiból készült érmét, rengeteg narancsot, zsömlét, csokit és kekszet. Meg is lett a vacsorára való. A csoki nagyon finom volt…Megjegyzem nagy a konkurencia az elkapó emberek miatt, meg amúgy is nehéz elkapni(vagy én vagyok béna), de szerencsére sikerült elkapnom egy egész zacskó pénz alakú csokit…utána tíz percig fájt a tenyerem. Mindennek ára van…viszont boldogan mentünk haza a megrakodott táskával….Folyt.köv.

Gondoltam tartsunk egy pici szünetet és beszélgessünk most másról is mint gyerek, ennek nevelése, hiszti, kakis pelusok….mondjuk legyen a téma a filmek. ElÅ‘ször is vannak a katasztrófa filmek és a “ez a film egy katasztrófa” kategória.

Például minden világvége filmben az egyik legborzasztóbbnak szánt jelenet ( a rendezÅ‘k ezt nem tudják kihagyni) és szinte egyikbÅ‘l sem hiányozhat…amikor a New York Cityben a Times Square üres. Ezzel el is mondták és be is mutatták a helyzet súlyosságát. Ãœres Times Square. Úristen, mi lesz most? Azt hogy Etyekfalván vagy esetleg a világ más városában a piac üres, az nem fontos….

A másik ami még idegesít: az akció filmekben a nÅ‘i fÅ‘szereplÅ‘k (oké néha a férfi is a macho stílusával). Kétféle nÅ‘tipus létezik(szerintük) az egyik a világesze, mindentmegoldó, harcos amazon és az ellentéte a butuska, sikítozós, ijedÅ‘s, béna nÅ‘. Persze mindkettÅ‘ tipus általában szűk felsÅ‘kben rohangálnak a minusz 3o fokban és a dzsungelben egyaránt. És természetesen egybÅ‘l tudnak lÅ‘ni(oké, némi sikítozás után) fegyverrel. Ez olyan életszerű….mint minden a filmekben. Ja, és a tűsarkús, csini helyszinelÅ‘krÅ‘l sem lehet elfelejtkezni. Valószínűleg tudnak benne bűnözÅ‘k után rohanni. Meg biztos elég csak a bűntett színhelyén fehér kesztyűt viselni. Ennek ellenére tudtam találni magamnak kedvenc sorozatokat, például mostanában a Castle amit szeretek, elÅ‘tte a Life(igaz, nem volt hosszú életű). Amúgy inkább a romantikus filmeket szeretem. Nyugi nem kezdem el felsorolni a kedvenceimet….sok van belÅ‘lük. Tudom, ezek sem tükrözik a valóságot, de legalább pozitiv hangulatúak.

Rossz szokásaim közé tartozik (de szeretem a kihívásokat) amikor váltogatom a  csatornákat és amikor a film utolsó 1o percére kapcsolok oda…. én meg ott erÅ‘ltetem a pici agyamat hogy találja ki vajon mi történhetett az elÅ‘zÅ‘ másfél órában.

Vagy érdekesnek találom amikor relativ két izgalmas film megy egyszerre két csatornán, természetesen….és én nem tudok választani, mert vagy egyiket sem láttam még, vagy mert egyforma középkategóriájúak és így váltogatva nézem mindkettÅ‘t. Ami a fura, hogy a végén mégis úgy érzem hogy midkettÅ‘ filmet rendesen megnéztem.

A 3. ami elÅ‘ szokott fordulni, hogy sorozatoknál kihagyok pár részt, mondjuk úgy egy egész évadot…és utána próbálom beilleszteni a hiányzó hónapok epizódjait. A párbeszédek kétértelműek ilyenkor….míg rá nem jövök hogy akkor ezt most miért mondta….Nem egyszerű feladat ez az én csepp űrtartalmú és romantikus filmekkel telített agyamnak. Ennek turbósított verziója, ha mindezt otthon (értsd: Magyarországon) játszott brazil szappanoperákkal próbálom meg. Ott ugyanis naponta van minimum 2 epizód ( a keményebbeknél délelÅ‘tt 2 és délután 2)…szóval ezekbÅ‘l kihagyni egy hetet már komoly traumát okozhat a történet folytatásához…hát még több hónapot. Ezt már csak haladóknak ajánlom. Velem ez történik mindig. Nem tehetek róla, hazamegyünk, belecseppenünk az otthoni való világba az összes kedvenc és nem kedvenc sorozattal, amikbÅ‘l némelyiknél fel sem tűnik ha az ember kihagy pár hónapot..ugyanazok a szereplÅ‘k ugyanazokkal kavarnak és ugyanúgy utálják egymást. De van olyan ahol rendesen pörögni kell az agytekervényeimnek hogy követni tudjam, és olyan is van ahol már csak a fÅ‘cím maradt meg, mert az összes általam ismert figura meghalt, megölték, megházasodott stb…

KövetkezÅ‘ és egyben utolsó hülyeségem amikor bealszom egy film közepén és a felébredek a következÅ‘ film közepén. Ilyenkor nem értem, hogy a szÅ‘ke, hosszú combú lány miért barna hajú, köpcös férfi és egy idÅ‘ után belefáradok a szereplÅ‘k és a történet keresésébe…ilyenkor tudom hogy itt az ideje aludni tovább…Jó éjt.

Mostanában ezzel az édes mondattal bombáz minket a Peti. Volt pár havas nap, ami maradandó nyomot hagyott benne és azóta, még napos, száraz idÅ‘ben is havat akar lapátolni. (mellékesen megjegyzem, hogy hólapátolást vállalunk, fizetség 2 piros és egy zöld gumicukorka) Történt ugyanis hogy felmentünk Ratenhez és próbáltunk a friss, nagy hóban szánkózni….nem sok sikerrel. A fából készült szánkónknak nem tetszett a terep és a Peti is jobban érdeklÅ‘dött a hólapátolás iránt. Így Å‘ lapátolt lelkesen és boldogan…mi meg hagytuk lapátolni, lelkesen… Rajtam, mint eredeti svéd hegyi medvén, 4o perc után a fagyhalál tünetei kezdtek mutatkozni és jobbnak láttam bemenekülni az étterembe. Szivet, lábat melengetÅ‘ élmény volt a kávézás, így vissza sem mentem. Nem hiszem hogy a fiúk észrevették hogy leléptem. Most már csak azt kell kitalálnom hogy élem túl a tél hátralevÅ‘ részét. Esetleg elköltözöm melegebb égtájra(tudom, sokan odaküldenének).Már el is képzeltem ahogy ülök a tengerparton egy teraszon, koktélt iszogatok, olvasok vagy írok…. -ANYA!!!!!Menjünk ki a ház elé havat lapátolni- kiabálta a gyermek és ezzel vissza is rángatott a jelenbe…és a téli hidegbe. De én fogtam magam, felöltöztem és kimentem vele havat lapátolni, építettünk egy nagy kupacot( én nem merném hóembernek nevezni inkább hórakásnak) aztán leromboltuk..és ez így ment egy jó darabig. Olyan jó volt nézni az Å‘ kis boldog arcát. Sajnos sokat túlórázott a hóban és nagyon elfáradt, ami egy üvöltÅ‘s ( Å‘ részérÅ‘l) és egy fárasztó(mi részünkrÅ‘l) estét eredményezett. Ennyit a fizikai aktivitásról. Az én aktivitásom az utóbbi idÅ‘ben a tv nézésre szűkült. Ugyanis az utolsó step aerobic órán túlzásba vittük a dolgot és utána napokig fájt a térdem.  Pár nap szenvedés után elbicegtem a dokihoz, aki hogy biztos legyen benne nem szinlelek, még jól megtekergette a lábamat. Majd adott krémet, kötést és egy jó tanácsot: Kerüljek mindent ami fájdalmas. Oké, ez egyszerű lesz: járás, ülés, állás, fekvés, térdelés(nem mintha annyit imádkoznék)…szóval minden. Egy dolgot csinálhattam volna: SEMMIT.  Így történt hogy esténként ha egy kis szabadidÅ‘m maradt akkor tv-t néztem. Néha annyira fáradt voltam hogy 2o percig tartott míg rájöttem hogy olaszul beszélÅ‘ filmet nézek…és azért nem értek semmit. Ricsi szerint, viszont olyan halkan nézem hogy nem is hallom, ezért tartott 2o percig mire észrevettem. Édes, nem?

Na de elkalandoztam. Szóval, hogy teltek az ünnepek? Ki mennyi kilót hízott a nagy eszem-iszomban? Mindenki elégedett volt a kapott ajándékkal vagy csak illendÅ‘en mosolygott hozzá? Szerintem Peti elégedett volt, mert föl-le ugrált örömében amikor az óriás dobozról letépte a papirt. A dobozban pedig egy Lego vonat szett volt. Így most az egész nappalit sínek borítják és egy hangosan közlekedÅ‘ vonat rohangál körbe-körbe. Merry Christmas, hóhóhóhó…. Ha a  mikulás most jönne, akkor ezzel kellene megbírkóznia a nappaliban.

Én meglepÅ‘dtem az ajándékomon(pedig én vettem magamnak) de elfelejtettem a fa alá tenni és csak pár órával késÅ‘bb vettem észre a polcon ahová elrejtettem. A másik ajándékot meg véletlenül megtaláltam a Peti ajándékának csomagolása közben. Ennyit a meglepetésekrÅ‘l. A párom is meglepÅ‘dött az ajándékán, mert pár nappal karácsony elÅ‘tt Peti elszólta magát. – Apa, ma ragasztottunk, vágtunk az ollóval meg szineztünk. Neked csináltuk ezt a lapot meg a bögrét. Erre apa: – Peti, a bögre az meglepetés és nem kellett volna elmondanod? Peti: – Igen, anya is ezt mondta.  Nos így a meglepetés félig sikerült csak. A bögre az stimmelt, de mi speckó porcelán filccel rajzoltunk rá….maradandó emlék lett belÅ‘le.  Petikém lelkesen körberajzolta a bögrét és most már apa íróasztalán van az irodában.(nekünk ezt mondta)

Karácsonykor délelÅ‘tt elmentünk egy falmászó helyre, ahová a Ricsi régebben rendszeresen járt. Még a Peti elÅ‘tt. Azóta már itthon is tud falra mászni( sÅ‘t, én is). MeglepÅ‘en  sokan voltak 24-e lévén. Óriási sportcsarnok tele fallal, a falak tele kiépített fogókkal, utakkal és emberekkel. Mi, az alacsonyabb, könnyebb rész felé orientálódtunk. Gyermekem többszöri próbálkozással és apai segítséggel eljutott egy egész jó magasságig…anyai szivem büszke volt rá. Biztosan eljövünk még ide párszor. Megmutatunk neki különbözÅ‘ dolgokat legyen az sport, művészet, zene …és majd Å‘ választ kedvére valót.

Zenéről jut eszembe, mostanában elkezdett vadul ugrálni, táncolni és vicces pózokban bohóckodni zenére. Pocsolyába léptem, Petróleum lámpa, Csavard fel a szőnyeget és társai bejönnek neki. Már látom hogy hamarosan együtt megyünk bulizni. Na, majd arról is beszámolok. Addig is, egy jó film címével elköszönök: Good Night And Good LUCK!!

Mivel idén sem töltjük otthon az ünnepeket(hanem itthon) úgy gondoltam dobjuk fel a hangulatot és találkozzunk a Mikulással. Ez annyira jól sikerült, hogy 3 Mikulással is találkoztunk 3 különböző szervezésben.

Csapó 1 : Svájci németül beszélÅ‘ Mikulás. (semmi szinkronizálás) Helyszín: karácsonyi vásár Baarban, a melletünk levÅ‘ városkában. ElÅ‘tte itthon jó alapos összeveszés. Alaptörténet: én akartam menni a vásárra, a fiúk meg nem. Erre én berágtam hogy miért kell mindig könyörögni….és már én sem akartam menni. Ezután viszont Peti rágott be, hogy Å‘ meggondolta magát és menni akar. Én: Hurrá. Ez az én fiam. Gyerünk…… Na ez nem ilyen egyszerű. Ő ugyanis csak akkor hajlandó jönni ha apa is jön.(De apa NEM AKART JÖNNI) Ezt nem értette meg. Oké, akkor nem megyünk. ElsÅ‘ kört lefutottuk.

Közben Ricsi lett mérges, hogy neki miért kell jönni, ő nem szereti a tömeget, ne szervezzek neki programot stb . Erre én lettem mérges hogy miért ilyen passziv, utána a Peti lett mérges, hogy mi miért vagyunk mérgesek. Oké akkor nem megyünk. Második kör lefutva.

Kezdtem lefelé venni a ruháimat, jelezvén hogy akkor nem megyünk. Erre Peti:- Akkor most nem megyünk? Én menni akarok. Nagy sóhaj részemrÅ‘l: Oké menjünk. Peti: -De csak ha apa is jön. KezdÅ‘dik elÅ‘rÅ‘l. Nagy sóhaj apa részérÅ‘l: – oké menjünk. Kis lelkem örült….egy darabig. – Peti, gyere vegyük fel a nadrágot…(1o-szer elmondva mire sikerült átvenni a nadrágot) – Peti,vedd fel a csizmát. Erre Peti:- Én papucsba akarok menni. – Petikém, kint hideg van, csizma kell meg kabát….Válasz:- NEEEEEEMMM!!!!!!!!! Mindezt eljátszottuk 1oo-szor, semmi eredmény. Oké, akkor nem megyünk. Harmadik kör lefutva.

– De én akarok menni.(ez volt Peti)   – Akkor fel kell öltözni.(én)   – NEEEEMMMM.(Peti)   – Haladjunk mert lekéssük a buszt.   – Miért nem megyünk kocsival?  – Mert sokan lesznek és nem tudunk parkolni. Menjünk busszal. Siessünk.   – Oké anya, siessünk.   Óriási sóhaj. Leizzadás és 4o perc csata után elindultunk…fapofával, semmi jókedvvel.  Jókedvünk csak akkor tért vissza amikor a 33-as buszon ülve olyan utcákba kanyarogtunk hogy még a párom is erÅ‘sen rácsodálkozott. Természetesen tetszett neki a lehetetlen helyzet.(Nem hiába elÅ‘ször utazott ezzel a busszal) A buszmegállók a lehetÅ‘ legrosszabb helyeken vannak, a tanulóvezetÅ‘k sikítva befogják a szemüketés elengedik a kormányt amikor a kis keskeny utcába( ahol még a madarak is behúzott szárnnyal repülnek) egyszer csak hoppá egy busz jön szembe. Szerintem még a kezdÅ‘ buszvezetÅ‘ket is idehozzák tréningre, ha ezt megcsinálják akkor készek bármilyen feladatra. Egyszer nekem is sikerült kifognom egy kezdÅ‘ sofÅ‘rt. Az nem is zavart hogy késésben voltunk, inkább az, hogy odaérünk-e egyáltalán. Az sofÅ‘r fején is átfuthatott ez a gondolat, mert enyhén palástolt aggódás nyomait véltem felfedezni az arcán. ….Visszatérve a mostani buszozásra. Sikeresen elértük a célállomást és utána belekeveredtünk a tömegbe. ( a párom nagy bánatára) Körülnéztünk a vásárban, megpihentünk egy forralt bor erejéig…mellettünk meg csak úgy mosolyogtak a pálinkás kávétól az emberek.(nekem már a szaga is elég volt) A borozás után újult erÅ‘vel nekivágtunk a vásárnak….és egyszer csak maga a Mikulás bukkant föl. Természetesen megkörnyékeztem nem túl lelkes kisfiammal. Éppen végzett az elÅ‘ttünk álló kisfiúval(átvitt értelemben) és hozzánk fordult. Petikém határozottan és nagyfiúsan kezet nyújtott a nagy Mikulásnak. A kézfogással együtt elment az összes bátorsága és onnantól nekem kellett tolmácsolnom közöttük. Mint szóvivÅ‘ közöltem a nevét és életkorát közben Peti csak bólogatott hogy igazat beszélek. Végül a zsákjából kivett két marék mogyorót és odanyújtotta Petinek. Az én jólnevelt kisfiam kivett belÅ‘le egy egész darab mogyorót mire a Mikulás mosolyogva mondta hogy az egészet vegye el. Ennek nagyon megörült, de nekem kellett végrehajtanom a feladatot. Ezután mosolygós, bátor arccal mentünk tovább a vásárban.

Mikulás number 2.: Angolul beszélÅ‘ Mikulás. A hozzákapcsolódó történet jóval egyszerűbb, mert foglalni kellett helyet rá. Tehát el volt döntve hogy megyünk. A nemzetközi mama klub szervezésében volt egy karácsonyi party, ezenbelül fotózás a Mikulással…. Én nem vagyok fotogén és ebbÅ‘l kifolyólag utálom ha fotóznak(lásd esküvÅ‘i fotózás képei), Ricsi alapból nem szereti az embereket( Å‘ viszont fotogén), Peti pedig félt a Mikulástól. Ez volt a felállás és kb. ez látszik az arcunkon a fotón is. Szuper. Csináljunk belÅ‘le naptárt, és nézegessük egész évben vagy inkább egy óriás posztert a nappaliba… Az ebéd finom volt vegyítve pár asztal körül rohangáló gyerek visításával. A terem egyik végében kézimunka asztalok voltak felállítva és lehetett készíteni rénszarvas fejdíszt( Peti egy percig nem hagyta a fején így nem született fotó a műrÅ‘l, amit késÅ‘bb az öltözés közbeni kavarodásban el is veszítettünk. Brühühü) A másik asztalnál karácsonyfadíszt, a következÅ‘nél hóembert lehetett csinálni. Petinek nagyon tetszett ez az egész, míg a fiúk nagy része szaladgált és verekedett addig Å‘ csak gyártotta a különbözÅ‘ díszeket. Öröm volt nézni ahogy vagdosott az ollóval, ragasztott, rajzolt…az én kis művészem.  Közben készen lettek a fotók és ki kellett választani a 3 rosszból a legjobbat. Hát nem volt nehéz. Az egyiken vagy nekem van becsukva a szemem(szokás szerint) a másikon a Peti nem nézett a kamerába, a harmadikon meg nem mosolygunk. Happy family fotó.

Mikulás 3. felvonás: a magyarul beszélÅ‘ Mikulás. Az ideérkezés, hasonlóan az elÅ‘zÅ‘höz elÅ‘re lefoglalt esemény lévén, egyszerű volt. A luzerni magyar csapat szervez minden évben Mikulás és karácsonyi vacsorát, az ideire mi is neveztünk. Találkoztunk kedves magyar emberekkel, gyerekekkel. Majd egyszer csak megjött a Mikulás(nagyon jól játszotta). Leült a székre, köszöntötte a gyerekeket majd a zsákjából elÅ‘vette a listáját és elsÅ‘ként szólította Petikémet. Szegénykém erre nem számított…de én sem. Csak apával volt hajlandó megközelíteni a piros ruhás egyént de végül ráült a térdére. A Mikulás megdicsérte hogy segítÅ‘kész, ügyes fiú…de szót kell fogadni a szülÅ‘knek. Ezen meglepÅ‘dött. Majd amikor a Mikulás megemlítette hogy tudja hogy a Peti szereti a markolókat akkor egy nagyon diszkrét mosoly megjelent Peti szája szegletének a csücskén.(gondolta hogy milyen információs hálózata lehet ennek a Mikulásnak. Biztos neki dolgozik az FBI) Ezután megkapta a csomagot és boldogan elmenekült a piros ruhás közelébÅ‘l.

Aznap éjjel belegondoltam, hogy ha a Mikulás tényleg eljönne hozzánk(nyugi most magunk közt vagyunk) és mondjuk az erkély felől támadna, akkor először belelépne egy adag pelenkát tartalmazó vödörbe. Ha ezen továbbjut akkor közvetkezik a nehezített pálya: a nappali. Itt vagy felakad az erkélyajtó mellett álló óriás darura(szülinapi ajándék volt) vagy dob egy hátast a szőnyegen össze-vissza parkoló autók, vonatok valamelyikén. Egyszerűbb lenne ha nappal jönne, mert akkor csak kapna egy könnyű infarktust a káosz láttán. A csizmákat kitettük az ajtó elé, minden esetre felkészülve, de még  a Mikulás sem tudta a nagyméretű kék markolót belepréselni a Peti csízmájába.

Újra itt vagyok, kicsit megkésve de eléggé bolondok háza időszak volt. Egy-két aranyköpés a Petitől.

Petikém, ne csak itthon legyél nagyszájú az oviben meg….                        Erre Peti: kisszájú

Ahhoz még nőnöm kell hogy táncolni tudjak. Én még kicsi vagyok hozzá.

Nézeget egy könyvet, amikor a végére ér azt mondja: – Úgy utálom hogy nincs benne több lap.

Anyát nem is a lapáttal hanem a seprővel löktem meg.

Az agyamra megy ez a mogyorózás.

Hívjuk fel a télapót és mondjuk meg neki, hogy a Baustellés könyvet vegye meg nekem.

Peti:- bikka búta              Én: – Peti ez mit jelent?             Peti: – szomorkodás, feeling sad.

Peti: – Béreljünk egy hajót és bulizzunk.

Olyan jó illat csapta meg az orromat.

N̩zi a falat. РEz is ̦ssze van karcolva. Kell venni egy ̼j falat.

– Peti, hogy hívják a Carmen férjét.             Peti: – Elisabeth.

Apa, de okos vagy hogy fektetve tetted le a sütit a tányérba.

Anya, hagy fejezzem be a mondatot.

Ne mossunk ma hajat, majd tegnap.

Az a jó benne, a vízbe, hogy lemossa a fogamról az összes muttyot.

Az a jó a bilibe, hogy lehet benne látni a kakit. A wcben nem látni.

– Peti, ne csaljál.                      Peti: – De csaj vagyok.

Anya ezek nem tudnak gurulni, értsed meg.

A cicák nem fáznak télen mert van ez a pici busz, cicabusz és azzal utaznak.

– Peti, vegyél fel zoknit, megfázik a lábad, itt hideg a föld.              Peti: – De úgyis az ágyon ülök.

Elszeretnélek titeket szórakoztatni pár Peti féle aranyos mondással.

Ãœl Peti a Ricsi számítógépe elÅ‘tt: – Írok smst  a Botinak. ( Boti az unokatesója)

Cserélem ki a pelenkáját közben mondom neki: – Milyen büdös ez a kaki.  Erre Peti: – Ez a pörkölt volt, szerintem.

Egy, zwei, drei, vier, fünf, seven, eight, nine

Köszönöm szépen a jó étvágyat.

Basszus kulcs Mari néni.

– Peti, te sokat beszélsz?  Válasz: – Csak magyarul

– Apa, szóljál a Johnnynak(ez Ricsi fÅ‘nöke) hogy adja oda a pénzt ajándékba.

– Hogy hívnak?  Válasz: – Kesiár Péter. – Hány éves vagy? Válasz: – Három.  – Hol laksz? Válasz: – Zugban.  – Pontosabban?  Válasz: – Egy össze-vissza kanyargós utcában.

– Hány éves vagy?  Válasz: – Pár perc és 68

Délután odabújik hozzám alváskor: – Összebújunk mint a malac.

Amikor kicsi voltam belőled ittam a tejet.

Én olyan palacsintát akarok enni aminek sok kockája van. (értsd: waffel)

hómikulás( vagyis hóember)

Megmondom hol lakik Judit. Messze, eggyel arrébb.

Ennyi most majd legközelebb a többit. Sziasztok.

Lehet hogy a múltkor kicsit gonosz voltam amikor az amerikai barátunk látogatását cinikusan ecseteltem. Az igazsághoz tartozik hogy voltak azért szép pillanatok is, például amikor  jókat beszélgettünk, amikor elmentünk vacsorázni a Bären étterembe(tudom ajánlani azoknak akik itt laknak vagy erre járnak. Mondjuk csak ezért nem kell erre járni, annyira nem nagy szám az étterem, csak ha már valaki erre jár…), amikor a Petivel és a markolóval játszottak, amikor sétáltunk(ez keveset fordult elÅ‘). Szóval, ezek voltak a jó oldalai.

Közben, ahogy telnek a napok a szülinapja után, mármint Petinek, még mindig kapunk ajándékokat azoktól akik nem tudtak eljönni a bulira. Így most már nagy nagy örömünkre gazdagabbak lettünk egy óriási daruval. Ami távirányítható és egy fejjel nagyobb mint a Peti. A nappali most már inkább egy építkezési területre emlékeztet mint nappalira. A nagy daru uralja a terepet, de van még  óriási markoló( rá lehet ülni és 1oo kilóig terhelhetÅ‘. Eredetileg homokozóba lett kitalálva de nálunk a nappaliban dolgozik). Van itt még legalább tíz különbözÅ‘ markoló(kicsi, nagy, lánctalpas, kerekes, tolólapáttal elÅ‘l, hátul  elÅ‘l-hátul, piros, sárga…) van még dömper, úthenger, betonkeverÅ‘, aszfaltozó gép és még sorolhatnám. Arról nem is beszélve hogy tÅ‘lünk 5 percnyire megint csatornázás van(juhéjj?) így délutánonként odaszoktunk menni és bámuljuk Å‘ket munka közben. Mennyire szerethetnek minket Å‘k is. (csak úgy mint a többi építkezésen). SÅ‘t a házunk mögött is volt némi ásáskodás, amit lustán az ablakból figyeltünk. Annyira édes a Peti ahogy figyeli Å‘ket, mostanában már csak a Bogyó és Babóca meséket nézi ennyire elbűvölve.

Nem tudom említettem-e, hogy Peti elkezdett magánórákra járni. 4 hete kezdtük el és egyszer van egy héten. Oké ez most komolyan hangzik, pedig csak egy kis extra svájci németet gyakorol. Nem akarom hogy hátránya legyen abból hogy két szerencsétlen szülÅ‘je nem beszéli(és nem is nagyon érti ezt a csodálatos dialektet). Petikém imádja ezeket a sprivát órákat, ahogy Å‘ hívja. Logikus, hisz ilyenkor kettesben van az Å‘ imádott játszócsoport tanárnénijével, aki csak vele foglalkozik. Nincs várakozás, konkurencia…csak Å‘k ketten számolnak, énekelnek, mesélnek. Ő van a figyelem központjában…(mintha itthon nem így lenne)

A másik amit meg akartam említeni, hogy itt az Å‘sz. De most már idÅ‘járásilag is. Egészen csütörtökig 22 fokban boldogan szaladgáltunk, aztán meg jött a hűvös, szeles, esÅ‘s idÅ‘. Reggel 1o fok volt, délben is 1o és este pedig 7 fok lett belÅ‘le… hát nem valami nagy teljesítmény, nem? Gyenge kezdés után erÅ‘sen visszaestünk. No mindegy. Hivatalosan is eltettem a nyári szandáljaimat és elÅ‘vettem morcosan a csízmámat. Igen, lassan kerítenem kell télapó öltözéket is. Apropó télapó, a Peti ma közölte velem hogy hívjuk fel a télapót és mondjuk meg neki hogy egy építkezÅ‘s könyvet vegyen neki. Aranyos, nem? ( a 2oo. építkezÅ‘s könyv, hurrá) Mondtam neki hogy nem tudjuk felhívni, de lerajzolhatjuk neki és majd HA JÓ FIÚ LESZ akkor megkaphatja azt a könyvet. Szerintem ezt egy párszor még használhatom a télapóig….aztán új zsarolós dumát kell szereznem….

Ja, kitaláltuk hogy az egyik anyuka barátnÅ‘nknek csinálunk baba partit. Igaz, hogy már a 2. gyerek jön, de a többieknek is rendeztünk egyet a 2.nál Å‘ sem maradhat ki belÅ‘le. KettÅ‘ problémo van, az egyik hogy decemberben fog szülni, szóval olyan sok idÅ‘t nem hagytunk magunknak a szervezésre. A másik hogy a vendégek listája elég hosszú, így senki nem ajánlotta fel a lakását hozzá, ezért valami étteremben kell gondolkodni. Esetleg valami ötlet?? Mivel Å‘ columbiai…nem egyszerű figura(melyik nÅ‘ az, mondhatnák a pasik). Igaz, aki túl egyszerű az a végén még unalmas lesz, nem? Meg aztán a pasik is egy érdekes kategóriába tartoznak, de ezt majd máskor…Szóval most étterem keresés van. Aztán még ki kell találni az ajándékot, ami igen nem egyszerű hisz második terhesség lévén már szinte mindenük meg van. Nos, ezt a “szinte mindenük meg van” témát kellene kicsit jobban körüljárni vagy csak egyszerűen megkérdezni hogy mi az ami majdnem meg van vagy szinte nincs meg. Na, ezt most egy pillanatig én sem értettem. Ugorjunk. Legközelebb majd errÅ‘l is részletek nélkül beszámolok.

Amit már egy ideje fel akartam jegyezni az utókor részére( hogy írásos nyoma is legyen ha már más látványos nincs is) és ezt egy elég jó helynek találtam erre a célra. Nos ha eddig még nem tettem volna említést errÅ‘l, járok step aerobicra. Kedd esténként. ( ha bárkit ennyire pontosan érdekelt volna) A múlt hetin valahogy extrába több litert leizzadtam már bemelegítéskor mint a megszokott mennyiség. Eddig mondjuk 2 liter per alkalom, most ez 2 liter volt csak a bemelegítéskor. Egyszerűen alapból ömlött rólam a víz…. és nem a zuhany alatt álltam mint ahogy azt némelyek feltételezhették volna. A kedvencem amikor a csaj bejelenti hogy új lépéskombinációk lesznek( mi baja volt a régiekkel). Az is lehet hogy erre a bejelentésre izzadtam le ijedtemben 2 litert. Nehezen tanulom meg az új lépéseket és örülök amikor a régiekkel kell csak bajlódnom. Ráadásul ha egy lépést elrontasz, akkor ugrik az egész sorozat, mert hogy ez így van kiszámolva. Köszi. Szerencsére csak sikerül minden alkalommal erÅ‘sen koncentrálva összelépkednem magam. Külön klassz, hogy mivel kevesen vagyunk elbújni sem lehet senki mögé, plusz a hab a tortán a tükörrel szemben állva magamat és a bénázásomat kell néznem 5o percig. Dupla tortúra. A végén amikor már energiám semmi, felüléseket kell csinálni meg külön lábgyakorlatokat. Szuper. Még fizetek is ezért. hahaha. Külön rettegek attól, hogy a párom és a Peti egyik este majd meglesnek és rajtam röhögnek az ablaknál. Már megígérték többször, de szerencsére Peti ilyenkor fürdik, eszik stb. szóval remélem elfelejtik az egészet. Mondjuk, így a tükör elÅ‘tt állva(életemben nem néztem még magam ennyit a tükörben) muszáj volt szembesülnöm a kemény igazsággal. Meg kellett állapítanom hogy a lábam és a fenekem nem is annyira rossz, viszont deréktól felfelé az nagyon gáz,  sÅ‘t a nyak fölötti részrÅ‘l ne is beszéljünk. További szép estét(remélem nem lesz ettÅ‘l rémálmotok).

Oké. Tudom, megint eltelt egy kis idÅ‘ az utolsó jelentkezésem óta. DE meg tudom magyarázni. MielÅ‘tt azonban belekezdenék Boldog szülinapot kívánok a blogomnak és ezáltal magamnak is. Egy éve a szülinapomon kezdtem el írni a blogot és azóta kisebb nagyobb kihagyásokkal jeletkezem….és most újra itt vagyok.

A nyaralás után elkezdtünk újra játszócsoportba járni, ugyanabba, ugyanoda, majdnem ugyanazok a gyerekek vannak, és persze Peti is ugyanúgy sír, amikor elmegyünk. (vannak napok amikor sírás sincs…) A sírás max. 5 percig tart,(aki tapasztalt ilyesmit egyetért velem, hogy sokkal hosszabbnak érzi az ember) utána jól elvan. Vagyis elvolt…míg fel nem bukkant egy új fiú. Nevet nem írok, nehogy valami titkos magyar kapcsolat révén rábukkanjanak a blogomra. Végül is két fiúról van szó( az egyik már régebben is ott volt) akik eléggé agresszíven viszonyulnak mindenhez. Amit elég nehéz helyretenni Petinek. Amikor meglátja valamelyiküket akkor úgy lóg az apja nyakán, mint a rappereknek a vastag aranylánc. Még talán súlyba is ott vannak. Elég nehéz Å‘t lefejteni és mosolyogva otthagyni. Hiába tudjuk hogy pár perc múlva helyreáll a béke….remélni tudjuk hogy egyszer sírás nélküli lesz az elválás.

Másik nagy újság hogy nem hordunk napközben pelust, csak alváshoz. Juhéjjj. Nos, az elsÅ‘ két hétben voltak balesetek, pisi itt, pisi ott, sÅ‘t volt olyan hogy egy délután háromszor kellett nadrágot cserélni, plusz kimosni a nappaliban a szÅ‘nyeget és a kanapén a védÅ‘huzatokat. Utána viszont nagyon klasszul ment minden. Mostanában elvétve fordul elÅ‘ futó zápor…néha lekéssük a buszt mert wc-re rohanunk, de szerencsére egyre jobban mennek a dolgok a wc-n. Nagyon büszke vagyok az én drágámra.

Közben megérkezett egy 7 éve nem látott kedves barátom New Yorkból. Örültem hogy újra látom,  de kicsit el is szoktunk tÅ‘le hogy vendégünk legyen. FÅ‘leg hogy Å‘ kicsit nagyon husi. ElsÅ‘ nap este leszakította a zuhanyzó függönyt, éjjel hangosan horkolt…az elején, aztán már köhögött is, mert megfázott valahol. Harmadik nap éjjel leszakadt alatta az ágyunk, pontosabban 2 csavar sikítva menekült ki a matracot tartó deszkából. Egyéb érdekesség…felment a Rigi hegyre, ami hozzánk a legközelebb van és könnyen megközelíthetÅ‘. Egyik vonat innen elvisz oda, onnan egy másik vonat meg fel a hegyre. Egyszerű, nem? Nem.  A feljutással nem volt gond, de lefelé véletlenül a másik vonatra szállt, ami a hegy másik oldalán vitte le. Innen busz, vonat, busz, busz kombóval jutott haza. Napközben rengeteget aludt a 6 órás idÅ‘eltolódás miatt, így csak este láttunk belÅ‘le valamit. A rengeteg alvás mellett még többet evett és olvasott. Éppen aznap érkezett amikor a Peti szülinapi buliját terveztük. Ő érkezett délelÅ‘tt a buli meg délután lett volna. Sajnos elÅ‘zÅ‘ nap a Petinek 4o fokos láza volt, így a szülinapját borogatással, ülÅ‘fürdÅ‘vel, lázcsillapítással töltöttük. Éjjelre jobb lett, de reggel megint 39,5 volt az indítás. Ezért miközben a reptér felé robogtam már hívogattam az anyukákat hogy lemondjam a partit. Áttettük egy héttel késÅ‘bbre…és szerencsére sikerült is megtartani. Klassz volt a buli, mindenki jól érezte magát. Petikém örült a sok ajándéknak és a markolóval díszített joghurt tortának. Köszönjük mindenkinek. Eléggé elfáradtam a készülÅ‘désben, díszítésben, de megérte látni a jókedvű embereket.

A legközelebbi bulit is megterveztük már, ami majd a télapó-karácsony körül lesz. Juhéjj. Remélem addig még jelentkezem. Oké, csak vicceltem.

Ami az előző kettőből kimaradt. Például Peti első hivatalos fodrász élménye. Itthon már vágtuk szegénynek a haját, amatőr módon, de most a fodrásznőm Ildikó felajánlotta hogy a garázsában megejthetjük a dolgot. Még szerencse hogy a garázsban voltunk, így is lejött a fodrásznő férje, hogy miért nyúzzuk azt a gyereket, meg már a macskák is elmenekültek az egész utcából. Azzal kezdődött, hogy nem engedte felteríteni azt a nagy lebernyeget(köpeny) ránk, így azonnal hajasak lettünk mindenhol. Szuper. Utána jött hogy haj hullott az arcára ami nem tetszett neki és elkezdett kiabálni, üvölteni és sírni. Nos a sírás miatt a haj ráragadt az arcára és közben bement a nyílásokba is. (ki kellett öblíteni a száját)Tehát akkor már hajas volt a ruhánk mindenhol és neki a szájába, orrába,szemébe  és fülébe is hajak voltak. Úgy tűnt kezdte nagyon idegesíteni a dolog és már sík ideg volt. (én is) Pedig már majdnem kész voltunk. De azért még az utolsó vágások előtt körbe rohangáltak a szék körül, Peti sírva az olló elől a fodrásznő pedig kedvesen mosolyogva az ollóval. Pár kör után megelégeltük ezt a spontán fitness órát és az ölembe kaptam, határozottan tartottam a fejét míg az a pár vágás meg nem volt, kb.2 perc és utána fellélegeztünk. Végeztünk. Mindannyian leizzadtunk vagy 2 liter vizet, hajasak voltunk tetőtől talpig, de a Petinek lett egy csinos kisfiús frizurája. Nagyon jóképű kissrác lett belőle. Oké előtte is az volt, csak néha kislánynak nézték a lágy, finom vonásai miatt. Pedig  fiúsan öltöztetem.

A sikeres hajvágást egy finom fagyival ünnepeltük meg, majd beugrottunk egy másik fodrász ismerőshöz akinek megmutattuk az új frizurát és elmeséltük a hajvágás érdekes történetét. Erre ő csak ennyit mondott, hogy még szerencse hogy nem hányt, mint nála egy kisgyerek hajvágáskor. Köszi. Tényleg szerencse.

A következő ilyen jól sikerült akció a fogorvos meglátogatása. Úgy gondoltuk hogy ideje hogy Peti is megismerje a mi jóképű, kedves fogdokinkat, akivel már a váróteremben többször összetalálkozott(most is).  Kellemes megjelenésű, szimpatikus fickó, bársonyos hangon beszél (és mosolyogva fúrja a fogakat.) Gondoltam ennél jobbat nem tudok felmutatni, ha ő nem jön be, akkor senki. Felkészítés előző nap: kicsit bemegyünk, körülnézünk, beülünk a székbe, bepillant a szánkba, megmutatjuk a fogunkat és eljövünk.

Nos, ezzel szemben a valóságban mi történt. Csapó 1. A fogdoki rámosolygott, kedvesen szólt neki hogy bejön-e . Peti nemlegesen rázta a fejét és hátrált a váróterem közepe felé. Mi ott álltunk az ajtóban. Csapó 2. – Peti, kinyitod a szádat és megmutatod a fogaidat?- kérdezte a fogdoki. Peti kinyitotta a száját ott a váróterem közepén. Természetesen jó messze tÅ‘lünk. Csapó 3. – Közelebb jössz, hogy jobban megnézhessem? Közelebb jött, de csak a küszöbig. Így ott guggoltunk hárman a küszöbön, ahol megnézte a fogait és kapott ajándékba egy kis törpét.(amit késÅ‘bb tepertÅ‘nek nevezett el) Szerencsénkre ez alatt az idÅ‘ alatt a szomszéd szobában senkinek sem fúrták, faragták, köszörülték, csiszolták a fogát. Nehezen tudtam volna arra magyarázatot adni és a zaj miatt amúgy is kiszaladt volna a világból vagy eljátszottuk volna a fodrászos jelenetet haj nélkül. Kiváncsi vagyok milyen lesz a 2. alkalom. Az elsÅ‘ randi mindig nehéz….

Voltunk még sörfesztiválon is, csakhogy valami kellemeset is említsek. Itt Peti kipróbálta a különbözÅ‘ vásári dolgokat: trampulin, ugráló vár, kisvasút stb. Mi meg kipróbáltuk a sört. Az egyszerűség kedvéért csak félliteres poharakban lehet kapni és engem mint egy-évben-egyszer-ivó embert egy kicsit megütött az az egy pohár sör. Ãœgyes. Az ilyeneket szokták meghívni egy italra a bárban, mert ez szó szerint egy ital. 🙂

Találkoztunk még  nagyon régen látott barátokkal, rokonokkal. (a nagyon régent  szó szerint értettem, hisz saját becslésem szerint is 15-2o év) Szóval ennyire öreg vagyok és itt elérkeztem a legközelebbi témához: születésnap és ami ezzel jár. Plusz egy éves évfordulója lesz a blogomnak. Tavaly kezdtem el a szülinapomkor…hogy valami maradandót is alkossak az utókornak. Sikerült….Jó éjt.