Oké. Tudom, megint eltelt egy kis idÅ‘ az utolsó jelentkezésem óta. DE meg tudom magyarázni. MielÅ‘tt azonban belekezdenék Boldog szülinapot kÃvánok a blogomnak és ezáltal magamnak is. Egy éve a szülinapomon kezdtem el Ãrni a blogot és azóta kisebb nagyobb kihagyásokkal jeletkezem….és most újra itt vagyok.
A nyaralás után elkezdtünk újra játszócsoportba járni, ugyanabba, ugyanoda, majdnem ugyanazok a gyerekek vannak, és persze Peti is ugyanúgy sÃr, amikor elmegyünk. (vannak napok amikor sÃrás sincs…) A sÃrás max. 5 percig tart,(aki tapasztalt ilyesmit egyetért velem, hogy sokkal hosszabbnak érzi az ember) utána jól elvan. Vagyis elvolt…mÃg fel nem bukkant egy új fiú. Nevet nem Ãrok, nehogy valami titkos magyar kapcsolat révén rábukkanjanak a blogomra. Végül is két fiúról van szó( az egyik már régebben is ott volt) akik eléggé agresszÃven viszonyulnak mindenhez. Amit elég nehéz helyretenni Petinek. Amikor meglátja valamelyiküket akkor úgy lóg az apja nyakán, mint a rappereknek a vastag aranylánc. Még talán súlyba is ott vannak. Elég nehéz Å‘t lefejteni és mosolyogva otthagyni. Hiába tudjuk hogy pár perc múlva helyreáll a béke….remélni tudjuk hogy egyszer sÃrás nélküli lesz az elválás.
Másik nagy újság hogy nem hordunk napközben pelust, csak alváshoz. Juhéjjj. Nos, az elsÅ‘ két hétben voltak balesetek, pisi itt, pisi ott, sÅ‘t volt olyan hogy egy délután háromszor kellett nadrágot cserélni, plusz kimosni a nappaliban a szÅ‘nyeget és a kanapén a védÅ‘huzatokat. Utána viszont nagyon klasszul ment minden. Mostanában elvétve fordul elÅ‘ futó zápor…néha lekéssük a buszt mert wc-re rohanunk, de szerencsére egyre jobban mennek a dolgok a wc-n. Nagyon büszke vagyok az én drágámra.
Közben megérkezett egy 7 éve nem látott kedves barátom New Yorkból. Örültem hogy újra látom, de kicsit el is szoktunk tÅ‘le hogy vendégünk legyen. FÅ‘leg hogy Å‘ kicsit nagyon husi. ElsÅ‘ nap este leszakÃtotta a zuhanyzó függönyt, éjjel hangosan horkolt…az elején, aztán már köhögött is, mert megfázott valahol. Harmadik nap éjjel leszakadt alatta az ágyunk, pontosabban 2 csavar sikÃtva menekült ki a matracot tartó deszkából. Egyéb érdekesség…felment a Rigi hegyre, ami hozzánk a legközelebb van és könnyen megközelÃthetÅ‘. Egyik vonat innen elvisz oda, onnan egy másik vonat meg fel a hegyre. Egyszerű, nem? Nem. A feljutással nem volt gond, de lefelé véletlenül a másik vonatra szállt, ami a hegy másik oldalán vitte le. Innen busz, vonat, busz, busz kombóval jutott haza. Napközben rengeteget aludt a 6 órás idÅ‘eltolódás miatt, Ãgy csak este láttunk belÅ‘le valamit. A rengeteg alvás mellett még többet evett és olvasott. Éppen aznap érkezett amikor a Peti szülinapi buliját terveztük. Šérkezett délelÅ‘tt a buli meg délután lett volna. Sajnos elÅ‘zÅ‘ nap a Petinek 4o fokos láza volt, Ãgy a szülinapját borogatással, ülÅ‘fürdÅ‘vel, lázcsillapÃtással töltöttük. Éjjelre jobb lett, de reggel megint 39,5 volt az indÃtás. Ezért miközben a reptér felé robogtam már hÃvogattam az anyukákat hogy lemondjam a partit. Ãttettük egy héttel késÅ‘bbre…és szerencsére sikerült is megtartani. Klassz volt a buli, mindenki jól érezte magát. Petikém örült a sok ajándéknak és a markolóval dÃszÃtett joghurt tortának. Köszönjük mindenkinek. Eléggé elfáradtam a készülÅ‘désben, dÃszÃtésben, de megérte látni a jókedvű embereket.
A legközelebbi bulit is megterveztük már, ami majd a télapó-karácsony körül lesz. Juhéjj. Remélem addig még jelentkezem. Oké, csak vicceltem.