Születésnapok és egyéb klassz dolgok januárban…

Utálom a januárt. Legalábbis ezt gondoltam. Nem történik semmi, vége az ünnepeknek, a készülÅ‘désnek, karácsonyfa a kukában figyel, ajándékok odaadva – megkapva és örülve, szilveszteri pezsgÅ‘, virsli-bab elfogyott, kijózanodás beindult. A hülye petárdások a házunk elÅ‘tt felébresztették a gyereket….hát akkor beléd is boldog új évet.  Semmi sincs januárban csak a tél, hideg és egy új év kezdete.

Kábé ilyen pozitív hangulatban kezdtem a januári napokat. És kellemesen csalódtam. Sok minden történik januárban. Szinte minden hétvégén szülinapra voltunk hivatalosak(nem tudom mi történik 9 hónappal korábban, de majdnem mindenki januárban született. Legalábbis a sok meghívás erre engedett következtetni.)

Az egyik szülinap a Peti játszócsoportjának a helyén volt tartva.(magyarul: ki lett bérelve a terem) Mikor odaértünk Å‘ egybÅ‘l át is vette a kis benti cipÅ‘jét..de az elején valahogy nem tudott feloldódni. Szerintem fura volt neki hogy az Å‘ kedvenc helyén vannak az emberek. De késÅ‘bb megjött a kedve: ugrált a nagy labdán, autózott, gyurmázott…Aranyos volt ahogy a párom leült az egyik kisasztalhoz gyurmázni a Petivel. Utána már 4 gyerek ült vele, késÅ‘bb odanézek és szinte az összes gyerek ott ült körülötte és szép csendben gyurmáztak. Aranyosak voltak ahogy körülvették Å‘t, mint valami óvóbácsi…

KövetkezÅ‘ szülinap egy héttel késÅ‘bb a Toni’s Zoo nevű helyen. Nos, a címbÅ‘l is kiderült a tulajdonos a Toni és egy tök jó állatkertet hozott tetÅ‘ alá. Volt ott majom, teve, krokodil, zebra…és még sorolhatnám. De a fÅ‘ atrakció nekünk a bejáratnál lévÅ‘ kisméretű markoló. (2 frankossal működik) Mondanom sem kell, Petikém amikor meglátta a mosolyt nem lehetett lemosni az arcáról. A többiek meg is jegyezték hogy mennyire örül az állatoknak meg az állatkertnek. Persze…valóban. De fÅ‘leg annak a kistestű markolónak. Azért becsületére váljon a kisfiamnak, megnézte az állatokat is és tetszettek is neki. Megkocogtatta az üveget a nyusziknál, jókat mosolygott a csapatban álló pingvineken. Mondjuk a kígyó annyira nem tetsztett neki…. KésÅ‘bb jött az ünneplés, torta, sült krumpli virslivel majd irány a játszótér és a markoló. Egy kisebb vagyont dobáltunk bele abba a kis gépbe, de a Peti annyira örült…és ez szó szerint minden pénzt megért.

KövetkezÅ‘ hétvégén rengeteg gyerek rengeteg szülÅ‘vel, rengeteg kaja és még több ajándék. Ja, mielÅ‘tt még kiakadnátok ez 3 testvér közösen rendezett bulija volt. Az ikrek 2 évesek voltak a bátyjuk pedig 4 éves.(aki focizik vasárnaponként.) Így a vendégek fele a mezbe öltözött szülÅ‘kbÅ‘l állt. (Amikor ezt megláttam hirtelen kétségeim támadtak hogy jó helyen járunk-e). 3 gyerekkel nem lehet egyszerű az élet…errÅ‘l jut eszembe egy sztori amit nemrégen olvastam valamelyik svájci magazinban. Egy zürichi családban az kettesikrek 3 évesek voltak amikor a szülÅ‘k elhatározták hogy szeretnének egy kislányt. Nos, anya terhes is lett és jött a jó hír: kislány..meg még egy…meg még egy. Hármasikrek. Juhéjj. Nagycsalád lettünk. Vehetünk végre egy kisbuszt és egy nagyobb lakást….na de vissza a szülinaphoz. Mivel mezbe öltözött emberek mindig mindenhol focizni akarnak így most is kivonultunk a pályára rugdosódni, szaladgálni. Petinek szerencsére tetszett és rohangált a labda után, elÅ‘tt…mikor hol. Majd jött az eszem-iszom dínom-dánom. A három szülinapi tortából mindenkinek jutott…kétszer. Finom torta volt. Aztán amikor tele volt a hasunk és a kisebb gyerkÅ‘cök sírni kezdtek kimentünk a ház elÅ‘tti játszótérre és ott a hinta mellé fel volt akasztva a pinata(ha jól írtam spanyolul) . Ez egy nagy papírból készült valami(amúgy sokféle alakja lehet) ez most egy napocskára emlékeztetÅ‘ valami volt aminek a közepében sok cukorka és egyéb édesség volt elrejtve. Egy nagy bottal kell ütögetni amíg ki nem szakad a papír és a földre nem hullik a sok finomság. A gyerekeknek tetszett ahogy ütögethették, volt aki gyengéden szinte alig ért hozzá, de volt olyan is akiben az elfojtott korai agresszió jeleit lehetett egyértelműen felfedezni, ahogy eltorzult arccal mérgesen és teljes erÅ‘vel mint valami ellenséget ütögette a papírgömböt.(nem tudom kit vagy mit képzelt oda…lehet hogy jobb is). Sajnos volt egy kisfiú aki túl közel állt a tűzhöz és kapott egyet véletlenül a fejére….Amikor a sok édesség a földön volt Petikém is  lelkesen szedegett föl a kis csokikat, cukrokat és boldogan mutogatta hogy tele van a marka. Aztán amikor minden föl lett szedve ezeknek a fele bele is került a torta mellé a pocakba(esti hasfájás garantált) akkor a Peti is kipróbálta a félig szétvert papírgömb ütögetését. Szerencsére nem az agresszív módon.

Ha már a hulló kajánál tartunk… évente egyszer (január utolsó szerdáján) van egy hagyomány, ami Bäcker möhli néven fut itt Zugban. Ilyenkor a pékek éves találkozója van aminek a végén kiállnak az étterem teraszára és dobálják a zsömlét, narancsot, virslit, kekszet, csokit a lent kiabáló tömegnek. Tavaly Peti még babakocsiból nézte értetlenül de azért érdeklÅ‘dve az eseményt( az egyik ismerÅ‘sünket el is találta egy narancs), most aktívabban részt vett a dologban és segített….fÅ‘leg megenni amiket én elkaptam. Amikor a pékek a régi, hagyományos fehér ruhájukban kijöttek az emberek(fÅ‘leg gyerekek) közé akkor mi is ott tébláboltunk mellettük, a Peti rájuk mosolygott Å‘k meg adták a mennyei mannát. A gyermekem megevett 3 virslit, 1 zsömlét, csokit, kekszet…Plusz kapott még egy szép csokiból készült érmét, rengeteg narancsot, zsömlét, csokit és kekszet. Meg is lett a vacsorára való. A csoki nagyon finom volt…Megjegyzem nagy a konkurencia az elkapó emberek miatt, meg amúgy is nehéz elkapni(vagy én vagyok béna), de szerencsére sikerült elkapnom egy egész zacskó pénz alakú csokit…utána tíz percig fájt a tenyerem. Mindennek ára van…viszont boldogan mentünk haza a megrakodott táskával….Folyt.köv.