Szeretem apát, anyát és a hót…

Mostanában ezzel az édes mondattal bombáz minket a Peti. Volt pár havas nap, ami maradandó nyomot hagyott benne és azóta, még napos, száraz idÅ‘ben is havat akar lapátolni. (mellékesen megjegyzem, hogy hólapátolást vállalunk, fizetség 2 piros és egy zöld gumicukorka) Történt ugyanis hogy felmentünk Ratenhez és próbáltunk a friss, nagy hóban szánkózni….nem sok sikerrel. A fából készült szánkónknak nem tetszett a terep és a Peti is jobban érdeklÅ‘dött a hólapátolás iránt. Így Å‘ lapátolt lelkesen és boldogan…mi meg hagytuk lapátolni, lelkesen… Rajtam, mint eredeti svéd hegyi medvén, 4o perc után a fagyhalál tünetei kezdtek mutatkozni és jobbnak láttam bemenekülni az étterembe. Szivet, lábat melengetÅ‘ élmény volt a kávézás, így vissza sem mentem. Nem hiszem hogy a fiúk észrevették hogy leléptem. Most már csak azt kell kitalálnom hogy élem túl a tél hátralevÅ‘ részét. Esetleg elköltözöm melegebb égtájra(tudom, sokan odaküldenének).Már el is képzeltem ahogy ülök a tengerparton egy teraszon, koktélt iszogatok, olvasok vagy írok…. -ANYA!!!!!Menjünk ki a ház elé havat lapátolni- kiabálta a gyermek és ezzel vissza is rángatott a jelenbe…és a téli hidegbe. De én fogtam magam, felöltöztem és kimentem vele havat lapátolni, építettünk egy nagy kupacot( én nem merném hóembernek nevezni inkább hórakásnak) aztán leromboltuk..és ez így ment egy jó darabig. Olyan jó volt nézni az Å‘ kis boldog arcát. Sajnos sokat túlórázott a hóban és nagyon elfáradt, ami egy üvöltÅ‘s ( Å‘ részérÅ‘l) és egy fárasztó(mi részünkrÅ‘l) estét eredményezett. Ennyit a fizikai aktivitásról. Az én aktivitásom az utóbbi idÅ‘ben a tv nézésre szűkült. Ugyanis az utolsó step aerobic órán túlzásba vittük a dolgot és utána napokig fájt a térdem.  Pár nap szenvedés után elbicegtem a dokihoz, aki hogy biztos legyen benne nem szinlelek, még jól megtekergette a lábamat. Majd adott krémet, kötést és egy jó tanácsot: Kerüljek mindent ami fájdalmas. Oké, ez egyszerű lesz: járás, ülés, állás, fekvés, térdelés(nem mintha annyit imádkoznék)…szóval minden. Egy dolgot csinálhattam volna: SEMMIT.  Így történt hogy esténként ha egy kis szabadidÅ‘m maradt akkor tv-t néztem. Néha annyira fáradt voltam hogy 2o percig tartott míg rájöttem hogy olaszul beszélÅ‘ filmet nézek…és azért nem értek semmit. Ricsi szerint, viszont olyan halkan nézem hogy nem is hallom, ezért tartott 2o percig mire észrevettem. Édes, nem?

Na de elkalandoztam. Szóval, hogy teltek az ünnepek? Ki mennyi kilót hízott a nagy eszem-iszomban? Mindenki elégedett volt a kapott ajándékkal vagy csak illendÅ‘en mosolygott hozzá? Szerintem Peti elégedett volt, mert föl-le ugrált örömében amikor az óriás dobozról letépte a papirt. A dobozban pedig egy Lego vonat szett volt. Így most az egész nappalit sínek borítják és egy hangosan közlekedÅ‘ vonat rohangál körbe-körbe. Merry Christmas, hóhóhóhó…. Ha a  mikulás most jönne, akkor ezzel kellene megbírkóznia a nappaliban.

Én meglepÅ‘dtem az ajándékomon(pedig én vettem magamnak) de elfelejtettem a fa alá tenni és csak pár órával késÅ‘bb vettem észre a polcon ahová elrejtettem. A másik ajándékot meg véletlenül megtaláltam a Peti ajándékának csomagolása közben. Ennyit a meglepetésekrÅ‘l. A párom is meglepÅ‘dött az ajándékán, mert pár nappal karácsony elÅ‘tt Peti elszólta magát. – Apa, ma ragasztottunk, vágtunk az ollóval meg szineztünk. Neked csináltuk ezt a lapot meg a bögrét. Erre apa: – Peti, a bögre az meglepetés és nem kellett volna elmondanod? Peti: – Igen, anya is ezt mondta.  Nos így a meglepetés félig sikerült csak. A bögre az stimmelt, de mi speckó porcelán filccel rajzoltunk rá….maradandó emlék lett belÅ‘le.  Petikém lelkesen körberajzolta a bögrét és most már apa íróasztalán van az irodában.(nekünk ezt mondta)

Karácsonykor délelÅ‘tt elmentünk egy falmászó helyre, ahová a Ricsi régebben rendszeresen járt. Még a Peti elÅ‘tt. Azóta már itthon is tud falra mászni( sÅ‘t, én is). MeglepÅ‘en  sokan voltak 24-e lévén. Óriási sportcsarnok tele fallal, a falak tele kiépített fogókkal, utakkal és emberekkel. Mi, az alacsonyabb, könnyebb rész felé orientálódtunk. Gyermekem többszöri próbálkozással és apai segítséggel eljutott egy egész jó magasságig…anyai szivem büszke volt rá. Biztosan eljövünk még ide párszor. Megmutatunk neki különbözÅ‘ dolgokat legyen az sport, művészet, zene …és majd Å‘ választ kedvére valót.

Zenéről jut eszembe, mostanában elkezdett vadul ugrálni, táncolni és vicces pózokban bohóckodni zenére. Pocsolyába léptem, Petróleum lámpa, Csavard fel a szőnyeget és társai bejönnek neki. Már látom hogy hamarosan együtt megyünk bulizni. Na, majd arról is beszámolok. Addig is, egy jó film címével elköszönök: Good Night And Good LUCK!!