Hosszú forró nyár 2.rész

KövetkezÅ‘ állomás Sástó Oxygen Adrenalin park volt, ahová ismerÅ‘sökkel mentünk. Jól nézett ki a hely, ami egykor valami bánya volt és ezt az adottságot ügyesen használták ki. Az idÅ‘járás nem kedvezett annyira, hisz csak 15 fokkal indítottuk a napot amit erÅ‘s szél és zápor kisért. Ideálisnak tűnt szabadtéri programhoz. Szerencsére délutánra megint 3o fokra feltornázta magát a hÅ‘mérséklet. Ami a Petinek a legjobban tetszett az a bob volt. Fékezés nélkül, égnek álló hajjal(ezt fotók bizonyítják) suhantak le a fiúk a bob pályán…többször is. A quad is tetszett neki na meg a nagy trampolin. Ezekre kÅ‘pengÅ‘t kellett venni és úgy lehetett használni. Klassz volt még a függÅ‘ híd( hát eléggé függött, fÅ‘leg a közepén..), jó volt még a gyerek vizisí is. A négykerekű bicajjal való tekerést feldobta egy rosszul kinézÅ‘ kóbor kutya üldözése…ami miatt mi maxigázzal tekertünk, hogy megmeneküljünk elÅ‘le. Szóval mindenkinek tudom ajánlani ezt a parkot, akinek van felesleges pár ezer forintja és alacsony az adrenalin szintje.

KövetkezÅ‘ héten sikerült találkozni kettÅ‘, pár éve nem látott barátnÅ‘mmel, ebbÅ‘l következik hogy Petit most látták elÅ‘ször. Petikém mint akit kicseréltek, amióta itthon vagyunk olyan csevegÅ‘, nyitott gyerek lett és ezt a formáját most is hozta a lányokkal. 5 perc után haverok voltak, aminek én nagyon örültem. Jól éreztük magunkat, újra együtt volt az anno Franciaországban babyszitterkedÅ‘ csapat….olyan volt mint régen…

Természetesen a másik nagypapa meglátogatása sem maradt el(az én apukám), itt Petikém szöget vert be a kalapáccsal, magot tört, az utca végén egy csőtörést javító markolót figyelt vagy focizott. Szegény nagypapának jó aktív napja volt velünk, de nagyon jól elvoltunk. Pihenhet pár hónapot míg újra jövünk.

Voltunk Miskolcon is egy Törökországban élő, de még New York Cityben megismert kedvenc barátnőmnél. Olyan jó kedves barátokkal találkozni. Hisz a barátok az élet megszépítői, akiket az ember 5-1o-2o-3o éve ismer, jóban-rosszban vagy bizonyos életszakaszban az ember lelki társai voltak vagy még mindig is azok. Fél szavakból megértjük egymást, rengeteg közös emlék, kaland köt össze minket erős szálakkal. És az ilyen találkozásokkal csak bővül az emlékek tára. Nekem nagyon fontosak a barátaim és  velük a kapcsolat ápolása. Ezért is ilyen mozgalmas mindig a nyaralás otthon, de a hétköznapok is itt Svájcban.

Eljött végre a 27.-e a Peti által már nagyon várt vidám parki látogatás napja. ( az Anna Peti GergÅ‘ mesébÅ‘l ismert, de még személyesen ki nem próbált dodgem és társai) Gyönyörű strand idÅ‘, elég drága belépÅ‘k…na de mindegy, hisz egyszer élünk…minek nekünk adrenalin park, elég csak egy családi belépÅ‘t kifizetni és már az adrenalin szintünk jó magasan van. No mindegy. A legjobban, ahová többször is vissza kellett menni, a gyerek dodgem tetszett. Itt pár perc alatt megtanulta hogyan kell kormányozni, manÅ‘verezni és mi szülÅ‘k boldog mosollyal néztük Å‘t. Olyan ügyes volt. Komolyan. A másik kedvenc a tűzoltós játék volt valamint a kukacos vonat. A felnÅ‘ttebbek beleültek a komolyabb dolgokba is, ami vagy szabadesést produkált vagy csak fejjel lefelé pörgette, ki-be dobálta a benne ülÅ‘ket. Én már a nézésétÅ‘l is felfordult gyomorral szédültem, de Å‘k mosolyogva, igaz, kicsit imbolygó léptekkel szálltak ki. Nekem pont megfelelt a kukacos vasút és a mesebarlang is. Az óriás kerékrÅ‘l nagyon szép volt a kilátás és itt kicsit megpihentünk. Délután 4-re kifáradt mindenki és már alig vártuk hogy stabil talaj legyen a lábunk alatt. A gyerkÅ‘cök végig aludták a hazautat…mozgalmas napjuk volt.

Pár nap múlva grill partyra mentünk Ricsi egykori barátjáékhoz, akit még az egyetemrÅ‘l ismer. Plusz egy család jött még, szintén egyetemi cimbora és így 7 gyerek volt összesen. A gyerekek elÅ‘ször óvatosan barátkoztak és próbálgatták a játékokat, késÅ‘bb amikor már oldódott a hangulat akkor már volt focizás, legózás, hintázás majd jött az üldözés, elrablás (apukák is beszálltak), kardozás, ásás a veteményesbe(és néha egymás lábába) ment  a függőágyban ringatózás finoman, majd vadul végül kiesés belÅ‘le. Petikém is részt vett ezekben, aranyos volt ahogy leizzadva, kiabálva szaladt a többiekkel. Majd besegített a grillezésbe, Å‘ gyűjtötte a füstöt egy edénybe. Nehéz volt hazaindulni, de a buliról akkor kell elmenni amikor a legjobb vagy amikor vége van.(mint anno a diszkóban) Itt szerencsére vége lett, így elindultak a csipet csapatok hazafelé. Éjjel viszont én rosszul lettem….de nagyon. Kijött belÅ‘lem minden vagy alul vagy felül….de ezt nem részletezném(sem  a szinét sem az állagát, sem a mennyiségét).Elég legyen annyi hogy egész nap a halálomon voltam,(de ezt most így is éreztem) Egy pár darab háztartási keksz megevése és pár lépést megtevése is megerÅ‘ltetÅ‘ volt( nem akarok öreg, beteg lenni…de fiatal beteg sem) nagyon rossz teljesen legyengülve, kiszolgáltatottan feküdni az ágyban…Nem meglepÅ‘ hogy a délutáni váci világi vigalom programot lemondtuk…volt nekem így is elég vigadalmam… Szerencsére gyors és intenzív lefolyású volt a nyavalyám és így hétfÅ‘re jobban lettem. Plusz a többiek nem lettek betegek…

Ez volt a 4. hét otthon és egyben az utolsó is. Kicsit szomorú az ember hogy vissza kell jönni egy picit meg várja is a hétköznapokat. Az utolsó héten egyik nap felmentünk Mátrafüredre az Erdei Kisvasúttal(régen úttörő vasút, az idősebbek még emlékeznek rá) Füreden a patakban gátat építettünk, kavicsot dobáltunk majd vissza a nyitott kocsiban utazva integettünk a mellettünk elhaladó autósoknak. (csakúgy mint amikor én kicsi voltam) Olyan szivet melengető érzés volt így nosztalgiázni, három generáció együtt. Elérzékenyültem. Anyukám, Peti és én, jó kis csapat vagyunk.

Kánikula volt továbbra is, szokásos 4o fokos hÅ‘mérséklettel. Egyik éjjel Peti belázasodott és kánikula láza lett 38-39 fok. Borogattuk, kúpot adtunk, itattuk és szerencsére másnapra jól volt. És végül hogy utolsó héten mindenkivel történjen valami(nekem a gyomorrontás, Petinek láz pár nappal késÅ‘bb…csak egy kis összefoglaló), Ricsikém utolsó elÅ‘tti nap elvágta a svájci bicskával az ujját…de úgy nagyon. Hát nem tudta hogy éles az a bicska…A pakolás közepén pont jól jött ki….de megoldottuk.

Persze a nagy kánikula együtt jár a nagy viharokkal is. Amíg otthon voltunk átéltünk egy-két vihart, jégesÅ‘vel, patakká változott úttal…meg ilyenek. Plusz a tv-ben ment a sok celeb műsor. Borzasztó hogy sokszor milyen alacsony szintű műsorok voltak. De aztán amikor elkezdÅ‘dÅ‘tt az olimpia akkor együtt szurkoltunk a Petivel: hajrá Dani…Büszkén mondogattam svájci vagy egyéb külföldi ismerÅ‘seimnek hogy 9.helyen végeztünk 8 arannyal,plusz ezüst és bronzérmekkel…ami csodálatos teljesítmény…

Hazaindulás a szokásos, túl sok táska(ismét) kevés hely (ismét). Egy táskányi könyv nekem, vagy 2o kilo (ebbÅ‘l 4-et kiolvastam az elmúlt két hétben). Eredmény: szülinapomra Ebook readert kaptam…amire letölthetünk több ezer könyvet is(igaz, akkor sem lesz meg az az igazi könyvolvasás érzése, de legalább megmentettem egy-két fát, meg a Ricsit attól hogy megint ennyi könyvet kelljen bepakolnia.)

Nagyon jól éreztük magunkat otthon, anyukám finom fÅ‘ztje, rengeteg program, sok kedves barátunkkal rokonunkkal találkoztunk. Ugyanakkor azért fárasztó is ez a fajta aktív pihenés….mert pont a pihenés része marad ki a legvégén. De mi már csak ilyenek vagyunk. Különben is mirÅ‘l írnék ha nem csinálnánk semmit. Ugye-ugye……..Jó éjt.