Mikulás három felvonásban…

Mivel idén sem töltjük otthon az ünnepeket(hanem itthon) úgy gondoltam dobjuk fel a hangulatot és találkozzunk a Mikulással. Ez annyira jól sikerült, hogy 3 Mikulással is találkoztunk 3 különböző szervezésben.

Csapó 1 : Svájci németül beszélÅ‘ Mikulás. (semmi szinkronizálás) Helyszín: karácsonyi vásár Baarban, a melletünk levÅ‘ városkában. ElÅ‘tte itthon jó alapos összeveszés. Alaptörténet: én akartam menni a vásárra, a fiúk meg nem. Erre én berágtam hogy miért kell mindig könyörögni….és már én sem akartam menni. Ezután viszont Peti rágott be, hogy Å‘ meggondolta magát és menni akar. Én: Hurrá. Ez az én fiam. Gyerünk…… Na ez nem ilyen egyszerű. Ő ugyanis csak akkor hajlandó jönni ha apa is jön.(De apa NEM AKART JÖNNI) Ezt nem értette meg. Oké, akkor nem megyünk. ElsÅ‘ kört lefutottuk.

Közben Ricsi lett mérges, hogy neki miért kell jönni, ő nem szereti a tömeget, ne szervezzek neki programot stb . Erre én lettem mérges hogy miért ilyen passziv, utána a Peti lett mérges, hogy mi miért vagyunk mérgesek. Oké akkor nem megyünk. Második kör lefutva.

Kezdtem lefelé venni a ruháimat, jelezvén hogy akkor nem megyünk. Erre Peti:- Akkor most nem megyünk? Én menni akarok. Nagy sóhaj részemrÅ‘l: Oké menjünk. Peti: -De csak ha apa is jön. KezdÅ‘dik elÅ‘rÅ‘l. Nagy sóhaj apa részérÅ‘l: – oké menjünk. Kis lelkem örült….egy darabig. – Peti, gyere vegyük fel a nadrágot…(1o-szer elmondva mire sikerült átvenni a nadrágot) – Peti,vedd fel a csizmát. Erre Peti:- Én papucsba akarok menni. – Petikém, kint hideg van, csizma kell meg kabát….Válasz:- NEEEEEEMMM!!!!!!!!! Mindezt eljátszottuk 1oo-szor, semmi eredmény. Oké, akkor nem megyünk. Harmadik kör lefutva.

– De én akarok menni.(ez volt Peti)   – Akkor fel kell öltözni.(én)   – NEEEEMMMM.(Peti)   – Haladjunk mert lekéssük a buszt.   – Miért nem megyünk kocsival?  – Mert sokan lesznek és nem tudunk parkolni. Menjünk busszal. Siessünk.   – Oké anya, siessünk.   Óriási sóhaj. Leizzadás és 4o perc csata után elindultunk…fapofával, semmi jókedvvel.  Jókedvünk csak akkor tért vissza amikor a 33-as buszon ülve olyan utcákba kanyarogtunk hogy még a párom is erÅ‘sen rácsodálkozott. Természetesen tetszett neki a lehetetlen helyzet.(Nem hiába elÅ‘ször utazott ezzel a busszal) A buszmegállók a lehetÅ‘ legrosszabb helyeken vannak, a tanulóvezetÅ‘k sikítva befogják a szemüketés elengedik a kormányt amikor a kis keskeny utcába( ahol még a madarak is behúzott szárnnyal repülnek) egyszer csak hoppá egy busz jön szembe. Szerintem még a kezdÅ‘ buszvezetÅ‘ket is idehozzák tréningre, ha ezt megcsinálják akkor készek bármilyen feladatra. Egyszer nekem is sikerült kifognom egy kezdÅ‘ sofÅ‘rt. Az nem is zavart hogy késésben voltunk, inkább az, hogy odaérünk-e egyáltalán. Az sofÅ‘r fején is átfuthatott ez a gondolat, mert enyhén palástolt aggódás nyomait véltem felfedezni az arcán. ….Visszatérve a mostani buszozásra. Sikeresen elértük a célállomást és utána belekeveredtünk a tömegbe. ( a párom nagy bánatára) Körülnéztünk a vásárban, megpihentünk egy forralt bor erejéig…mellettünk meg csak úgy mosolyogtak a pálinkás kávétól az emberek.(nekem már a szaga is elég volt) A borozás után újult erÅ‘vel nekivágtunk a vásárnak….és egyszer csak maga a Mikulás bukkant föl. Természetesen megkörnyékeztem nem túl lelkes kisfiammal. Éppen végzett az elÅ‘ttünk álló kisfiúval(átvitt értelemben) és hozzánk fordult. Petikém határozottan és nagyfiúsan kezet nyújtott a nagy Mikulásnak. A kézfogással együtt elment az összes bátorsága és onnantól nekem kellett tolmácsolnom közöttük. Mint szóvivÅ‘ közöltem a nevét és életkorát közben Peti csak bólogatott hogy igazat beszélek. Végül a zsákjából kivett két marék mogyorót és odanyújtotta Petinek. Az én jólnevelt kisfiam kivett belÅ‘le egy egész darab mogyorót mire a Mikulás mosolyogva mondta hogy az egészet vegye el. Ennek nagyon megörült, de nekem kellett végrehajtanom a feladatot. Ezután mosolygós, bátor arccal mentünk tovább a vásárban.

Mikulás number 2.: Angolul beszélÅ‘ Mikulás. A hozzákapcsolódó történet jóval egyszerűbb, mert foglalni kellett helyet rá. Tehát el volt döntve hogy megyünk. A nemzetközi mama klub szervezésében volt egy karácsonyi party, ezenbelül fotózás a Mikulással…. Én nem vagyok fotogén és ebbÅ‘l kifolyólag utálom ha fotóznak(lásd esküvÅ‘i fotózás képei), Ricsi alapból nem szereti az embereket( Å‘ viszont fotogén), Peti pedig félt a Mikulástól. Ez volt a felállás és kb. ez látszik az arcunkon a fotón is. Szuper. Csináljunk belÅ‘le naptárt, és nézegessük egész évben vagy inkább egy óriás posztert a nappaliba… Az ebéd finom volt vegyítve pár asztal körül rohangáló gyerek visításával. A terem egyik végében kézimunka asztalok voltak felállítva és lehetett készíteni rénszarvas fejdíszt( Peti egy percig nem hagyta a fején így nem született fotó a műrÅ‘l, amit késÅ‘bb az öltözés közbeni kavarodásban el is veszítettünk. Brühühü) A másik asztalnál karácsonyfadíszt, a következÅ‘nél hóembert lehetett csinálni. Petinek nagyon tetszett ez az egész, míg a fiúk nagy része szaladgált és verekedett addig Å‘ csak gyártotta a különbözÅ‘ díszeket. Öröm volt nézni ahogy vagdosott az ollóval, ragasztott, rajzolt…az én kis művészem.  Közben készen lettek a fotók és ki kellett választani a 3 rosszból a legjobbat. Hát nem volt nehéz. Az egyiken vagy nekem van becsukva a szemem(szokás szerint) a másikon a Peti nem nézett a kamerába, a harmadikon meg nem mosolygunk. Happy family fotó.

Mikulás 3. felvonás: a magyarul beszélÅ‘ Mikulás. Az ideérkezés, hasonlóan az elÅ‘zÅ‘höz elÅ‘re lefoglalt esemény lévén, egyszerű volt. A luzerni magyar csapat szervez minden évben Mikulás és karácsonyi vacsorát, az ideire mi is neveztünk. Találkoztunk kedves magyar emberekkel, gyerekekkel. Majd egyszer csak megjött a Mikulás(nagyon jól játszotta). Leült a székre, köszöntötte a gyerekeket majd a zsákjából elÅ‘vette a listáját és elsÅ‘ként szólította Petikémet. Szegénykém erre nem számított…de én sem. Csak apával volt hajlandó megközelíteni a piros ruhás egyént de végül ráült a térdére. A Mikulás megdicsérte hogy segítÅ‘kész, ügyes fiú…de szót kell fogadni a szülÅ‘knek. Ezen meglepÅ‘dött. Majd amikor a Mikulás megemlítette hogy tudja hogy a Peti szereti a markolókat akkor egy nagyon diszkrét mosoly megjelent Peti szája szegletének a csücskén.(gondolta hogy milyen információs hálózata lehet ennek a Mikulásnak. Biztos neki dolgozik az FBI) Ezután megkapta a csomagot és boldogan elmenekült a piros ruhás közelébÅ‘l.

Aznap éjjel belegondoltam, hogy ha a Mikulás tényleg eljönne hozzánk(nyugi most magunk közt vagyunk) és mondjuk az erkély felől támadna, akkor először belelépne egy adag pelenkát tartalmazó vödörbe. Ha ezen továbbjut akkor közvetkezik a nehezített pálya: a nappali. Itt vagy felakad az erkélyajtó mellett álló óriás darura(szülinapi ajándék volt) vagy dob egy hátast a szőnyegen össze-vissza parkoló autók, vonatok valamelyikén. Egyszerűbb lenne ha nappal jönne, mert akkor csak kapna egy könnyű infarktust a káosz láttán. A csizmákat kitettük az ajtó elé, minden esetre felkészülve, de még  a Mikulás sem tudta a nagyméretű kék markolót belepréselni a Peti csízmájába.