Orsi blogja

KövetkezÅ‘ állomás Sástó Oxygen Adrenalin park volt, ahová ismerÅ‘sökkel mentünk. Jól nézett ki a hely, ami egykor valami bánya volt és ezt az adottságot ügyesen használták ki. Az idÅ‘járás nem kedvezett annyira, hisz csak 15 fokkal indítottuk a napot amit erÅ‘s szél és zápor kisért. Ideálisnak tűnt szabadtéri programhoz. Szerencsére délutánra megint 3o fokra feltornázta magát a hÅ‘mérséklet. Ami a Petinek a legjobban tetszett az a bob volt. Fékezés nélkül, égnek álló hajjal(ezt fotók bizonyítják) suhantak le a fiúk a bob pályán…többször is. A quad is tetszett neki na meg a nagy trampolin. Ezekre kÅ‘pengÅ‘t kellett venni és úgy lehetett használni. Klassz volt még a függÅ‘ híd( hát eléggé függött, fÅ‘leg a közepén..), jó volt még a gyerek vizisí is. A négykerekű bicajjal való tekerést feldobta egy rosszul kinézÅ‘ kóbor kutya üldözése…ami miatt mi maxigázzal tekertünk, hogy megmeneküljünk elÅ‘le. Szóval mindenkinek tudom ajánlani ezt a parkot, akinek van felesleges pár ezer forintja és alacsony az adrenalin szintje.

KövetkezÅ‘ héten sikerült találkozni kettÅ‘, pár éve nem látott barátnÅ‘mmel, ebbÅ‘l következik hogy Petit most látták elÅ‘ször. Petikém mint akit kicseréltek, amióta itthon vagyunk olyan csevegÅ‘, nyitott gyerek lett és ezt a formáját most is hozta a lányokkal. 5 perc után haverok voltak, aminek én nagyon örültem. Jól éreztük magunkat, újra együtt volt az anno Franciaországban babyszitterkedÅ‘ csapat….olyan volt mint régen…

Természetesen a másik nagypapa meglátogatása sem maradt el(az én apukám), itt Petikém szöget vert be a kalapáccsal, magot tört, az utca végén egy csőtörést javító markolót figyelt vagy focizott. Szegény nagypapának jó aktív napja volt velünk, de nagyon jól elvoltunk. Pihenhet pár hónapot míg újra jövünk.

Voltunk Miskolcon is egy Törökországban élő, de még New York Cityben megismert kedvenc barátnőmnél. Olyan jó kedves barátokkal találkozni. Hisz a barátok az élet megszépítői, akiket az ember 5-1o-2o-3o éve ismer, jóban-rosszban vagy bizonyos életszakaszban az ember lelki társai voltak vagy még mindig is azok. Fél szavakból megértjük egymást, rengeteg közös emlék, kaland köt össze minket erős szálakkal. És az ilyen találkozásokkal csak bővül az emlékek tára. Nekem nagyon fontosak a barátaim és  velük a kapcsolat ápolása. Ezért is ilyen mozgalmas mindig a nyaralás otthon, de a hétköznapok is itt Svájcban.

Eljött végre a 27.-e a Peti által már nagyon várt vidám parki látogatás napja. ( az Anna Peti GergÅ‘ mesébÅ‘l ismert, de még személyesen ki nem próbált dodgem és társai) Gyönyörű strand idÅ‘, elég drága belépÅ‘k…na de mindegy, hisz egyszer élünk…minek nekünk adrenalin park, elég csak egy családi belépÅ‘t kifizetni és már az adrenalin szintünk jó magasan van. No mindegy. A legjobban, ahová többször is vissza kellett menni, a gyerek dodgem tetszett. Itt pár perc alatt megtanulta hogyan kell kormányozni, manÅ‘verezni és mi szülÅ‘k boldog mosollyal néztük Å‘t. Olyan ügyes volt. Komolyan. A másik kedvenc a tűzoltós játék volt valamint a kukacos vonat. A felnÅ‘ttebbek beleültek a komolyabb dolgokba is, ami vagy szabadesést produkált vagy csak fejjel lefelé pörgette, ki-be dobálta a benne ülÅ‘ket. Én már a nézésétÅ‘l is felfordult gyomorral szédültem, de Å‘k mosolyogva, igaz, kicsit imbolygó léptekkel szálltak ki. Nekem pont megfelelt a kukacos vasút és a mesebarlang is. Az óriás kerékrÅ‘l nagyon szép volt a kilátás és itt kicsit megpihentünk. Délután 4-re kifáradt mindenki és már alig vártuk hogy stabil talaj legyen a lábunk alatt. A gyerkÅ‘cök végig aludták a hazautat…mozgalmas napjuk volt.

Pár nap múlva grill partyra mentünk Ricsi egykori barátjáékhoz, akit még az egyetemrÅ‘l ismer. Plusz egy család jött még, szintén egyetemi cimbora és így 7 gyerek volt összesen. A gyerekek elÅ‘ször óvatosan barátkoztak és próbálgatták a játékokat, késÅ‘bb amikor már oldódott a hangulat akkor már volt focizás, legózás, hintázás majd jött az üldözés, elrablás (apukák is beszálltak), kardozás, ásás a veteményesbe(és néha egymás lábába) ment  a függőágyban ringatózás finoman, majd vadul végül kiesés belÅ‘le. Petikém is részt vett ezekben, aranyos volt ahogy leizzadva, kiabálva szaladt a többiekkel. Majd besegített a grillezésbe, Å‘ gyűjtötte a füstöt egy edénybe. Nehéz volt hazaindulni, de a buliról akkor kell elmenni amikor a legjobb vagy amikor vége van.(mint anno a diszkóban) Itt szerencsére vége lett, így elindultak a csipet csapatok hazafelé. Éjjel viszont én rosszul lettem….de nagyon. Kijött belÅ‘lem minden vagy alul vagy felül….de ezt nem részletezném(sem  a szinét sem az állagát, sem a mennyiségét).Elég legyen annyi hogy egész nap a halálomon voltam,(de ezt most így is éreztem) Egy pár darab háztartási keksz megevése és pár lépést megtevése is megerÅ‘ltetÅ‘ volt( nem akarok öreg, beteg lenni…de fiatal beteg sem) nagyon rossz teljesen legyengülve, kiszolgáltatottan feküdni az ágyban…Nem meglepÅ‘ hogy a délutáni váci világi vigalom programot lemondtuk…volt nekem így is elég vigadalmam… Szerencsére gyors és intenzív lefolyású volt a nyavalyám és így hétfÅ‘re jobban lettem. Plusz a többiek nem lettek betegek…

Ez volt a 4. hét otthon és egyben az utolsó is. Kicsit szomorú az ember hogy vissza kell jönni egy picit meg várja is a hétköznapokat. Az utolsó héten egyik nap felmentünk Mátrafüredre az Erdei Kisvasúttal(régen úttörő vasút, az idősebbek még emlékeznek rá) Füreden a patakban gátat építettünk, kavicsot dobáltunk majd vissza a nyitott kocsiban utazva integettünk a mellettünk elhaladó autósoknak. (csakúgy mint amikor én kicsi voltam) Olyan szivet melengető érzés volt így nosztalgiázni, három generáció együtt. Elérzékenyültem. Anyukám, Peti és én, jó kis csapat vagyunk.

Kánikula volt továbbra is, szokásos 4o fokos hÅ‘mérséklettel. Egyik éjjel Peti belázasodott és kánikula láza lett 38-39 fok. Borogattuk, kúpot adtunk, itattuk és szerencsére másnapra jól volt. És végül hogy utolsó héten mindenkivel történjen valami(nekem a gyomorrontás, Petinek láz pár nappal késÅ‘bb…csak egy kis összefoglaló), Ricsikém utolsó elÅ‘tti nap elvágta a svájci bicskával az ujját…de úgy nagyon. Hát nem tudta hogy éles az a bicska…A pakolás közepén pont jól jött ki….de megoldottuk.

Persze a nagy kánikula együtt jár a nagy viharokkal is. Amíg otthon voltunk átéltünk egy-két vihart, jégesÅ‘vel, patakká változott úttal…meg ilyenek. Plusz a tv-ben ment a sok celeb műsor. Borzasztó hogy sokszor milyen alacsony szintű műsorok voltak. De aztán amikor elkezdÅ‘dÅ‘tt az olimpia akkor együtt szurkoltunk a Petivel: hajrá Dani…Büszkén mondogattam svájci vagy egyéb külföldi ismerÅ‘seimnek hogy 9.helyen végeztünk 8 arannyal,plusz ezüst és bronzérmekkel…ami csodálatos teljesítmény…

Hazaindulás a szokásos, túl sok táska(ismét) kevés hely (ismét). Egy táskányi könyv nekem, vagy 2o kilo (ebbÅ‘l 4-et kiolvastam az elmúlt két hétben). Eredmény: szülinapomra Ebook readert kaptam…amire letölthetünk több ezer könyvet is(igaz, akkor sem lesz meg az az igazi könyvolvasás érzése, de legalább megmentettem egy-két fát, meg a Ricsit attól hogy megint ennyi könyvet kelljen bepakolnia.)

Nagyon jól éreztük magunkat otthon, anyukám finom fÅ‘ztje, rengeteg program, sok kedves barátunkkal rokonunkkal találkoztunk. Ugyanakkor azért fárasztó is ez a fajta aktív pihenés….mert pont a pihenés része marad ki a legvégén. De mi már csak ilyenek vagyunk. Különben is mirÅ‘l írnék ha nem csinálnánk semmit. Ugye-ugye……..Jó éjt.

Kedves blog, boldog szülinapot szeretnék kivánni neked és ezáltal egyben nekem is. 2 évvel ezelÅ‘tt a szülinapomon kezdtelek el írni. Örülök hogy kettÅ‘ éves lettél, annak viszont nem hogy én 39…. Valahogy most nem esik jól a szülinapom. Én, aki mindig lelkesen szervezem mindenki szülinapját most valahogy az enyémre nem jutott elég lelkesedés. Még az sem villanyoz fel hogy ajándékot fogok kapni (van amit már megkaptam). Pedig ennek mindig szoktam örülni. És ez még nem is a nagy kerek 4o….de mégis olyan érzés. Valahogy most olyan 1oo évesnek érzem magam, nem igazán testileg, inkább lelkileg. Remélem elmúlik és csak pillanatnyi áramzavarról van szó, nemsokára újra töltÅ‘döm….

Ezalatt a két év alatt a blogban rengeteg személyes dolgot megosztottam veletek, és remélem hogy továbbra is olvasni fogjátok a kalandjainkat…mert azok vannak. Velünk mindig történik valami, Janikovszky Éva után szabadon. Úgy szép az élet ha zajlik.

Még szerencse hogy nem főző blogot kezdtem el, mert az kb az egy hetet sem élte volna meg. De igérem hamarosan folytatom a nyaralási emlékek leírását.

Bocs hogy ez most ilyen melankólikusra sikeredett, igazából ez csak egy köszöntés lett volna(de nem sikerült elég jóra) Jó éjt és mégegyszer boldog szülinapot!

és még nincs vége. De a mi nyaralásunk története csak most kezdÅ‘dik…Kicsit hosszúra sikeredett a szünet, de amióta visszaértünk el voltam veszve mint maci a málnásban. Az elsÅ‘ héten itthon( értsd: Svájc) minden nap építkezésekre jártunk. Ez nagyon hiányzott a Petinek otthon Magyarországon..

Visszatérve a nyaralásunkhoz…az eleje az szokásos: az egész lakást bepakolni a bÅ‘röndbe majd ezt a bÅ‘röndöt megpróbálni bepréselni az autóba.(enyhe anyázással). Míg itt Svájcban a legmagasab napi hÅ‘mérséklet 2o fok volt, addig otthon a hajnali kiinduló hÅ‘mérséklet volt ennyi. Igy laza 2o fokos eltérésbe mentünk haza.Juhéjj azért az a 4o fok kicsit sokk volt.(meg sok is)

A 12 órás autózás alatt elhangzott kérdések: Ott vagyunk már? Mikor leszünk már ott? Soká érünk oda?( ez ment jópárszor és még csak Zürichnél jártunk) Később az út folyamán továbbfejlesztett kérdés: Innen még nem látom nagymama házát, mikor leszünk ott? vagy Anya, a térképen megmutatod, hogy hol vagyunk és hogy mikor érünk oda? De összességében elég jól bírta-bírtuk az utat, vagy már 1 hónap távlatából nem emlékszem rá.

Érkezés, óriási öröm, rántott hús és anyukám híresen finom krumplipüréje. Juhéjj de jó újra itthon. Másnap lazulás, akklimatizálódás a 4o fokhoz, utazási fájdalmak kipihenése, lakás újra felfedezése…Este viszont Sörfesztivál. Természetesen nem hagyhattuk ki, így a fiatalság: anyukám, én és Peti meglátogattuk eme rendezvényt. Zene jó volt a szinpadon, a sör sok volt és hideg, a vásári finomságok pedig nagyon finomak, Petikém beült különbözÅ‘ kisvonatokba. Szóval, mindenki happy volt. Jól kezdÅ‘dik a nyaralás.

Vasárnap közös strandolás anyukámmal és barátnÅ‘mmel. Ők néha eltűntek és 1-2 sörrel meg lángossal tértek vissza. Lángos…finom.(biztos nem a legegészségesebb kaja de szerencsére ritkán élek vele, az is fÅ‘leg a strandon) Ricsikém leégett, így Å‘t 1 hétig kenegettük a napozás utáni krémmel. Jól kezdÅ‘dik a nyaralás. Szerencsére Peti hamar megbarátkozott a vízzel és az úszógumival, meg a vizipisztollyal és ezek után már nem lehetett csak kajával vagy fagyival kicsalogatni a vízbÅ‘l. Amúgy is otthon úgy kinyílt a csipája, olyan vagány lett hogy csak na.

A nyaralás alatt voltak hivatalos dolgok is mint például fogorvos, útlevél intézése, vérvétel, fodrász…stb Megjegyzem az útlevél képem eddig sem volt valami fényes, de most sikerült ezen is túltennem. Olyan borzasztó hogy szerintem útlevél ellenÅ‘rzéskor nincs az az ország aki beengedne mert azt hiszik hogy valami menekült vagyok.(zárt osztály?) Ricsi amikor meglátta elkezdett röhögni.Köszi. Szerencsére a fiam szolidárisabb volt, mert Å‘ nem röhögött csak megkérdezte hogy ki ez a képen. Köszi. Szóval, most 1o évig nem utazom vagy megkockáztatom hogy börtönben kerülök Fantomasként.

Békéscsaba. Ásás, pakolás nagypapa kertjében, malacok etetése, szomszéd kertjének megöntözése (pontosabban elárasztása vízzel és az ott álldogálók lezuhanyozása, mindez a szomszéd beleegyezésével és segítségével.) Unokatesó találkozó: voltunk vagy 3o, gyerekekkel, férjekkel, feleségekkel együtt. Volt ott minden: finom ételek, italok, sütik, jópofa játékok. Petikém boldogan eljátszott az unokatesókkal, evett-ivott. Mivel délután egy percet sem aludt úgy készültünk hogy olyan 5-6 óra felé eljövünk. Persze hogy nem így lett, este 9-kor a koromsötétben indultunk haza utolsóként. Jó dolog az ilyen találkozó(így nemcsak esküvőkor, temetéskor jönnek össze az emberek) a mai rohanó világban nagy kincs az ilyen. Ha már Békéscsabán voltunk elmentünk a gyulai várfürdőbe. Szép meleg napnak igérkezett( szinte az egész otthontartózkodásunk alatt olyan 4o fok körül volt a hőmérséklet) Ápolt, gondozott strand különböző méretű, funkciójú medencékkel. Mi a gyerekmedencében voltunk szinte végig(micsoda meglepetés, nem?) Igaz, egyszer-kétszer megnéztük a hullámfürdőben hullámzó embereket valamint Ricsit lecsúszni az óriás csúszdán. Hasonló élmény volt, csak jóval zsúfoltabb verzióban a hajdúszoboszlói strand. Ha azt mondom, hogy rengetegen voltak akkor valószínűleg 1 millióval kevesebbet mondtam. A plédek és a napozóágyak egymás szájában voltak. Szó szerint beláttunk a szomszéd szájába amikor evett vagy ásított vagy amikor evés közben ásított. Felemelő élmény. De jó társaságban az ember jól érzi magát. Így is volt.

Foly.köv.

A Flohmarkt-ot mindig zsibvásárnak fordítottam a kis fejemben, ami az is, egy piac ahol mindenféle hasznos és haszontalan dolgot lehet venni. Amióta voltam a Petivel Flohzirkusban és ott szembesültem a bolhával, egybÅ‘l kikövetkeztettem(nem véletlen hogy sok Agatha Christie könyvet olvastam, most hasznát tudtam venni a logikának) a Flohmarkt az a bolhapiac. Ez a név nekem jobban tetszik. Nem tudom hogy onnan ered-e hogy még bolhát is tudsz itt venni vagy anno csak bolhásan mentél haza…Nos, bolha ide vagy oda, én elkezdtem újra felfedezni és szeretni ezeket a élettel teli piacokat. Régebben New Yorkban is jártunk hasonló helyekre, itt Svájcban fÅ‘leg Zug kantonban követem az ilyenfajta eseményeket. Könyveket, ruhákat, játékokat szoktam találni potom pénzért. Még így is, hogy nem nagyon tudok alkudni.(anno még anyukám a lengyelpiacon kezdett el alkudni valahogy így: lengyel árus: 7o forint, anyukám 2o forint….na és ebbÅ‘l kellett egy üzletet kihozni ahol mindkét fél jól jár.Mondanom sem kell nem mindig jött össze). Az utóbbi három bolhapiacról sikerült boldog mosollyal hazatérnem, bÅ‘rdszekivel, franciabársony dzsekivel, markolóval, pár játékkal, könyvvel csökkentve az Å‘ lomjaikat és növelve a mieinket. Az a következÅ‘ tervem, hogy én is bérlek egy asztalt és eladom az itthon feleslegessé vált dolgokat(többek között az elÅ‘zÅ‘ bolhapiacokról beszerzett cuccokat). Így vevÅ‘bÅ‘l árussá változom…hátha megéri.

A Ludothek szó jelentését elÅ‘ttem is sűrű homály fedte egészen addig, míg anyuka nem lettem és egy-két fórumon nem hallottam róla. Nyugi, semmi komoly betegség inkább nagyon is jó és hasznos dolog: olyan elven működik mint a könyvtár, csak  éppen játékokkal. Pár frankért lehet egy hónapra játékokat kölcsönözni. Így az ember megspórolhat pár fölöslegesen megvett játékot(igaz akkor el lehet adni a bolhapiacon). Így jártunk mi pl. a játék konyhával. Amikor a baba-mama klubba mentünk, folyton azzal játszott, sütött- fÅ‘zött, kevert-kavart. Így amikor a ludothekben szembejött egy konyha boldogan vittük haza egy hónapra. Kár volt…akár egy pár napra is kikölcsönözhettük volna, mert míg az elsÅ‘ két nap játszott is vele, utána már csak nagy ívben kikerülte. Azóta többszöt hoztunk ki jópofa játékokat és ha úgy láttuk, akkor késÅ‘bb meg is vettük a boltban.(vagy a bolhapicon) Most éppen kipróbáláson van itthon a Nintendo. Nekem ez magamtól nem jutott volna eszembe, de történt ugyanis, hogy a szomszédasszony felhívott minket jégkrémet enni és ott az idÅ‘sebb fiúk ezzel játszottak. Petikém is kipróbálta és segítséggel tudott is vele játszani, ami nagyon tetszett neki. Egyre ügyesebb lett és úgy gondoltuk hogy kipróbáljuk. Helyesen tettük, hogy csak a ludothekbÅ‘l hoztuk el, mert amíg az elsÅ‘ pár napban sláger volt, most már csak a szekrényen figyel. Pedig ügyes az ilyenfajta játékokban, a kis laptopján, a telefonomon jól tud ezekkel játszani, de ehhez még nÅ‘ni kell egy kicsit.

Country fesztivál (azaz vadnyugat svájci módra). Már régóta szemeztem ezzel az évente megrendezésre kerülÅ‘ fesztivállal és most el is mentünk megnézni. A LuzerntÅ‘l nem messze fekvÅ‘ falucska campingjében állították fel a korhű vadnyugati kis házakat.Volt Saloon,(azaz kocsma, ahol megittunk egy kólát az indiánok és cowboyok melletti asztalnál) sheriff iroda, börtön, bolt, sátrak és lovak. Nagyon érdekes volt a vadnyugati stílusú kisvároskában mászkálni. Peti hosszan megnézett egy indiánt és zavarba jött amikor az indián srác rámosolygott. KülönbözÅ‘ programok, koncertek boldogították a látogatókat így minket is. Amikor mi ott jártunk nagyon szép idÅ‘ volt, de sajna másnap szegény vadnyugati emberek eléggé elázhattak… és nemcsak a kocsmára értettem.

Pár nappal késÅ‘bb a zugi várban volt középkori fesztivál. Szegény gyermekem nem tudom hogy tette helyre ezt az idÅ‘utazást és a sok fura ruhás embert. Kipróbáltam az oly egyszerűnek tűnÅ‘(míg más csinálja) kÅ‘vésést. Hát biztos éhen haltam volna ha a kivésett betűk után kaptam volna pénzt. Mondjuk egy nap alatt egy betűt kivésni…hmmm nem hiszem hogy nagy üzlet lett volna.  Érdekes volt látni a régi mesterségeket illetve a mostaniak elÅ‘djét. A középkori zeneszó Petinek nem annyira tetszett és a kovácsok hangos ütögetését is csak messzirÅ‘l nézte. Viszont az üstben jó kinézésű levest fÅ‘ztek mellette meg egy jóképű disznó sült. De volt még ott bor, must és egyéb finomságok. Most hogy így éhes lettem el is megyek enni. Jó éjt.

Írtam már hogy vettünk fülvédÅ‘t (az a neve? vagy inkább zaj ellen védÅ‘ fülretevÅ‘). Klassz zöld szinű és nagyon aranyos amikor felteszi…fÅ‘leg mert hangosan is beszél hozzá. Ez a fülvédÅ‘ nagyon fontos és idáig hiányzó kelléke volt a mi építkezési látogatásainknak. Most már nincs elÅ‘ttünk akadály, sem esÅ‘, sem zaj nem állíthat meg minket abban, hogy órák hosszat álljunk az építkezések mellett. Már csak egy jó kis védÅ‘sisak kellene és már el is mehetne munkafelügyelÅ‘nek. Olyan boldog volt hogy nem zavarta az érzékeny fülét a hangos fúró…igaz, most már nekem is kellene egyet szerezni, hogy engem se zavarjon…valami pink szinűt, hogy jól beleolvadjunk az építkezési környezetbe…

Amit még érdekes megemlíteni, hogy voltam a mama klubbal vacsizni az egyik tóparti étteremben.(annyira tóparti, hogy mellettem levÅ‘ asztalnál már a halak beszélgettek) Nos, kifogtam szembe velem egy érdekes anyukát(hogy finoman fogalmazzak), akinek olyan hozzáállása volt dolgokhoz, hogy nemcsak a bor párolgott el ijedtében a poharamból, hanem a halak is mellettem csak tátogtak és nyitott szájjal figyelték az eszmefuttatását. Például, neki a szabályok betartása egyszerűen nem működik és kikéri magának (vagy tesz rá nagy ívben) ha valakinek ez nem tetszik…Sajnos nekem nem tetszett. Az egyedüli, amire 1 pontot adnék az anyukának(a maximális 2oo-ból) hogy pár mm-re borotválja saját maga a haját és mégsem úgy néz ki, mint egy szökött rab.(ez aztán a jó álca, ha mégis az volna) Nem vagyok előítélettel a franciákkal szemben(laktam én is ott, és vannak kedves francia barátaim) de ez az anyuka, Svájcnak a francia határ melletti részérÅ‘l jött, ahol szerinte nagyon erÅ‘s a francia behatás.( hát neki eléggé behatottak) Mondok egy példát: az élelmiszeráruházban vásárlás közben ha a gyereke megeszik valamit, akkor az tök oké hogy a kasszánál nem fizeti ki(meg sem említi a pénztárosnak) mondván, hogy költenek Å‘k eleget a boltban ahhoz, hogy ez még belefér.(szerintem más is költ annyit a boltban) Ezzel a hozzáállással számomra 3 probléma van. Ez elsÅ‘, hogy nem helyes. Második: a gyerekei ezt tanulják meg. Csodálkozunk, ha a mai tinik félig megivott kólát hagynak a boltok polcain? Merthogy ez oké, ez cool… Nálam ez már a lopás vagy megkárosítás kategóriáját súrolja. A harmadik: mi van, ha ezekután mindenki a boltban félkiló bagettel a szájában mászkálna, aztán amit már nem kér csak lazán kiejti a szájából. Hová fogunk így menni??? Vagy csak én vagyok túlérzékeny?? Nekünk más az értékrendünk, nekünk van értékrendünk. Szóval, engem mint normális embert felmérgesít ez a trehány, igénytelen, tiszteletlen hozzáállás. Én szerencsére nem ilyen vagyok( a barátaim sem) és nem ilyennek nevelem a gyerekemet. Ja, és és nevelem a gyerekem nem pedig csak hagyom nÅ‘ni. (ez szerintem elég nagy különbség)  Sajnos, Zug annyira megtetszett nekik, hogy itt minden jól működik stb( ki tudja meddig ha Å‘k is itt lesznek)l…szóval itt vettek házat és itt akarnak maradni. Ez aztán a jó hír, nemcsak Zugnak hanem az egész világnak….Örüljünk együtt.:((((

A pünkösdi hétvége megint kavarósra sikeredett, pedig úttörő becs. szavamra egy nyugisabbat terveztem.

KezdÅ‘dött egy ausztriai utazással, egy kedves barátosnÅ‘met és családját látogattuk meg nem messze a svájci határtól. Jó hangulatban, szép idÅ‘ben telt a majdnem kétórás út nagyrésze. Kb 2o percnyire az úticélunktól kisfiam, aki éppen a kütyün építkezéses videókat nézegetett, egyszer csak öklendezett egy nagyot és kettÅ‘ óriás, hármas erÅ‘sségű tsunami hányás jött ki szegénybÅ‘l. Ami aztán beterített mindent.(nadrág, póló, kütyü, ülés, szÅ‘nyeg, az én ruhám merthogy mellette ültem…stb.) Apa nem tudta a riadókészültség erÅ‘sségét csak amikor leparkolt és hátrajött akkor szembesült a tragédiával.  Síró gyerek megnyugtatása, károk orvoslása a lehetÅ‘ségekhez képest, gyerek teljes átöltöztetése, üléshuzat lecserélése (eközben alig hallható, folyamatos káromkodás és a bűnös keresése.) Miért ivott gyümölcsteát a gyerek, miért nézte a kütyüt stb.. . A hátralévÅ‘ 2o percnyi utat  nyitott ablaknál tettük meg, nehogy más is kedvet kapjon megismételni az akciót a szag nyomán. Félórás késéssel érkeztünk meg és egybÅ‘l a mosókonyhába landoltak a megfáradt ruhák. Szerencsére amikor pár óra múlva hazafelé indultunk illatos, frissen száradt ruhákat vittünk magunkkal. De azért mindhármunkat megviselt a dolog. Új szabályokat állítottunk fel az utazáshoz. Mostantól csak vizet lehet inni az autóban, semmi evés-nassolás az úton…csak ha szükséges.(ezt még majd teszteljük és valószínűleg módosítjuk a 12 órás hazaút során). EttÅ‘l az incidenstÅ‘l eltekintve a látogatás jól sikerült, a kislány egy 18 hónapos édes kis örökmozgó. Tetszett neki Peti és néha kifejezte ezt, (ami a Petinek nem tetszett) vagyis boldogan ölelte át a kisfiamat, de a Peti halálra rémült tekintetébÅ‘l itélve korai volt még ez a testi kontaktus. Az ölelgetéstÅ‘l eltekintve tök jól elvoltak, késÅ‘bb a játszótéren a Peti bement az apjával a homokozóba és 1 órát ki sem jöttek, míg ezalatt a kislány 1o szer körbejárta a játszóteret. A végére mindenki elfáradt, így épp hogy beültünk az autóba és kikanyarodtunk már el is aludt a kis drágám.

ElÅ‘zÅ‘ nap díjugratáson voltunk. Nagyon klassz volt, érdekes hangulat a sok lovaglónadrágos ember között. Petinek is tetszett amikor ugrottak a lovak meg az is amikor nem. Egy ló, pont az elÅ‘ttünk lévÅ‘ akadály elÅ‘tt megtorpant és nem ugrotta át(nyugi, nem volt filmbeli jelenet hogy a lovas meg lerepült a lóról…pedig az is érdekes lett volna) szóval megtorpant és fellökte az akadályt. Ezt még sokáig emlegette a Peti mint érdekességet, de a fénypont mégis csak az volt amikor jött a traktor és az úthenger és letisztították a pályát. Biztosan érdekesebb volt neki ez, mint maga a verseny, de így mindketten happyk  voltunk. JövÅ‘re hamarabb megyünk…akkor amikor még építik a pályát. Biztosan az is fog neki tetszeni. A lovak meg az ugrás az csak ráadás lesz.

Vasárnap egy másik kedves barátunkhoz voltunk hivatalosak(nekünk csak kedves barátaink vannak, aki nem kedves az nem a barátunk hanem az ellenségünk) akik Oberageriben laknak, autóval megközelíthető parasztházban a hegy tetején. A házukból olyan kilátás volt, hogy nyitott szájjal gyönyörködtem benne egy jódarabig. Az egész Ageri tóra és körülötte a hegyekre nyílt tökéletes, képeslapba illő látvány. (pedig itt Svájcban már hozzászokhattam volna, és legalább a számat becsukhatnám már ilyenkor) A ház előtti kis homokozóból ráláttunk a hajókra, harapni lehetett a levegőt és a csendet. Eszményi hely lenne, ha télen a meredek és havas-jeges út miatt nem lenne életveszélyes és lehetetlen a közlekedés. Valamint a háznak nagyobb ablakai lennének és télen ne lenne már 4-kor sötét, valamint így elzárva a nagyobb várostól nehéz összejárni emberekkel. Szóval mindezek miatt, plusz a születendő baby miatt is költöznek le a hegyről és a gyönyörű kilátásból.

Most abba kell hagynom mert gyermekem felébredt és megyünk építkezést nézni. Folyt. köv. hamarosan….

Nos, a múltkor emlitettem azt a bizonyos hétvégét amikor összejöttek a programok…

Péntek délutánra megbeszéltünk egy grillezést mi hárman és egy barátunk. Már délben változott a program, amikor is kitalálta a vendégünk hogy hívjunk még vendéget. Ám legyen. Így még két másik kedves barátunk is megígérte hogy munka után jönnek hozzánk.  Emberünk, aki még extra vendégeket is hívott (az én jováhagyásommal) ugyancsak igéretett tett arra hogy 5 kor nálunk lesz és segédkezet nyújt a készülődéshez.

Mi a Petivel rendbe raktuk az erkélyen az asztalokat, székeket, hisz utoljára tavaly használtuk Å‘ket(nem említem a jó kis masszív koszt ami boritott mindent). De nem baj, úgyis jön a grill szezon felkiáltással nekiestünk a takarításnak. Petikém buzgón segített, közben pedig várta hogy 5 óra legyen és megjöjjön az elsÅ‘ vendég. 6 óra körül már kezdett csalódott lenni és a lelkesedése is alábbhagyott. Szegénynek különbözÅ‘ fázisokon esett át a hangulata: 5-kor lelkes, optimista, boldog. 6-kor szomorkás, csalódott, fél 7-kor mérges és nagyon pesszimista) Barátunk, a svácji óra pontosságával ellenétben megérkezett 7-kor….mondván hogy elaludt.Oké, akkor most meséld el ezt a gyereknek és próbáld meg felvidítani is. Sikerült neki, nem hiába nagy haverok Å‘k. Grillezés elkezdÅ‘dött, felkerültek a csirkeszeletek, kolbászok, paprika a grillre, bor-sör is elÅ‘került és vártuk a többieket. Nos én nem tudom mi történt, hogy valami tündérke álomport szórt a levegÅ‘be, de a svájci pontosság ma nem jött be a többieknek sem.(a repülÅ‘t biztosan lekésték volna) A második vendég is közölte, hogy késÅ‘bb fog jönni, mert Å‘ meg a vonaton aludt el hazafelé jövet, így nem szállt le a megfelelÅ‘ állomáson és Luzern felé utazott békésen. Oké, ennek az estének is meg van a maga hibaszázaléka. De bíztunk a 3. vendégben….nem kellett volna, mert Å‘ meg a munkahelyén ragadt le a számítógép mellett és Å‘ is késÅ‘bb volt várható. Így valamikor 9 körül ért hozzánk. Megjegyzem hogy Petinek ekkor már ágyban kellene lennie. Továbbá megsúgom hogy a 3 vendég közül egyiknek sincs gyereke, így nem igazán esik le, hogy nekünk az esték 9 körül érnek véget(mármint a vendégvárós része), nekik meg akkor kezdÅ‘dik a szabad élet száguldás. Na de ne panaszkodjunk, jól sikerült az este, ettünk-ittunk, beszélgettünk…majd a gyerek totál felpörögve fél 11-kor ment aludni. Nem véletlenül tervezünk valamit 5-6 körül, hogy aztán nyugodtan 9-kor vége tudjon lenni. EbbÅ‘l is tanultunk. Legközelebb 2-re tervezzük és akkor még belefér 1-2 óra késés is….

Másnap kaptam én is egy kis ízelítÅ‘t a szabad élet száguldásból. Egy norvég barátnÅ‘m a szülinapját ünnepelte és ezt Zürichben készültünk megvalósítani. Már a vonaton kezdÅ‘dött, amikor a csinos kis táskájából elÅ‘varázsolt egy üveg pezsgÅ‘t és hozzá műanyag pezsgÅ‘s poharakat. Rég csináltam már ilyet, utoljára talán évekkel ezelÅ‘tt szilveszterkor Zürichben, azelÅ‘tt pedig biztosan még New Yorkban….Nos, koccintás után a többi utas mosolyogva, irigykedve, szomjasan és megdöbbenve néztek minket(hogy csak a közelünkben ülÅ‘krÅ‘l beszéljünk) Szerencsére szombat lévén több Å‘rült is volt a vonaton. Például egy csapat lány akik lánybúcsúztatóba indultak és a többi utast is kinálgatták italokkal, velünk persze csak koccintottak. Még jó hogy Zürich félóra, hány üveg pezsgÅ‘ kellene ha Lausanne-ba mennénk? Zürichben a GPS-szel felszerelt okos telefonokkal beirányítottuk magunkat a Pur Pur nevű helyre, ahol tovább folytatódott a diszkrét iszogatás, eszegetés, beszélgetés és röhögcsélés…Megemlítem, hogy volt egy 8 hónapos terhes is a csapatban, késÅ‘bb ennek még jelentÅ‘sége lesz.(nyugi, nem szült meg ott melletünk a párnákon). Mire befejeztük a vacsit(finom óriás hamburger) már kisebb nagyobb csapatban érkezek a party emberek és a zene is jó hangos lett. Egyre fárasztóbb lett a beszélgetés is mert már belefáradtunk az üvöltözésbe. Hirtelen a táncparketten mozgolódás támadt, egy lány ült a széken(mint kiderült lánybúcsúztatója volt) és jött Pedro a táncoló-vetkÅ‘zÅ‘ srác, aki ott elÅ‘tte riszálta formás fenekét. A mi szülinapos csapatunk is megörült a bónusz shownak és ott csápolt a lányokkal vagy a telefonokkal rögzítették az érdekesebb mozdulatokat(unokáink is látni fogják címmel). Én szolidaritásból az asztalnál maradtam a pocakos barátnÅ‘mmel(amúgy is jó a szemem és mindent láttam onnan is), aki cikinek érezte hogy megvadulva csápoljon a tanga gatyás mellett. Ráadásul másnap neki volt a meglepetés baby showerja(baba buli), amirÅ‘l szegénynek semmi sejtelme sem volt. Én már éreztem, hogy hosszú lesz ez a hétvége, de hát szabad élet száguldás van. Furcsa, hogy mennyire kijön az ember a gyakorlatból, milyen is éjszakázni.Igaz a gyerekek miatt sokat éjszakáztunk de az valahogy másféle érzés volt…..

Nos, a tangás fiú befejezte a riszálást, többen(fÅ‘leg a nagyon közelállók állították hogy a végén a tanga is lekerült, de errÅ‘l én semmit bizonyítékot nem láttam. A videó felvételen annyira homályos a dolog hogy nem igazán lehet megállapítani hogy van vagy nincs) Lényeg, megnyugodtak a kedélyek, mi is. Elkezdtek a party emberek táncolni, mi is. Jól éreztük magunkat, tánc, nevetés, semmi hang a végére. Majd vonattal haza, alvás, ébredés. Másnap délután, kicsit másnaposan irány a baby shower. Egy-két ismerÅ‘s arc az elÅ‘zÅ‘ estérÅ‘l, bónusz show elmesélése, lakás feldíszítése, lufik felfújása….A meglepetés annyira meglepetés volt, hogy csak az ajtóban jött rá hogy mire készülünk és elkezdett sírni a meghatottságtól, meg a hormonoktól. A férj, aki be volt avatva a dologba, valami motort akart megmutatni neki(ez volt az ürügy) aztán becsöngetett és otthagyta az ajtóban szegény meglepÅ‘dött csajt. Aranyos volt ahogy örült nekünk, meg mi is, ahogy örültünk annak hogy örül.(sokat aludtam volna?) Volt pár játék, amibÅ‘l az elsÅ‘t örömmel jelenthetem be hogy én nyertem. Meg kellett saccolni a pocak méretét és annyi madzagot levágni ami körbeéri. Nos az enyém hajszálpontosan annyi volt. Juhéjjjj.(ennyi alvás után) Volt még cumi kiköpÅ‘ verseny amiben nagyon béna voltam. Volt olyan akinek átrepült a szobán, az enyém meg csak úgy lepottyant. De én nem gyakoroltam. Akkor, be kellett pelenkázni bekötött szemmel egy plüss elefántot. Itt azért második lettem, a gyÅ‘ztes egy 5 gyerekes anyuka után.Volt egy anyuka aki már az elején rosszul fordította el az elefántot és sikerült a fülét és az egyik lábát bepelenkázni….Egyszóval klassz buli volt ez is.

Micsoda hétvége…..most megyek is aludni. Jó éjt.

Először is elnézést kérek a késlekedés miatt, de halmozottan aktiv hétvége volt: Grill parti, szülinapi buli Zürichben, babaparti. Ezekről majd legközelebb részletesen, most inkább arról ami az előző irományból kimaradt. Nos, kimaradt a jó hír, hogy Peti nem hord pelust már éjszaka sem. Szuper, nem kell többet pelenkát venni. Juhéjjjjj..Hogy hogy történt? Teljesen véletlenül egyik este elfelejtettük ráadni és csak reggel vettük észre. Szerencsére száraz volt az ágya és azóta is az. Ez volt kb 2-3 hete.

A másik, ami kimaradt az elÅ‘zÅ‘ történetekbÅ‘l, hogy ebben a korban kialakul egy csomó valós-vagy fantáziált félelem. Petikém is fél pár dologtól pl. a sötéttÅ‘l, a sarokban a lámpától, a vízmelegítÅ‘ bojlertÅ‘l otthon és a kézszárítótól. Köszönjük Ikea, hogy most már olyan hangos kézszárító van a wécékben, aminek a hangja egy felszálló vadászrepülőével egyenlÅ‘. Ráadásul olyan erÅ‘vel szárítja a kezet, hogy a bÅ‘röm is lejön vele együtt, de ha mégsem akkor is egy szÅ‘rtelenítÅ‘ kezelésnek mindenképpen felér. KöszönhetÅ‘en ennek a technikai csodának Peti nem hajlandó a wc-be bejönni és üvölt ha be akarjuk vinni. Szegénykém inkább tartogatni akarja hazáig. Ez tökéletesen megkönnyíti a hazautazást Magyarországra, hisz a 12 órás autóút alatt párszor csak meg kell állni a wc miatt. Mindenki képzeletére bízom, hogy mi zajlik le ilyenkor a parkolóban, az autóban vagy a wc ajtó elÅ‘tt. Én aláírom, hogy védjük a fákat, a környezetet, a földet(hisz mi is rendesen recyclingolunk) de én közben a gyerekemet is védeném a vesekÅ‘ és egyéb betegségek ellen. Szerencsére találtunk pár megálló helyet ami kézszárítótól mentes(néha még wc papír mentes is volt)…ezeket meg kell jegyezni és igyekezni kell csak itt megállni folyóügyek intézésére. De ettÅ‘l még a probléma nem oldódott meg teljesen.

Ha már otthon voltunk, akkor adtunk az élvezeteknek és kényeztettük magunkat: mindannyian voltunk fodrásznál ami a Petinél eléggé látványos fiús kinézetet eredményezett és a párom is visszatért a jelenbe a már hullámosodó Abba korszakbeli frizurából. Meg sem ismertem…. Ha lúd legyen kövér alapon, tovább fokoztuk az élvezeteket és fodrász után egybÅ‘l fogorvoshoz mentünk. Peti ült be elsÅ‘nek a székbe és nagyon büszke voltam rá amilyen ügyesen viselkedett. Kapott is egy bátorság oklevelet. Aztán jöttem én, kissé reszketve de azért ügyes voltam én is. Naná hogy semmi bátorság oklevelet nem kaptam. Köszi. Aztán hogy még tovább költsük a pénzt beugrottunk a könyvesboltba (én ide simán eljönnék szabadságra, hetekig el lennék a könyvek között) és vettünk sok könyvet. Hiába én szeretem a könyveket( azt nem tudom hogy olcsóbbra jön-e ki mint ha kocsmáznék, de a párom erÅ‘sen próbálkozik az ebook-kal. Hiába, én régimódi ember vagyok vagy csak nem vagyok érett az ebookra). Nos, Petikém is kiválasztott egy könyvet ami kb.5 kiló és 3oo oldal(alig bírta felemelni) a címe: 1ooo markoló és egyéb munkagépek(gondolom azért sokan nem lepÅ‘dtek meg ezen) . Amúgy egy nagyon szép könyv sok fotóval és technikai leírásokkal, olyan 13 éves kortól ajánlanám… de esténként pár oldalt abból is kellett felolvasni, ami nagyon vicces volt. Ha pedig vendégségbe mentünk vittük magunkkal(kizárólag ha autóval mentünk) és máris a meg volt a közös téma, így a fiúk, apukák, nagypapák, unokatesók nézegették a könyvet és lelkesen beszélgettek a gépekrÅ‘l. A Peti mindenkinek megmutatta hogy melyikbe szeretne beleülni és melyiket szeretné karácsonyra. El is képzeltem amikor itt a ház elÅ‘tt beparkolunk és kipakoljuk a heti bevásárlást vagy amikor a Petit azzal viszem el oviba. Ha már témánál vagyunk(nálunk mindig ez a téma) nem tudom hogy említettem-e már, de múlt héten összeismerkedtünk két kedves német építÅ‘munkással. ( megérte a sok német nyelvlecke) Odajöttek beszélgetni, amikor már több napja kétórákat álldogáltunk az építkezést bámulva, fotókat és videókat készítve. ( csak úgy mellékesen említem meg, hogy valószínűleg a most wanted lista élén vagyunk) Pár perc beszélgetés után megkérdezte az egyik a kisfiamat, hogy lenne-e kedve beülni vele a markolóba. Hát az én félénk kisfiam olyan határozottan rábólintott hogy csak néztem aztán már kézenfogva mentek is a markolóhoz. Ott pár percig megkapta az irányítást, emelgette a kanalat, a hátsókerékre állva felemelte a markolót, közben a markolós srác csak nevetett, csakúgy mint a többi munkás. Nagy élmény volt ez mindenkinek, de legfÅ‘képpen Petinek.  Még szerencse hogy felvettem és így megnézhetjük akármikor.

Most lassan megyek. Jó éjt.

Mi a jó az utazásban? Előtte káosz van otthon: bőröndök, pakolás stb. Aztán amikor megérkeztünk nagy öröm majd folytatódik a káosz. Bőröndből élni, pakolás, rengeteg program majd amikor visszaérünk akkor bőröndök szanaszét, pakolás, káosz. DE mi ennek ellenére vagy épp ezért szeretünk hazautazni.

A mostani, húsvéttal egybekötött otthonlét azért volt emlékezetesebb mint a tavalyi, mert idén már én is beteg lettem. Tavaly a párom meg a kisfiam kaptak el valamit, idén sikerült nekem is, ezáltal túlteljesítettük az elÅ‘zÅ‘ évet(jövÅ‘re talán megpróbálhatnánk NEM megbetegedni). Nem is csoda hogy betegek lettünk, húsvétkor -3 fok volt kint (bent meg -8). Hát gyermekembe belefagyott a locsolkodóvers, a kölnis üvegbe meg a büdös kölni. Szó nem jött ki a Peti száján, nem még egy egész locsoló vers. (ami tavaly suttogva azért ment) Idén csak az utolsó helyen mondta el a locsolkodóverset, pedig nagy tetszést aratott volna az “el akart hernyadni, szabad-e locsolni” résszel. Azért én megkaptam a magamét. Délre már úgy bűzölgött a hajam, hogy tömegoszlató fegyverként bevethettek volna egy komoly tüntetésen vagy focimeccsen, garantálom el szaladtak volna, sÅ‘t még könnygáz nélkül is sírtak volna. Érzékeny orrú gyermekem meg is kérdezte az autóban mellettem ülve, hogy érzem-e ezt a büdöset. Hát hogyne drága életem, hisz belÅ‘lem jön…bárcsak ne érezném. De a húsvéttal ez is együtt jár, csakúgy mint a sonka, tojás, kolbász.

Rokonság optimista kérdése: – És tervezitek hogy mostanában hazaköltöztök? A mi Å‘szinte válaszunk:- Minek?    (Tény, hogy a család és a barátok egy része otthon van, de minden más meg itt.)

Látogattunk kisbabákat, akik még csodálkozó tekintettel néznek a világba. Csak óvatosan, lehet hogy jövőre ezt is megadóztatják. Mint lassan mindent.

Látogattam doktor nénit, amikor már a tüdÅ‘met majdnem kiköptem köhögéskor. Egy tüdÅ‘beteg dohányosnak nincs annyi letapadt váladéka mint nekem volt.  Félórás köhögÅ‘roham alatt leizzadtam 1 liter vizet és komolyan a végrendelet megfogalmazásán gondolkodtam fuldoklás közben.  “…ágyban párnák közt halni meg” jutottak eszembe PetÅ‘fi felüdítÅ‘ szavai. És ez a gondolat bántott engemet is, nemcsak Å‘t.  Hogy ezen a HOLTPONTON túllendüljek, szedegettem az ütÅ‘s antibiotikumot és a gyulladáscsökkentÅ‘ bogyókat plusz literszámra ittam a mézes kamillateát.(Anglia lakossága nem iszik meg egy évben annyi teát amennyit én legurítottam azon a héten) És a lándzsás útifű sziruppal is összehaverkodtam. Meghúztam a kis üvegbÅ‘l mint régen a konyakot amikor bulizni mentünk.

ErrÅ‘l jut eszembe: hát bulizni mentünk!!!!!!Hiszen ez nagy szó, én már annyira régen voltam, (utoljára a zugi tavon egy diszkó hajón, úgy 5-6 évvel ezelÅ‘tt) hogy már a buli szó hallatára izgulni kezdtem és az alkoholmentes koktéltól is megrészegültem. Ez a buli több szempontból is szerencsés volt: egyrészt 5 perc sétára volt tÅ‘lünk, másrészt az idÅ‘sebb korosztályra specializálódott(be kell vallanom, hogy magamat is a 3o fölöttiekhez muszáj sorolnom, de csak a születési dátumom miatt. Kinézetre még mindig a diáklány kategória vagyok…ameddig a szél fel nem libbenti a temérdek Å‘sz hajszálaimat.( a párom szerint lassan el kellene mennem fodrászhoz….és Å‘szre festetni a hajamat, mert szerinte már így is azok vannak többségben. Fölöslegesen  festetem át barnára. Hát igen, mit tesz a szerelem….1o év után) Harmadrészt pedig ez egy havonta egyszeri buli, és eddig soha nem úgy voltunk otthon hogy összejött volna. Így némi pezsgÅ‘zés után elsétáltunk a tett színhelyére ahol össze is találkoztunk régi osztálytársakkal, ismerÅ‘sökkel.

A buli hátránya hogy salsa-retro néven futott és aki ismer engem az tudja, hogy én nem vagyok egy salsa ember. Viszont ilyenkor ittunk és beszélgettünk. Ez elÅ‘bbi enyhe túlzás mert csak alkoholmentesen nyomtuk az ivást, az utóbbi is enyhe túlzás mert a barátnémnak aznapra hangszálgyulladása lett, így csak mutogatott…néha azt is sikerült félreértenem. De általában inkább nekem kellett Å‘t szinkronizálnom, amitÅ‘l hajnalra már nekem sem volt semmi hangom. (Ilyenkor jó velem veszekedni….)

Nos, a salsát táncolók elÅ‘tt le a kalappal, nagyon ügyesen tekerték, pörgették, rázták magukat vagy párjukat. Na de amikor jött a retro rész akkor mi is tekertük, ráztuk meg ami belefér…Volt ott Neoton: Santa maria, Csavard fel a szÅ‘nyeget és még minden ami ifjúkori bulijaimra emlékeztetett. Nagyon jó volt.(és plusz bónusz, hogy most már ismerkedni sem kellett a bárpultot támasztó férfinéppel. Az én két tündérkém otthon aludt az ágyikóban) Jót táncoltunk, énekeltünk(illetve a végén már csak tátogtunk mert hang az nem sok jött ki belÅ‘lünk) 3-kor értem haza és kisfiam keltett 7.3o-kor. Jó reggelt. Kicsit nyomott hangulatban ébredtem….érthetÅ‘en? Nem az enyém, ez a nap…című dal jutott eszembe. (Hogyha az ember szingli akkor addig alszik ameddig akar, ha viszont anyuka, akkor addig ameddig hagyja a gyerek) De néha megéri meglépni….

Valószínűleg itt kaptam el ezt a nyavalyát és bár valószínűleg egy teljes hangzárlat segített volna nekem és embertársaimnak is(mekkora öröm lett volna a családomnak ha 1-2 napig nem beszélhettem volna), de feszített program volt és találkoztunk kedves barátokkal, Ikeával…meg ilyenek. Így is volt program amit le kellett a szervezÅ‘knek, azaz nekünk mondanunk amiért elnézést kérünk.

Ettünk még finom hazai kajákat zsíros kenyér, rántott hús, pogácsa, rétes, hurka és társai. Olvastam a kedvenc újságjaimat: Éva, Nők Lapja, Évszakok, megvettem a fél könyvesboltot és néztem a sok okosságot a tv-ben.

Nos, azóta hazaértünk még mindig gyógyulóban vagyok(több mint egy hete tart a nyavalyám) de megmaradok…sokak örömére-bánatára. Viszont már az autónk is beteg, így most szegénykém szervízben van. Nálunk minden a normális kerékvágásban van: ma már építkezésen voltunk markolót nézni…. A télikabátos, húsvéti locsolkodással egybekötött nyaralás története még folytatódik…1-2 érdekes epizóddal. Sziasztok.

Régóta terveztem valamelyik csokigyárba való bejutást (akármilyen módon) és most, hogy volt rá lehetÅ‘ség, éltem az alkalommal. Igaz, a csokigyárba bemenni nem lehetett, de a látogatóknak fenntartott része is klassz volt. A csokiillat Kilchbergben, a zürichi tó partján, belengi az egész környéket és még GPS nélkül is meg lehet találni az óriási Lindt nyuszikkal díszített bejáratot. Mi is megtaláltuk…

Érkezéskor kaptunk fehér Lindt emblémás ruhát(egybÅ‘l fontos embernek éreztem magam), felnÅ‘ttek kötényt, gyerekek pedig kabátot, kötényt és sapkát. Annyira édesek voltak és komoly kinézetűek lettek, hogy nem csoda ha rengeteg fotót készítettünk róluk. Természetesen nem ment ilyen meseszerűen, mert elÅ‘ször a Peti nem akart bemenni, utána csak apával akart bemenni, aztán meg nem akarta felvenni a ruhát. De amikor meglátta a többi kisgyereket akkor Å‘ is be adta a derekát. Szerencsére….épp idÅ‘ben mert…

Egyszer csak kinyílt az ajtó és bementünk egy nagy terembe, ahol több asztal mellett, fehér egyenruhában mosolygó emberek vártak minket. Kikötöttünk egy kedves hölgynél aki bevezetett minket a csokinyuszi készítés rejtelmeibe. Amit most nem írok le részletesen, mert ha ti is elmentek kipróbálni, akkor legyen nektek is meglepetés. A műanyag nyusziformát kidíszítettük, így az én nyuszim (nem tudom  milyen ötlettől vezérelve) pöttyös lett. Annyira belejöttem, hogy az első pöttyöt követte a többi, míg a végén azt vettem észre hogy bárányhimlős lett a nyuszim. A Petié szebb lett mert neki a hölgy segített.

Azután pralinéztunk, vagyis a pici pralinét bedobtam egy csokival tele üstbe majd gyorsan kihalásztam(ha elég ügyes voltam), a Peti meg díszítette pici cukorkával, szivecskével…Nagyon ügyes volt ahogy koncentrálva díszítette a csokikat. Amikor végeztünk ezekkel, akkor a csokiknak még 15-2o percig kellett a hűtÅ‘ben pihenniük, így  átmentünk a szomszédos terembe ahol papírból husvéti kosarat készítettünk. Volt hozzá mindenféle díszítÅ‘elem, még zöld műfű is. Amíg mi ezzel foglalkoztunk addig a csokinyuszik és pralinék kidermegték magukat a hűtÅ‘ben és egy nagy tálcán betolták a kész termékeket. Persze egybÅ‘l felismertem az én bárányhimlÅ‘s nyuszimat….pedig volt egy-két érdekes kinézetű nyulam-bulam a csapatban. Nagyon megörültünk a viszontlátásnak. Mondjuk a csokinyuszik nem biztos, mert érezhették hogy a puding próbája az evés alapon nekik annyi lesz. Itthon meg is kóstoltuk a pralinékat, és meg kell hogy mondjam nagyon finomak lettek. “Kemény munka” gyümölcse- gondoltam, és már tervezem is a legközelebbi látogatást.  Remélem valamikor karácsony környékén fogunk csoki mikulást gyártani.Juhéjj.