Pünkösd…megkésve 1.rész.

A pünkösdi hétvége megint kavarósra sikeredett, pedig úttörő becs. szavamra egy nyugisabbat terveztem.

KezdÅ‘dött egy ausztriai utazással, egy kedves barátosnÅ‘met és családját látogattuk meg nem messze a svájci határtól. Jó hangulatban, szép idÅ‘ben telt a majdnem kétórás út nagyrésze. Kb 2o percnyire az úticélunktól kisfiam, aki éppen a kütyün építkezéses videókat nézegetett, egyszer csak öklendezett egy nagyot és kettÅ‘ óriás, hármas erÅ‘sségű tsunami hányás jött ki szegénybÅ‘l. Ami aztán beterített mindent.(nadrág, póló, kütyü, ülés, szÅ‘nyeg, az én ruhám merthogy mellette ültem…stb.) Apa nem tudta a riadókészültség erÅ‘sségét csak amikor leparkolt és hátrajött akkor szembesült a tragédiával.  Síró gyerek megnyugtatása, károk orvoslása a lehetÅ‘ségekhez képest, gyerek teljes átöltöztetése, üléshuzat lecserélése (eközben alig hallható, folyamatos káromkodás és a bűnös keresése.) Miért ivott gyümölcsteát a gyerek, miért nézte a kütyüt stb.. . A hátralévÅ‘ 2o percnyi utat  nyitott ablaknál tettük meg, nehogy más is kedvet kapjon megismételni az akciót a szag nyomán. Félórás késéssel érkeztünk meg és egybÅ‘l a mosókonyhába landoltak a megfáradt ruhák. Szerencsére amikor pár óra múlva hazafelé indultunk illatos, frissen száradt ruhákat vittünk magunkkal. De azért mindhármunkat megviselt a dolog. Új szabályokat állítottunk fel az utazáshoz. Mostantól csak vizet lehet inni az autóban, semmi evés-nassolás az úton…csak ha szükséges.(ezt még majd teszteljük és valószínűleg módosítjuk a 12 órás hazaút során). EttÅ‘l az incidenstÅ‘l eltekintve a látogatás jól sikerült, a kislány egy 18 hónapos édes kis örökmozgó. Tetszett neki Peti és néha kifejezte ezt, (ami a Petinek nem tetszett) vagyis boldogan ölelte át a kisfiamat, de a Peti halálra rémült tekintetébÅ‘l itélve korai volt még ez a testi kontaktus. Az ölelgetéstÅ‘l eltekintve tök jól elvoltak, késÅ‘bb a játszótéren a Peti bement az apjával a homokozóba és 1 órát ki sem jöttek, míg ezalatt a kislány 1o szer körbejárta a játszóteret. A végére mindenki elfáradt, így épp hogy beültünk az autóba és kikanyarodtunk már el is aludt a kis drágám.

ElÅ‘zÅ‘ nap díjugratáson voltunk. Nagyon klassz volt, érdekes hangulat a sok lovaglónadrágos ember között. Petinek is tetszett amikor ugrottak a lovak meg az is amikor nem. Egy ló, pont az elÅ‘ttünk lévÅ‘ akadály elÅ‘tt megtorpant és nem ugrotta át(nyugi, nem volt filmbeli jelenet hogy a lovas meg lerepült a lóról…pedig az is érdekes lett volna) szóval megtorpant és fellökte az akadályt. Ezt még sokáig emlegette a Peti mint érdekességet, de a fénypont mégis csak az volt amikor jött a traktor és az úthenger és letisztították a pályát. Biztosan érdekesebb volt neki ez, mint maga a verseny, de így mindketten happyk  voltunk. JövÅ‘re hamarabb megyünk…akkor amikor még építik a pályát. Biztosan az is fog neki tetszeni. A lovak meg az ugrás az csak ráadás lesz.

Vasárnap egy másik kedves barátunkhoz voltunk hivatalosak(nekünk csak kedves barátaink vannak, aki nem kedves az nem a barátunk hanem az ellenségünk) akik Oberageriben laknak, autóval megközelíthető parasztházban a hegy tetején. A házukból olyan kilátás volt, hogy nyitott szájjal gyönyörködtem benne egy jódarabig. Az egész Ageri tóra és körülötte a hegyekre nyílt tökéletes, képeslapba illő látvány. (pedig itt Svájcban már hozzászokhattam volna, és legalább a számat becsukhatnám már ilyenkor) A ház előtti kis homokozóból ráláttunk a hajókra, harapni lehetett a levegőt és a csendet. Eszményi hely lenne, ha télen a meredek és havas-jeges út miatt nem lenne életveszélyes és lehetetlen a közlekedés. Valamint a háznak nagyobb ablakai lennének és télen ne lenne már 4-kor sötét, valamint így elzárva a nagyobb várostól nehéz összejárni emberekkel. Szóval mindezek miatt, plusz a születendő baby miatt is költöznek le a hegyről és a gyönyörű kilátásból.

Most abba kell hagynom mert gyermekem felébredt és megyünk építkezést nézni. Folyt. köv. hamarosan….