csokigyárban

Régóta terveztem valamelyik csokigyárba való bejutást (akármilyen módon) és most, hogy volt rá lehetÅ‘ség, éltem az alkalommal. Igaz, a csokigyárba bemenni nem lehetett, de a látogatóknak fenntartott része is klassz volt. A csokiillat Kilchbergben, a zürichi tó partján, belengi az egész környéket és még GPS nélkül is meg lehet találni az óriási Lindt nyuszikkal díszített bejáratot. Mi is megtaláltuk…

Érkezéskor kaptunk fehér Lindt emblémás ruhát(egybÅ‘l fontos embernek éreztem magam), felnÅ‘ttek kötényt, gyerekek pedig kabátot, kötényt és sapkát. Annyira édesek voltak és komoly kinézetűek lettek, hogy nem csoda ha rengeteg fotót készítettünk róluk. Természetesen nem ment ilyen meseszerűen, mert elÅ‘ször a Peti nem akart bemenni, utána csak apával akart bemenni, aztán meg nem akarta felvenni a ruhát. De amikor meglátta a többi kisgyereket akkor Å‘ is be adta a derekát. Szerencsére….épp idÅ‘ben mert…

Egyszer csak kinyílt az ajtó és bementünk egy nagy terembe, ahol több asztal mellett, fehér egyenruhában mosolygó emberek vártak minket. Kikötöttünk egy kedves hölgynél aki bevezetett minket a csokinyuszi készítés rejtelmeibe. Amit most nem írok le részletesen, mert ha ti is elmentek kipróbálni, akkor legyen nektek is meglepetés. A műanyag nyusziformát kidíszítettük, így az én nyuszim (nem tudom  milyen ötlettől vezérelve) pöttyös lett. Annyira belejöttem, hogy az első pöttyöt követte a többi, míg a végén azt vettem észre hogy bárányhimlős lett a nyuszim. A Petié szebb lett mert neki a hölgy segített.

Azután pralinéztunk, vagyis a pici pralinét bedobtam egy csokival tele üstbe majd gyorsan kihalásztam(ha elég ügyes voltam), a Peti meg díszítette pici cukorkával, szivecskével…Nagyon ügyes volt ahogy koncentrálva díszítette a csokikat. Amikor végeztünk ezekkel, akkor a csokiknak még 15-2o percig kellett a hűtÅ‘ben pihenniük, így  átmentünk a szomszédos terembe ahol papírból husvéti kosarat készítettünk. Volt hozzá mindenféle díszítÅ‘elem, még zöld műfű is. Amíg mi ezzel foglalkoztunk addig a csokinyuszik és pralinék kidermegték magukat a hűtÅ‘ben és egy nagy tálcán betolták a kész termékeket. Persze egybÅ‘l felismertem az én bárányhimlÅ‘s nyuszimat….pedig volt egy-két érdekes kinézetű nyulam-bulam a csapatban. Nagyon megörültünk a viszontlátásnak. Mondjuk a csokinyuszik nem biztos, mert érezhették hogy a puding próbája az evés alapon nekik annyi lesz. Itthon meg is kóstoltuk a pralinékat, és meg kell hogy mondjam nagyon finomak lettek. “Kemény munka” gyümölcse- gondoltam, és már tervezem is a legközelebbi látogatást.  Remélem valamikor karácsony környékén fogunk csoki mikulást gyártani.Juhéjj.