Mi a jó az utazásban? Előtte káosz van otthon: bőröndök, pakolás stb. Aztán amikor megérkeztünk nagy öröm majd folytatódik a káosz. Bőröndből élni, pakolás, rengeteg program majd amikor visszaérünk akkor bőröndök szanaszét, pakolás, káosz. DE mi ennek ellenére vagy épp ezért szeretünk hazautazni.
A mostani, húsvéttal egybekötött otthonlét azért volt emlékezetesebb mint a tavalyi, mert idén már én is beteg lettem. Tavaly a párom meg a kisfiam kaptak el valamit, idén sikerült nekem is, ezáltal túlteljesÃtettük az elÅ‘zÅ‘ évet(jövÅ‘re talán megpróbálhatnánk NEM megbetegedni). Nem is csoda hogy betegek lettünk, húsvétkor -3 fok volt kint (bent meg -8). Hát gyermekembe belefagyott a locsolkodóvers, a kölnis üvegbe meg a büdös kölni. Szó nem jött ki a Peti száján, nem még egy egész locsoló vers. (ami tavaly suttogva azért ment) Idén csak az utolsó helyen mondta el a locsolkodóverset, pedig nagy tetszést aratott volna az “el akart hernyadni, szabad-e locsolni” résszel. Azért én megkaptam a magamét. Délre már úgy bűzölgött a hajam, hogy tömegoszlató fegyverként bevethettek volna egy komoly tüntetésen vagy focimeccsen, garantálom el szaladtak volna, sÅ‘t még könnygáz nélkül is sÃrtak volna. Érzékeny orrú gyermekem meg is kérdezte az autóban mellettem ülve, hogy érzem-e ezt a büdöset. Hát hogyne drága életem, hisz belÅ‘lem jön…bárcsak ne érezném. De a húsvéttal ez is együtt jár, csakúgy mint a sonka, tojás, kolbász.
Rokonság optimista kérdése: – És tervezitek hogy mostanában hazaköltöztök? A mi Å‘szinte válaszunk:- Minek?   (Tény, hogy a család és a barátok egy része otthon van, de minden más meg itt.)
Látogattunk kisbabákat, akik még csodálkozó tekintettel néznek a világba. Csak óvatosan, lehet hogy jövőre ezt is megadóztatják. Mint lassan mindent.
Látogattam doktor nénit, amikor már a tüdÅ‘met majdnem kiköptem köhögéskor. Egy tüdÅ‘beteg dohányosnak nincs annyi letapadt váladéka mint nekem volt. Félórás köhögÅ‘roham alatt leizzadtam 1 liter vizet és komolyan a végrendelet megfogalmazásán gondolkodtam fuldoklás közben. “…ágyban párnák közt halni meg” jutottak eszembe PetÅ‘fi felüdÃtÅ‘ szavai. És ez a gondolat bántott engemet is, nemcsak Å‘t. Hogy ezen a HOLTPONTON túllendüljek, szedegettem az ütÅ‘s antibiotikumot és a gyulladáscsökkentÅ‘ bogyókat plusz literszámra ittam a mézes kamillateát.(Anglia lakossága nem iszik meg egy évben annyi teát amennyit én legurÃtottam azon a héten) És a lándzsás útifű sziruppal is összehaverkodtam. Meghúztam a kis üvegbÅ‘l mint régen a konyakot amikor bulizni mentünk.
ErrÅ‘l jut eszembe: hát bulizni mentünk!!!!!!Hiszen ez nagy szó, én már annyira régen voltam, (utoljára a zugi tavon egy diszkó hajón, úgy 5-6 évvel ezelÅ‘tt) hogy már a buli szó hallatára izgulni kezdtem és az alkoholmentes koktéltól is megrészegültem. Ez a buli több szempontból is szerencsés volt: egyrészt 5 perc sétára volt tÅ‘lünk, másrészt az idÅ‘sebb korosztályra specializálódott(be kell vallanom, hogy magamat is a 3o fölöttiekhez muszáj sorolnom, de csak a születési dátumom miatt. Kinézetre még mindig a diáklány kategória vagyok…ameddig a szél fel nem libbenti a temérdek Å‘sz hajszálaimat.( a párom szerint lassan el kellene mennem fodrászhoz….és Å‘szre festetni a hajamat, mert szerinte már Ãgy is azok vannak többségben. Fölöslegesen festetem át barnára. Hát igen, mit tesz a szerelem….1o év után) Harmadrészt pedig ez egy havonta egyszeri buli, és eddig soha nem úgy voltunk otthon hogy összejött volna. Ãgy némi pezsgÅ‘zés után elsétáltunk a tett szÃnhelyére ahol össze is találkoztunk régi osztálytársakkal, ismerÅ‘sökkel.
A buli hátránya hogy salsa-retro néven futott és aki ismer engem az tudja, hogy én nem vagyok egy salsa ember. Viszont ilyenkor ittunk és beszélgettünk. Ez elÅ‘bbi enyhe túlzás mert csak alkoholmentesen nyomtuk az ivást, az utóbbi is enyhe túlzás mert a barátnémnak aznapra hangszálgyulladása lett, Ãgy csak mutogatott…néha azt is sikerült félreértenem. De általában inkább nekem kellett Å‘t szinkronizálnom, amitÅ‘l hajnalra már nekem sem volt semmi hangom. (Ilyenkor jó velem veszekedni….)
Nos, a salsát táncolók elÅ‘tt le a kalappal, nagyon ügyesen tekerték, pörgették, rázták magukat vagy párjukat. Na de amikor jött a retro rész akkor mi is tekertük, ráztuk meg ami belefér…Volt ott Neoton: Santa maria, Csavard fel a szÅ‘nyeget és még minden ami ifjúkori bulijaimra emlékeztetett. Nagyon jó volt.(és plusz bónusz, hogy most már ismerkedni sem kellett a bárpultot támasztó férfinéppel. Az én két tündérkém otthon aludt az ágyikóban) Jót táncoltunk, énekeltünk(illetve a végén már csak tátogtunk mert hang az nem sok jött ki belÅ‘lünk) 3-kor értem haza és kisfiam keltett 7.3o-kor. Jó reggelt. Kicsit nyomott hangulatban ébredtem….érthetÅ‘en? Nem az enyém, ez a nap…cÃmű dal jutott eszembe. (Hogyha az ember szingli akkor addig alszik ameddig akar, ha viszont anyuka, akkor addig ameddig hagyja a gyerek) De néha megéri meglépni….
ValószÃnűleg itt kaptam el ezt a nyavalyát és bár valószÃnűleg egy teljes hangzárlat segÃtett volna nekem és embertársaimnak is(mekkora öröm lett volna a családomnak ha 1-2 napig nem beszélhettem volna), de feszÃtett program volt és találkoztunk kedves barátokkal, Ikeával…meg ilyenek. Ãgy is volt program amit le kellett a szervezÅ‘knek, azaz nekünk mondanunk amiért elnézést kérünk.
Ettünk még finom hazai kajákat zsÃros kenyér, rántott hús, pogácsa, rétes, hurka és társai. Olvastam a kedvenc újságjaimat: Éva, NÅ‘k Lapja, Évszakok, megvettem a fél könyvesboltot és néztem a sok okosságot a tv-ben.
Nos, azóta hazaértünk még mindig gyógyulóban vagyok(több mint egy hete tart a nyavalyám) de megmaradok…sokak örömére-bánatára. Viszont már az autónk is beteg, Ãgy most szegénykém szervÃzben van. Nálunk minden a normális kerékvágásban van: ma már épÃtkezésen voltunk markolót nézni…. A télikabátos, húsvéti locsolkodással egybekötött nyaralás története még folytatódik…1-2 érdekes epizóddal. Sziasztok.