2.rész

Először is elnézést kérek a késlekedés miatt, de halmozottan aktiv hétvége volt: Grill parti, szülinapi buli Zürichben, babaparti. Ezekről majd legközelebb részletesen, most inkább arról ami az előző irományból kimaradt. Nos, kimaradt a jó hír, hogy Peti nem hord pelust már éjszaka sem. Szuper, nem kell többet pelenkát venni. Juhéjjjjj..Hogy hogy történt? Teljesen véletlenül egyik este elfelejtettük ráadni és csak reggel vettük észre. Szerencsére száraz volt az ágya és azóta is az. Ez volt kb 2-3 hete.

A másik, ami kimaradt az elÅ‘zÅ‘ történetekbÅ‘l, hogy ebben a korban kialakul egy csomó valós-vagy fantáziált félelem. Petikém is fél pár dologtól pl. a sötéttÅ‘l, a sarokban a lámpától, a vízmelegítÅ‘ bojlertÅ‘l otthon és a kézszárítótól. Köszönjük Ikea, hogy most már olyan hangos kézszárító van a wécékben, aminek a hangja egy felszálló vadászrepülőével egyenlÅ‘. Ráadásul olyan erÅ‘vel szárítja a kezet, hogy a bÅ‘röm is lejön vele együtt, de ha mégsem akkor is egy szÅ‘rtelenítÅ‘ kezelésnek mindenképpen felér. KöszönhetÅ‘en ennek a technikai csodának Peti nem hajlandó a wc-be bejönni és üvölt ha be akarjuk vinni. Szegénykém inkább tartogatni akarja hazáig. Ez tökéletesen megkönnyíti a hazautazást Magyarországra, hisz a 12 órás autóút alatt párszor csak meg kell állni a wc miatt. Mindenki képzeletére bízom, hogy mi zajlik le ilyenkor a parkolóban, az autóban vagy a wc ajtó elÅ‘tt. Én aláírom, hogy védjük a fákat, a környezetet, a földet(hisz mi is rendesen recyclingolunk) de én közben a gyerekemet is védeném a vesekÅ‘ és egyéb betegségek ellen. Szerencsére találtunk pár megálló helyet ami kézszárítótól mentes(néha még wc papír mentes is volt)…ezeket meg kell jegyezni és igyekezni kell csak itt megállni folyóügyek intézésére. De ettÅ‘l még a probléma nem oldódott meg teljesen.

Ha már otthon voltunk, akkor adtunk az élvezeteknek és kényeztettük magunkat: mindannyian voltunk fodrásznál ami a Petinél eléggé látványos fiús kinézetet eredményezett és a párom is visszatért a jelenbe a már hullámosodó Abba korszakbeli frizurából. Meg sem ismertem…. Ha lúd legyen kövér alapon, tovább fokoztuk az élvezeteket és fodrász után egybÅ‘l fogorvoshoz mentünk. Peti ült be elsÅ‘nek a székbe és nagyon büszke voltam rá amilyen ügyesen viselkedett. Kapott is egy bátorság oklevelet. Aztán jöttem én, kissé reszketve de azért ügyes voltam én is. Naná hogy semmi bátorság oklevelet nem kaptam. Köszi. Aztán hogy még tovább költsük a pénzt beugrottunk a könyvesboltba (én ide simán eljönnék szabadságra, hetekig el lennék a könyvek között) és vettünk sok könyvet. Hiába én szeretem a könyveket( azt nem tudom hogy olcsóbbra jön-e ki mint ha kocsmáznék, de a párom erÅ‘sen próbálkozik az ebook-kal. Hiába, én régimódi ember vagyok vagy csak nem vagyok érett az ebookra). Nos, Petikém is kiválasztott egy könyvet ami kb.5 kiló és 3oo oldal(alig bírta felemelni) a címe: 1ooo markoló és egyéb munkagépek(gondolom azért sokan nem lepÅ‘dtek meg ezen) . Amúgy egy nagyon szép könyv sok fotóval és technikai leírásokkal, olyan 13 éves kortól ajánlanám… de esténként pár oldalt abból is kellett felolvasni, ami nagyon vicces volt. Ha pedig vendégségbe mentünk vittük magunkkal(kizárólag ha autóval mentünk) és máris a meg volt a közös téma, így a fiúk, apukák, nagypapák, unokatesók nézegették a könyvet és lelkesen beszélgettek a gépekrÅ‘l. A Peti mindenkinek megmutatta hogy melyikbe szeretne beleülni és melyiket szeretné karácsonyra. El is képzeltem amikor itt a ház elÅ‘tt beparkolunk és kipakoljuk a heti bevásárlást vagy amikor a Petit azzal viszem el oviba. Ha már témánál vagyunk(nálunk mindig ez a téma) nem tudom hogy említettem-e már, de múlt héten összeismerkedtünk két kedves német építÅ‘munkással. ( megérte a sok német nyelvlecke) Odajöttek beszélgetni, amikor már több napja kétórákat álldogáltunk az építkezést bámulva, fotókat és videókat készítve. ( csak úgy mellékesen említem meg, hogy valószínűleg a most wanted lista élén vagyunk) Pár perc beszélgetés után megkérdezte az egyik a kisfiamat, hogy lenne-e kedve beülni vele a markolóba. Hát az én félénk kisfiam olyan határozottan rábólintott hogy csak néztem aztán már kézenfogva mentek is a markolóhoz. Ott pár percig megkapta az irányítást, emelgette a kanalat, a hátsókerékre állva felemelte a markolót, közben a markolós srác csak nevetett, csakúgy mint a többi munkás. Nagy élmény volt ez mindenkinek, de legfÅ‘képpen Petinek.  Még szerencse hogy felvettem és így megnézhetjük akármikor.

Most lassan megyek. Jó éjt.