Hurrá nyaraltunk!!! 1. rész

Valami ilyesmit szerettem volna én is kiáltani amikor hazaértünk otthonról. Így jár az, akinek két otthona van. Nekünk legalábbis ez az érzésünk. Örömünk addig tartott amíg körül nem néztünk a lakásban, ahová a Magyarországról hozott rengeteg táskát pakoltuk. Nem elég hogy 1 napig ezeket pakoltuk tele, utána negyven percig sakkoztuk Å‘ket be az autóba, most még 1 nap amíg kipakolunk belÅ‘le. Hogy lehet hogy 4 hétre ennyi ruhát vittünk? Mondjuk épp ez volt a szerencse hogy ennyi volt nálunk, hisz Magyarországon az idÅ‘járás elég vegyesvágott volt. Egy hét kánikula az érkezésünk tiszteletére, azután 2 hét béna esÅ‘s hűvös…gondolom az ott tartózkodásunk tiszteletére. Végül az utolsó hét megint kánikula, az elutazásunk örömére. Nem csoda ha kellett a sokféle ruha.

Azt hinné az ember, hogy ha gyakran utazik( 1 évben 2x az annak számít?) akkor már van gyakorlata és ÉSSZEL csinál dolgokat. Nos, biztosan állíthatom, hogy mi nem. Agykapacitásunk a minimumon volt amikor a táskákat pakoltuk, elÅ‘tte pedig még ennél is alacsonyabb szinten állt, amikor a sok hülyeséget megvettük. Kérdem én kinek kell annyi müzlis szelet? Nekünk meg a barátainknak(igazából már részesedést kellene kapnunk Cerbonáéktól annyit vesszük és reklámozzuk a termékeiket) Kinek kell annyi vaníliás karika és pilótakeksz? Nekünk meg a barátainknak. Kinek kell annyi üveg fehér bor? FÅ‘leg nekünk. Kinek kell annyi flakon Borsodi gyümölcsös ízesítésű sör? Csak nekünk. Kinek kell annyi szerelmes könyv? Csak nekem. Kinek kell annyi kifestÅ‘, matricás könyv, játék? A Petinek….és még sorolhatnám. Kinek kell ezeket összepakolni, hazahozni,kipakolni és kiválogatni? Nekünk.

A nyaralásban a legrosszabb a csomagolás, a készülÅ‘dés, az utazás és a hazaút. Ha ezeket ki lehetne iktatni és csak maga a nyaralás maradna minden klasszabb lenne. A 12 órás autóút egy 3 évessel…mindig félelemmel tölt el. Hazafelé 1 órás dugó München felé, mert egy teherautó lefeküdt a belsÅ‘ sávban. Ráadásul nemsokkal elÅ‘ttünk történhetett, mert még akkor érkeztek a mentÅ‘ egységek. Szuper. Csoda, hogy 1 óra alatt kikeveredtünk belÅ‘le. Párom ki akart szállni megverni a sofÅ‘rt amiért feltartott minket…szerencsére sikerült lebeszélnem azzal hogy ne akarjon az újságba bekerülni….Nem akart.

Megérkezni az klassz. Kivéve idehaza….nem vár finom kaja és üres a hűtÅ‘. Ráadásul újra rá kell hangolódnom az angolra és a németre. Ezért megkértem mindenkit, hogy csak nagyon lassan, érthetÅ‘en beszéljen hozzám az elsÅ‘ napokban. Öreg vagyok már én ezekhez a kalandokhoz. Az agyamnak is több idÅ‘ kell feldolgozni a különbözÅ‘ nyelveket.

Hosszú, négyhetes nyaralásunk eléggé mozgalmasra sikeredett. Mint mindig. Most is ezerfelé mentünk. Mint mindig. Több ezer kilométert autóztunk. Mint mindig. És rengeteg kedves rokonnal, baráttal találkoztunk. Mint mindig. Köztünk maradjon: mi csak kedves embereket látogatunk meg és engedünk be a lakásunkba. Aki pofán akar vágni vagy meg van sértÅ‘dve…nos, azzal felfüggesztjük a diplomáciai kapcsolatokat. Ez nem jelenti azt, hogy akihez nem jutunk el idÅ‘hiány miatt azokat nem szeretnénk(eléggé)….csak nem volt elég idÅ‘ hozzá.

Hogy kisfiam hogyan viseli a vándorcirkusz nyaralást, nehéz megmondani. Jól érzi magát a nagyiéknál…mindegyiknél. FÅ‘leg ha van kert és lehet locsolni. Örül hogy örülnek neki, hogy vele foglalkoznak, hogy Å‘ van a középpontban. Nem utolsó sorban sok játékot és figyelmet  kap….mondhatjuk hogy el is van ilyenkor kényeztetve….és elég nehéz visszaszokni, visszaszoktatni a normális hétköznapokhoz.