Cumi és hiszti

Olyan 3 hete történt, hogy becseréltük Peti cumiját a “játékboltba” egy nagy legós kÅ‘fejtÅ‘s játékra. Amikor a boltba indultam, hogy lebonyolítsam az akciót, elég könnyedén(meglepÅ‘en) a kezembe nyomta a kedves, dédelgetett cumikáját. SÅ‘t, egész estig nem is kereste. A játék annyira tetszett neki, hogy öröm volt nézni. Mivel az utóbbi idÅ‘ben szinte csak az alváshoz használta a cumit, így tudtuk hogy az este lesz a rizikós rész. Így is lett. Drágám este már nagyon kereste a cumit. Hiába mondtuk neki, hogy az eladó néni milyen szép ajandékot adott cserébe, akkor már ez nem segített. Ő vissza akarta adni az ajándékot, csak hogy egyet szopikázhasson a cumijából. Az sem segített, amikor mondtuk, hogy az eladó néni odaadta egy pici babának, akinek nagy szüksége van a cumira. Keservesen sírt az Å‘ cumikája után. A maci haverja sem segitett, a markolósok sem. Annyira megsajnáltuk, hogy meg is beszéltem tettes társammal, hogy ha pár nap után sem tapasztalunk semmi javulást, egy pici bolhányi elÅ‘relépést sem, akkor visszacserélem a cumit. Szerencsére napokkal késÅ‘bb már nem kereste. És azóta is ritkán emlegeti. Ha megemlíti akkor is hozzáteszi, hogy kapott helyette egy lego kÅ‘fejtÅ‘t és hogy most a pici babánál van az Å‘ cumija. Olyan büszke voltam-vagyok az én kis hÅ‘s fiamra.

Viszont az esti lefekvések a nyugtató cumi nélkül nehezek. Háborús övezetté válik a kisszoba, puskaporos hangulattal és azonnal robbanó gránátokkal.

A másik ” kedvencem” ami mostanában elÅ‘fordul velünk a hiszti. Eddig megtartotta itthoni eseménynek, de tegnap fellépett vele a nagy nyilvánosság elÅ‘tt is. Szerencsére a zugi hegyen voltunk és nem a zsúfolt belvárosban. De így is biztos vagyok benne, hogy a húszperces fülsüketítÅ‘ üvöltéssel maradandó természeti károkat okoztunk. Megálltak fejlÅ‘désben a növények, ezáltal a teheneknek elapadt a tejük, a bárányok meg hallgatnak azóta is. Arról nem is beszélve, hogy anya(én) idegei sem erre lettek kitalálva.

Senki sem hinné el, hogy az én lányos arcú, gyönyörű barna szemű, kedves, szelíd kisfiamból ilyen sokáig, ilyen hangok ki tudnak jönni. Általában valami kis butaság váltja ki és elÅ‘ször csak sír, aztán bekapcsol a sziréna. Mi fogjuk szinkronizálni a tűzoltókat, vagy mi leszünk az elrettentÅ‘ példa a családalapításon gondolkodó ifjú pároknak. Ilyenkor, amikor elkapja a lendület, én inkább úgy fogalmaznám, ami közelebb áll a jelenség leírásához, hogy elszáll az agya. De komolyan. Semmi kommunikáció nem lehetséges. Nem hall, nem lát, nem reagál, nem lehet megölelni és megnyugtatni. Szoval, totál black out. Aztán amikor már csak hulla fáradtan hüppög, akkor lehet vele némi beszélgetést folytatni és megnyugtatni. Ami rám is rámfér. Az az erÅ‘ ami ilyenkor benne munkál (kb egy atomerÅ‘művet is működtetni tudna), egyszerre csodálom és félek tÅ‘le. Szerintem ilyenkor, lehet hogy engem is feltudna emelni és földhöz vágni, mint a Frédi Bénibe a BenÅ‘ke. Utána olvastam és dokival is beszéltem…szóval, tipikus ebben az életkorban. Köszi. Így már könnyebb lesz.

Ha ezt én tudom, akkor eleve egy 5 éves gyereket szültem volna, hogy átugorjuk az összes ilyen akadályt. De majd jön egy másik akadály. Tudom. Ez egy folyamatos tanulási folyamat a gyereknek és a szülőnek(ezt egy anyuka ismerősöm mesélte a 4. gyerek után. Ő már csak tudja) Egyszer meg nekünk is benő a fejünk lágya.