Hurrá nyaraltunk 2.rész

Klassz 1 hónapot töltöttünk otthon, élveztük a magyar konyha minden elÅ‘nyét-hátrányát. ElÅ‘ny: finom, némelyik ételhez csak otthon jutunk hozzá(nem annyira az alapanyagok hanem inkább a szaktudás hiánya miatt, valamint a lustaság is közrejátszik). Hátrány: az elÅ‘bbiek, plusz a gyomrunk nem bírja. Aki ismer minket az tudja, hogy mi a párommal relativ gizdák(értsd: vékonyak) vagyunk, kivétel a Peti(a kire ütött ez a gyerek kérdés felmerülhet). Nos, a vékonyságunk nagyon valószínű hogy genetikailag van bennünk, amit otthon senki sem akar elhinni. Így az “Egyetek sokat, kint úgysem esztek rendesen” vagy a “Szedjetek még, nem látszik rajtatok hogy ennétek” plusz a “Salátát esztek mindig” kijelentések és kérdések elég sokat elhangoztak(néha viccbÅ‘l azt szoktuk válaszolni, hogy a Peti eleszi elÅ‘lünk a kaját…de néha tényleg). Pár éve még kötelességtudóan ettünk is, eleget téve a kérésnek, de azóta már felfogtuk, hogy saját közérzetünk, egészségünk és házasságunk fontosabb mint mindig örömet szerezni a házigazdáknak.(bocs) Igaz, amikor a kedvenc kaják állnak elÅ‘ttünk az asztalon, nem lehet megállni hogy saját jószántunkból ne együk dugig magunkat. Utána meg kérÅ‘dzünk, emésztünk és megfogadjuk hogy soha többet….

A nyaralás egyik fénypontja mindig a nagyszülÅ‘k meglátogatása. Ilyen volt pl. apukámék meglátogatása, amit a szülinapjára idÅ‘zítettünk. Annyira klassz érzés volt, hogy a nagy távolság és a ritka találkozások ellenére amint megérkeztünk a nagyszülÅ‘khöz(bármelyikhez) pár perc múlva a legnagyobb haverok voltak. Ha bármit kértünk pl. Peti igyál egy kis vizet vagy vedd le a pólód a válasz mindig ” jó, majd nagypapával/ nagymamával” volt. Ilyenkor túlcsorsult a szivem szeretettel a kisfiam és a nagyiék iránt. Nagyon klassz emberek.

A születésnap nagyon jól sikerült a 4o fokos meleg ellenére. Finom gulyás főtt a kertben, Peti a kavicsokkal, kövekkel játszott nagypapa aszisztálásával. Estefelé slaggal locsolta a kertben a növényeket és mindenkit aki arra járt. Végül a kerti zuhany alatt zuhanyzás a nagypapával. Klassz volt őket együtt bohóckodni látni. Ilyenkor sajnálja az ember hogy nem lakik közelebb(vagy mégsem?) Kisgyerekkel játszani azért jó, mert az ember ugyanúgy bohóckodhat, lemehet gyerekbe, kipróbálhatja amit anno nem lehetett vagy nem tudott, újra gyerekszemmel felfedezi a világot  és mindenki örül neki. Próbáld meg ugyanezt gyerek nélkül, egyből hülyének néznek.

Nagymamánál is szuper volt, mivel mellette volt a hadiszállásunk így sokat voltunk vele. Jókat beszélgettek, játszottak, ettek-ittak, énekeltek(főleg magyar nótákat, slágereket).

Békéscsabán a másik nagypapával a kertben tettek-vettek, pakoltak, a malacokat ellenőrizték, paradicsomot szedtek és egyéb kerti munkák voltak napirenden. Voltunk még jól sikerült grill partin, 27 fős unokatesós bulin(nyugi, nem ennyi az unokatesó), régen látott rokonoknál a Nyírségben. Itt Peti elnevezte a szakállas nagybátyámat Mikulásnak másnap meg Főmukinak. Érdekes látni, hogy barátokkal, rokonokkal hogy viselkedik. Van akivel életében először találkozik és pár perc múlva kézenfogva magyaráz neki a markolókról és az építkezésről és van olyan, akihez többszöri találkozás ellenére is félórás bemelegedési idő kell.

Voltunk még strandon, ahol a Peti kipróbálta a vízalatti úszást… nem önszántából, hanem elesett szegény és mire odaléptem hogy kihalásszam, már búvárkodott a drágám. Köpni-nyelni nem tudott meglepetésében. Voltunk még kisvasúttal Mátrafüreden(idÅ‘sebbek még úttörÅ‘vasútként ismerték) Peti nagyon élvezte a száguldást és ahogy az elsuhanó tájat és a vonatot lehagyó bicajosokat nézte. Fent Füreden a patakban kövekbÅ‘l kis gátat építettünk, dobáltuk a kavicsokat…egyszóval klassz volt.(ez két szó) Találkoztunk azokkal a kedves barátainkkal akik éppen nem nyaralni voltak. Sokat kavartunk, de valahogy nem tudunk otthon ülni….Igaz, nem egyszerű összehozni, hogy ki-mikor-hol, de a fáradozást mindig megéri.

Bekerültem az Éva magazin szeptemberi számába is(már kapható az újságosoknál) mint vendégszerkesztÅ‘. Lényegében csak elbeszélgettünk pár vendéggel és szerkesztÅ‘kkel a magazinról, ötletekrÅ‘l és egyéb aktuális témákról. Majd sminkesek megcsináltak minket a fotózáshoz amitÅ‘l én már elÅ‘re féltem csakúgy mint a fotózástól…de nem volt annyira rossz. (mint valami sztár úgy érezte magát az ember)Megnéztük közben a szerkesztÅ‘séget is, ami nekem nagyon tetszett. Lehet hogy egyszer majd én is egy ilyen helyen fogok dolgozni? Folyt.köv.