Magyarország, húsvét és egyebek…1.rész

Hazamenni mindig nagy öröm mindannyiunknak. Ha nem kellene elÅ‘tte egy héttel már pakolgatni, lerendezni az itteni dolgokat(megbeszélni a viráglocsolást, a postát félretetetni, ajándékokat venni stb), akkor még nagyobb lenne az öröm. Nehéz sokszor átállni egyik országról a másikra. Arról nem is beszélve, hogy otthon mindenki mindenhol magyarul beszél(ez azoknak nem szokott feltünni akik sokat vannak otthon) és ezért az ember óvatosabban kell hogy beszéljen. Nem lehet csak úgy bármikor bárkire bármit mondani mert abból akármi is lehet. Aztán amikor vége a rokon-barátlátogatással dúsított pihenésnek nem annyira nevezhetÅ‘ nyaralásnak akkor fura visszaszokni a svájci való világba.(kaptam otthon egy gyorstalpaló tanfolyamot a Való Világ c. műsorból,de errÅ‘l majd máskor. Nekem elég helyretenni a mi kis való világunkat) Visszatérve Svájcba ránk vár a két heti posta, a mosás, az üres hűtÅ‘, a játszócsoportba való visszaszokás, ami ma is könnyes búcsúzással járt….a jó öreg svájci német nyelv amit nem értünk és mégkevésbé beszélünk. Na de nem baj, úgy szép az élet ha hajlik(vagy zajlik)…

Na de elÅ‘ször induljunk el. Összepakoltunk. Természetesen elÅ‘re megbeszéltük, hogy nem lesz sok cuccunk.(ezt duplán aláhúznám és piros felkiáltójelekkel tenném még észrevehetÅ‘bbé) naná hogy rengeteg lett. Körülnéztünk az üres lakásban…akkor most mit is hagytunk itt a lehetséges betörÅ‘knek? Semmit. Szép.  Amikor a csomagolás végén  megkérdeztem a páromtól, hogy mindent bepakoltunk-e, akkor az szó szerint MINDENT jelent. Ennek ellenére mégis befértünk az autónkba laza húsz perces pakolás után. (hozzátenném hogy nem egy smart méretű autóra kell gondolni a mobil telefon nagyságú csomagtartójával, hanem egy egészséges méretű kombira)Ezt is könnyen dugig lehet pakolni….Útrakész a csipet csapat, gyerünk. ElÅ‘ttünk áll vagy 11oo km. Aranyos amikor a GPS azt mondja: a következÅ‘ keresztezÅ‘désnél fordulj jobbra, menj tovább egyenesen majd hajts fel az autópályára (semmi szünet) menj tovább 8oo kilométert. Kösz. Csak így lazán.

Reggel fél tízkor indultunk és kb 9 körül értünk Gyöngyösre.(itt van a főhadiszállásunk). Útközben megálltunk amikor a formás fenekünk is ellaposodott és a lábunk is elzsibbadt. Nos a 12 órából Petikém keményen 1 órát aludt(visszafelé hármat) ami annyit jelentett hogy a fennmaradó 11-ben folyamatosan szórakoztatni kellett. (Pro7 csatornán: we love to entertain you szlogen jut mindig az eszembe) Említettem már hogy milyen messze lakunk? Ilyenkor legalább dupla annyinak érezni. Az utolsó 3 óra az mindig kritikus. Ilyenkorra kifogy az ötlettár, a lelkesedéstár, az éléstár, az energiánk is leapadóban van. Ilyenkorra tartogatom a kis kütyüt( ami egy ilyen érintőképernyős kis gép) és az utolsó 3 órában azt néztük. Ebből egy óra csak építkezés(főleg a nagy szerelem a markoló) az többi kettőn meg rajzfilmeket néztünk. Útközben láttunk még szélmalmokat ami a Peti szerint szénaforgató(mindenki jobban jár, ha logikát nem keres benne), láttunk még pár balesetet is. Azután elhangzott a bűvös mikor leszünk mamánál kérdés.(vagy ezerszer) Itt most már meg kellett különböztetnünk a két hazát. Mert nekünk mindkettő haza, de szegény gyereknek meg nem. Így egyszer megyünk mamához és papához, aztán jövünk haza(ez Svájc) Ezután meg kellett különböztetni a papákat. Az egyik papának kismadara és szép rendezett udvara van, a másiknak malaca és nem szép inkább káoszos udvara van. (a malacra később még visszatérek) A fent említett mikorleszünkmamánál kérdésre az alábbi lehetséges válaszokat adtuk az út folyamán: még nagyon soká, már akkor sötét lesz, még sokat addig kell autózni, még sok rajzfilmet meg kell nézni, még egyszer megállunk és utána már nem olyan soká, nemsokára, és itt vagyunk.

Szóval, egyszercsak megérkeztünk és a viszontlátás öröme óriási volt. Félévnyi szünet után nagyi és unokája újra egymásra találtak. Szinte szerelem elsÅ‘ látásra. Ilyenkor mindig elfelejtÅ‘dik a sok autózás és készülÅ‘dés. Látni a szülÅ‘ket, testvéreket, unokatesókat és egyéb kedves rokonokat és barátokat….klassz dolog. Folyt. köv.