Magyarország, húsvét és egyebek…2.rész

Beilleszkedni még nekünk felnÅ‘tteknek is nehéz, hát még egy gyereknek. “ÖnzÅ‘” módon hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy még ha jó ügy érdekében is tesszük, nekik több idÅ‘ kell az átállásra. Kiszakítjuk Å‘ket a megszokott kis környezetükbÅ‘l, mindennapjaikból, rutinjukból. Ne csodálkozzunk(mi megtettük) ha az elsÅ‘ napokban csak velünk akarnak lenni mindig, még éjjel alváskor is. Hisz nekik csak mi maradtunk meg fix elemnek a régi életükbÅ‘l(leszámítva a ruháit, játékokat, takaróját amit elhoztunk magunkkal) de ezek egyike sem tudja viszaadni az otthon érzését. Vannak gyerekek akik hamar átállnak, váltanak(általában Å‘k szoknak be hamarabb a bölcsibe-oviba) és vannak érzékeny kisgyerekek, akiknek minden újhoz idÅ‘ kell(néha sok idÅ‘). Hiába jönnek ki jól a nagyival és már elsÅ‘ reggel Å‘t keresik amikor felébrednek….hiába ez a nagy szerelem, akkor is szokatlan volt nekik rengeteg dolog. Mi is pont így jártunk.

A húsvéti ünnepeket Békéscsabán töltöttük( a való világ villában). Kicsit káoszos a ház és annak udvara, de hát Peti szeret ott lenni…és ez a legfontosabb. A rokonlátogatást összekötöttük a húsvéti locsolkodással(olyan 2:1-ben praktikus és jó szórakozás alapon). Már elÅ‘re tanultunk locsolós verset, amit Å‘ a hetek alatt kikristályosodott Peti stílusban tudott elÅ‘adni. Az elsÅ‘ verzió valahogy így hangzott: zöld erdÅ‘ben jártam, találtam zöld ibolyát, szabad-e locsolni. KésÅ‘bb a végszavak bemondásával sikerült tökéletesen elmondani vagy elsuttogni, mikor melyik alapon. Ezzel nagy sikert aratott a nÅ‘i rokonok között, akiktÅ‘l meg is kapta a jutalmát. Neki is tetszett hogy ide-oda mentünk, mindenhol evett fÅ‘tt tojást és ivott annyi baracklevet, hogy az éves mennyiségét is megütötte volna egy 4 tagú családnak. Tetszett neki, hogy mindenhol voltak állatok: malacok, nyulak, csirkék, kutyák az udvaron vagy a kertben. Teljesen máshogy viselkedett otthon, a magyar közegben, mint kint Svájcban. Az emberek is nyitottabbak, kedvesebbek és biztos a nyelv miatt is, de Å‘ is sokkal barátságosabban eljátszik az otthoni gyerekekkel, mosolygósabb a felnÅ‘ttekkel. Visszatérve a malacokhoz: nagypapának is vannak malacai, akiket a Peti szivesen megnézett közelrÅ‘l is az elsÅ‘ két napban. Tudniillik akkor még meg volt fázva és be volt dugulva az orra. Nos, a 3. napon kidugult a drágámnak az orrocskája és közölte, hogy a malacok büdösek. Onnantól kezdve csak távolról szemlélte Å‘ket, viszont mint valami fÅ‘nök, osztogatta a feladatokat a nagypapának: adjál enni a malacoknak, kavarj nekik moslékot, gyújtsd be a kályhát..stb. Öröm volt hallgatni, hogy végre nem csak minket ugráltat(és hogy mások is ugyanúgy ugrálnak neki). Amúgy jól kijönnek nagypapával is, aki benne van minden mókába. Most fÅ‘leg papírcsíkok tépkedése volt a menÅ‘ és az egész ház ezzel volt tele. Szerintem megpályázhatnánk egy hivatalos iratmegsemmisítÅ‘i állást. Nagyon megy nekünk.

Egyik nap átmentünk Gyulára(ez milyen jól hangzik) találkozni kedves barátokkal. A várnál volt ilyen óriási felfújható csoda csúszda, amin a Petya lelkesen csúszkált lefelé meg mindenfelé és így néha fejjel lefelé landolva érkezett meg. Valamint voltak pónilovak is a közelben. Ezt most próbáltuk ki először és szerencsére bejött neki, ahogy ott mentek körbe-körbe. Viszont az x-ik kör után már látszott rajta, hogy szivesebben vágtázna a melletünk levő réten és már a menekülési útvonalakat kereste terve megvalósításához. Pont időben lett vége a pónizásnak.

A többi napokon is egyrészt rokonokat, barátokat látogattunk vagy bútorboltokba mászkáltunk vagy a lakást takarítottuk.(vagy az összeset együtt) Kedves barátokkal mindig jó találkozni(és ezt nemcsak azért írom, mert ők is olvassák). Örülünk neki hogy vannak barátok, akik az embert régóta ismerik, olyannak szeretik(vagy legalább úgy csinálnak) amilyen. Egy kedves barátunktól (legyen anonym) most hallottuk, hogy a síbalesete után a kórházban, a blogom olvasása szerzett neki pár vidám órát. Ez nagyon jól esett. Komolyan mondom Attila.(bocs, az anonymitás feloldva) Köszönjük a kedves vendéglátást neked és párodnak, Orsinak(tudom hogy olvassátok). A nyulaktól óvakodni fogunk, igérem. De te is. Gyógyulj meg hamar Dr. House.

Amennyire várom, hogy menjünk vissza a kis kuckónkba, annyira rossz is itthagyni a jó öreg otthonomat(szüleimet, barátaimat) a sok szép emlékkel. FÅ‘leg, hogy megtaláltam a régi naplóimat.(akkor kezdtem el naplót írni amikor 14 éves voltam, és azóta is kisebb-nagyobb szünetekkel írom) Évszámot nem írok, de kijelenthetem, hogy majdnem történelmi értékű a dolog. Az elsÅ‘ pár naplóban semmi ötletem sincs, hogy kikrÅ‘l írok. Gyerekes irka-firka. Viszont késÅ‘bb érdekes olvasmánynak bizonyult. FÅ‘leg amikor régi szerelmek bukkantak föl(egyfolytában) középiskolában olyan becenevekkel, hogy nem sikerült mindenkit beazonosítanom(pedig még az FBI-hoz is behekkeltem) Viszont volt egy pár klasszul leírt történet, szombati diszkók(anno még a Bacchus majd a City) reménykedések hogy ott lesz-e, mit fog mondani. Néhol érdekes párbeszéd leírásokra is bukkantam. (némelyikbe még bele is pirultam. Amilyen szemtelenül, a fiatalság hevével  flörtöltem) Az örök romantikus mivoltom viszont minden oldalról visszatükrözÅ‘dött. Szinte mindig volt valaki, aki tetszett és volt pár srác akiknek én is tetszettem. Volt itt sok öröm, bánat, pofára esés…alkohol és mindet a saját kis kézírásom teszi hitelessé és személyessé. Ahogy korban haladtam elÅ‘re a naplókkal, az írás is letisztultabb, olvashatóbb, érthetÅ‘bb. Pár napig ezeknek a naplóknak a bűvöletében éltem, a múltban….és épp valaki, akirÅ‘l sokat olvastam itt, akkor jelölt meg ismerÅ‘snek a facebookon. Milyen érdekes ez a virtuális találkozása a múltnak és jelennek.  Na de vissza a való világba…mit is fÅ‘zzek ma este vacsorára?