Mi hangos még?

Milyen okos. Milyen aranyos…. gondoltam, amikor olyan két hete Peti feltette ezt a kérdést. Mi hangos még? Bandukoltunk lefelé a vasútállomáshoz és közben a válaszokon gondolkodtunk. Mivel építkezés volt a házunk mögött egy évig, pár hete a csatornázók örvendeztettek meg minket a jelenlétükkel és munkájukkal a házunk elÅ‘tt, plusz órákat állunk különbözÅ‘ építkezéseknél a városban, nem említettem még a sok könyvet ebben a témában és az általunk felvett videókat a körülöttünk lévÅ‘ építkezésekrÅ‘l. Összegezve van némi tapasztalatom a témában (lassan könyvet is írhatnék). Tehát amikor felhangzik a mi hangos még kérdés, röpke rákészülés után készen állok egy halom válasszal. Bontó (gyengébbek kedvéért ami felbontja az aszfaltot. Lehet hogy az igazi magyar neve légkalapács, de mi egy 3 nyelvű közegben vagyunk, és így a bontót használjuk.)Szóval, bontó- mondom én. Erre tündér kisfiam: Igen, az nagyon hangos. Anya, mi hangos még? És ez így megy tovább a fúró, fűrész, aszfaltmaró gép, kalapács, fűnyíró, motor, teherautó, markoló stb felsorolásával. Ő a legtöbbet jóváhagyja, de akadt olyan amelyiket pici gondolkodás után nem elég hangosnak minÅ‘sítette. Van még olyan kategória is: igen, az tud néha hangos lenni. Ezzel jól elszórakozunk egy darabig, aztán anyának nincs több jó és hangos ötlete. A kérdés viszont percenként és folyamatosan ismétlÅ‘dik. Anya, mi hangos még? Anya, mi hangos még? Hiába próbálok meg terelni, nézd már de szép ibolya felkiáltással. Odamegy, megnézi: Ibolya, szép. De anya, mi hangos még?

Két hét eltelt azóta, és a kérdés még elÅ‘jön napi szinten olyan egyszer, kétszer, háromszor. ( a válaszolás jó sokáig tart)Megszoktuk tárgyalni még amikor megyünk a játszócsoportba és a buszon is. Már írtunk egy listát, ami igazából egy puska nekem, ha otthon éppen véletlenül felhangozna a kérdés. Szerencsére napközben sok idÅ‘t töltünk az igazi markoló nézésével, újra aszfaltozzák a házunk elÅ‘tti részt. Éppen az ablakunk elÅ‘tt dolgoznak, így már volt szerencsém, szerencsénk integetni is nekik. Aranyosak voltak. Valószínűleg Å‘k is úgy vannak velünk( a folyton bámuló kisfiú az anyukájával), mint én amikor a Peti elÅ‘ször tette fel a kérdését. De aranyosak…..Pár óra múlva meg: Hagyják már abba a nézelÅ‘dést. Nincs ezeknek jobb dolguk mint a markolóst nézni? Nincs. Ez az egyik  legjobb dolog és még messzire sem kell menni, csak ülni a kanapén és nézni Å‘ket. (akár valami munkafelügyelÅ‘k is lehetnénk) Természetesen egy idÅ‘ után unalmas (nekem), ilyenkor megpróbálok másfelé orientálódni. De Peti rámszól: Anya, nézd dolgozik a markolós. Ránézek az én csillogó szemű, lelkes kisfiamra és mosolyogva nézem vele a munkásokat. Magamban pedig tovább töprengek azon, hogy mi hangos még.

Legközelebb majd beszámolok a hazaútról, a húsvétról és egyéb dolgokról amik velünk történnek.