NÅ‘gyógyásznál…

Már a cím maga is sokat sejtetÅ‘en vidám sztorit igér, nem? Kinek ne lenne a kedvenc kikapcsolódási helye a nÅ‘gyógyász…akik nagyon kemények, azok ugyanazon a napon mennek el még a fogdokihoz is. Én a puhányabb kategória vagyok és nem halmozom az élvezeteket.

Mindenki (de fÅ‘leg a férfiak) által jól ismert nÅ‘gyógyász szék az egyik kedvenc relaxálós helyem. Simán megy a lazulás, alfába menés és majdnem sikerül a jógából ismert lótusz ülés is…csak a lábam ne lenne széttárva fent a levegÅ‘ben betekintést nyújtva ide-oda. Utálok nÅ‘gyógyászhoz menni, utálom hogy nyúlkál, tapogat, kérdezget az intim dolgaimról. Mi köze hozzá? Oké van némi nemi köze hozzá, de mégis úgy felzaklat.

Örülök ha nem látom. Amúgy sem látom, amikor ott bent, lent kukucskál a kis mikroszkópszerű kütyüjével. Évente egyszer kibirom, ezt a mantrát mondogatom magamnak egész végig, sőt már napokkal a vizsgálat előtt is. Főleg most, hogy már nem a jóképű doki van. Szerencsére a jóképűhöz akkor jártam amikor terhes voltam és általában az ultrahangnál intimebbre nem került sor. Szégyenlős ember vagyok. Még magam előtt is szégyenlem maga, hát még idegenek előtt. Sokszor elmerengtem akkor a váróteremben, hogy miért is kell ennek a jóképű, őszülős halántékú dokinak, pont az én dokimnak lennie.

A terhességem alatt történt, hogy valami nem stimmelt az ultrahang vizsgálat alatt. ElÅ‘ször nyugodtan nézegette a monitort, közben mesélte, hogy mit kellene látnom: pont, pont, vesszÅ‘cske…Nos bármit mondott, azt én nem láttam. Próbáltam fantáziát vinni a dologba, de akkor sem jutottam tovább a pont, pont vesszÅ‘cskénél.  Egyszerre kicsit izgatottabb lett a hangja, mondván hogy valamit nem lát amit látnia kellene. Na szép. Jónak mondja, én meg semmit sem látok. Átküldött egy másik dokihoz, több szem többet lát elven. Próbáltam nem pánikolni és simogattam a pocakomat, hogy megnyugodjunk. Nos, a nÅ‘vérke átkísért a másik dokihoz, akire olyan tíz percet kellett várnom(ami természetesen tíz órának tűnt) Kinyílt az ajtó és bemutatkozott egy még jobbképű doki. Hát ez szép. Az összes jó pasi ezekszerint nÅ‘gyógyász vagy az összes nÅ‘gyógyász jó pasi? Vagy egyszerűen csak a hormonok miatt látok mindekit jóképűnek. Szerencsére fontosabb dolgunk is volt annál hogy ezen merengjünk. Minden rendben volt a babánál, de erre csak két hosszú hét várakozás és egy megyei kórházi vizsgálat után jöttek rá.

Valahogy ezeket a dolgokat nem tudom elfejelteni. Most is, ahogy itt ülök szétterpesztett lábbal a székben, ezek jutnak eszembe. Utálok nÅ‘gyógyászhoz menni. Ha még nem mondtam volna. Mondjuk ha belegondolok…az urológus is tudhat még meglepetéseket okozni a pácienseinek.

This entry was posted in Uncategorized. Bookmark the permalink.

Leave a Reply