Farsang…juhéjjj

Útnak indult a kis családunk valamelyik vasárnap egy kicsit farsangozásra. Lelkesedésünk (nem volt) óriási: Peti nem szereti a hangzavart, az apukája nem szereti a tömeget, így minden készen állt arra, hogy jól érezzük magunkat a karneváli felvonulás forgatagában. Juhéjj!!! De úgy gondoltam a szomorú, aggódós hetek után megérdemlünk egy kis mulatozást. Minden a tervnek és az elképzelésnek megfelelÅ‘en indult. Petinek nem tetszett a hangos zene, és a Gugge zenészek nem tréfálnak ha hangerÅ‘rÅ‘l van szó. A páromat meg a sok ember zavarta(ami a mellékterméke a felvonulásnak)…de csak az elején volt gond. Aztán meglátta a kisfiam a feldíszített traktorokat, a sok jelmezbe öltözött emberkét, a millió konfettit, amibÅ‘l 900 ezer a mi fejünkön landolt….és már jobb lett a hangulata. Már a hangos Gugge zenére is mozgatta a kis szarvas aganccsal díszített fejecskéjét. A tetÅ‘pontot akkor értük el nála, amikor hoztam neki egy szál sült kolbászt. Azt falatozgatta lelkesen és már teljesen oké volt, hogy eljöttünk megnézni a felvonulást.

A felvonulók kitettek magukért, nagyon szépen megépített színpadok, transzparensek vonultak fel elÅ‘ttünk. Egész évi munka fekszik benne, csakúgy mint a zenekari próbák, jelmezek megvarrása stb. Nekem nagyon tetszik, hogy itt a kicsik és nagyok is farsangoznak. Ki-ki a maga módján: az idÅ‘sebbek jókat esznek-isznak, a gyerekek, fiatalok élvezik a bolondozást és a jelmezesdit, a picikék meg a konfetti dobálást. Mindenki megtalálja a maga kis mókáját. Tök jó, hogy be vannak öltözve az emberek itt és még ahol ünneplik a farsangot, karnevált. Nem úgy mint otthon. Amikor én kisgyerek voltam, már akkor ciki volt farsangkor beöltözni, az idÅ‘sebbeknek meg sem fordult fejükben. Tisztelet a kivételnek kedves busójárók. Aztán az Amerika utánzás behozta hozzánk is a Halloweent. Így már a gyerekek is jobban válalták a beöltözést…és a felnÅ‘tteknek is cool volt a dolog.

Annak idején New Yorkban nekem is nagyon tetszett és megfogott a Halloween Day Parade Greenwich Village-ben. Mi is beöltöztünk és bohóckodtunk a sok őrült jelmezes között. Nos, itt újra kiélhettük a bolondos énünket, ilyenkor nem meglepő hogy háromkarú marslakó ül le mellém a vonaton vagy éppen elmegy mellettem egy csapat zöld békának öltözött fiatal. Sőt, most még itt ahol lakunk a busz sofőrön is volt jelmez. Tetszik, hogy ilyenkor az egész város felbojdul, megy az eszem-iszom dínom-dánom. A megszokott tiszta nyugodt utcák most konfettitől és még kitudjamitől piszkosak, zenétől hangosak, spicces emberek kóvályognak mosolyogva. De kell ez. Így kicsit lerázzuk a téli punnyadást.