…aggódás

Most errÅ‘l szólnak a napjaim, de nem akarom ezzel az embereket nagyon agyon fárasztani. Azért gyorsan megemlítem, hogy mi is a történet. Peti kisfiamnak jövÅ‘ héten lesz egy műtétje. Szerintem minden szülÅ‘ rémálma akár kicsi, rutin műtétrÅ‘l akár nagyról van szó. Amelyikhez már altatás kell, az nálam már az óriási kategóriába kerül. Nemcsak abból addódik ez a félelmem, hogy ez én egyetlen babámat, tündéremet, rossz csontomat műtik, hanem talán azért is rossz, mert engem még nem műtöttek(lekopogtam) idáig. Remélem nem is fognak. De most szivesen átvállalnám ezt a PetitÅ‘l, csak neki ne kelljen újra átélnie. Igaz nehéz lenne rajtam a here műtétet megcsinálni. Valószínűleg lenne némi nemi komplikáció. Na mindegy. Ami még rossz, hogy már október óta tudjuk ezt a dátumot. De amíg a naptáramban sokat kellett lapozni idáig, nem tűnt annyira vészesnek. Most viszont, ahogy közeledik az idÅ‘pont már kezdek parázni. Nappal nem annyira vészes mert nincs idÅ‘m ezzel foglalkozni, de este amikor a sötéttel együtt jönnek a sötét gondolatok is…meg a rémálmok, na az nem valami kellemes. Azt gondoltam volna, én naiv, hogy ha ez már a második ilyen műtét, akkor könnyebb lesz majd helyretenni. De nem. Ugyanolyan rossz. Az, hogy most már tudjuk mi vár ránk, nem segít a helyzeten. Boldogok a tudatlanok? A Peti azóta egy évvel idÅ‘sebb lett, sokkal többet felfog a dolgokból, megért rengeteg mindent. Remélem nem viseli meg majd annyira. Próbálunk pozitívan viszonyulni a dolgokhoz, keep smiling meg minden. Néha én csokival feltöltöm a lemerült elemeimet. Aztán megyünk tovább. Jólesik a barátok támogatása, a pozitív vélemények, gondolatok. Klassz hogy vannak. Köszönjük nektek. Tudom, hogy a kórházban már jobb lesz, ha lehet ilyet mondani. Mert ott mindenki beteg, kivéve a személyzet és a családtagok. Oda senki sem jószántából jön, nem nagyon találkoztam olyannal aki jókedvűen, dalolva, azért jött,  hogy eltöltsön pár kellemes órát a betegek között. Talán a betegszállítók? A kórháznak meg van az a kórházi légköre, a szagok, a sterilitás. Olyan teljesen nem otthoni légkör, de a gyerekrészleg aranyosan ki van festve, állatkák, mesefigurák a falon. Vannak játékok, könyvek, finom kórházi koszt hogy minnél jobban segítse a felépülést. Mindenkinek.  Ilyenkor elgondolkodik az ember(mert idÅ‘ az van), hogy mennyire fontos az egészség, és a családunk. Az ember jobban értékeli az együtt töltött idÅ‘t a kisgyerekével. Ilyenkor több mindent elnézünk a kis lábadozónak. Sokat számít a segítÅ‘ társ, akinek rá lehet borulni  a vállára és sírni vagy csak megpihenni rajta. Nem vagyok nagyon sziporkázó hangulatban, úgyhogy inkább elköszönök. Majd ha túl leszünk rajta jelentkezem. Addig is jó hétvégét..