Másik kedvencünk a bevásárlás. Szereti a gyerekbevásárlókocsit tolni…neki az embereknek, polcoknak. Ãltalában menekülÅ‘ emberek jelzik az útját. Ha nincs türelmem meg sem próbálok aktÃvan vele bevásárolni, csak úgy, hogy Å‘ bent ül a kocsiban. Ãgy biztonságban van minden és mindenki. Normális napokon, már ha létezik ilyen, egész jól tűröm, hogy több kiló kenyeret, legalább tÃz konzerv állateledelt(nincsen állatunk), negyven zacskó kakaóport kell kipakolnom a kocsiból. A játékrészleget próbálnám nagy Ãvben kerülni, ami szinte lehetetlen. Ha ide bekeveredünk pár óráig nem szabadulunk, még akkor sem ha már az összes markolót, teherautót kipróbálta. Hasonló még a ruhaosztály, ahol lelkesen fogdossa a melltartókat(hát férfibÅ‘l van), akaszgatja le a fogasokat, pakolja le a szépen összehajtogatott ruhákat. Ezeket mind megmutogatja nekem, hatalmas anya csatakiáltással körÃtve. Persze a többi vevÅ‘ is megmosolyogja(az eladók nem hiszem hogy örülnek nekünk) amit Å‘ bÃztatásnak vesz és folytatja a dolgot. Végül is, esÅ‘s idÅ‘ben egész jó elfoglaltságnak tűnik. Å jól elfárad a szétpakolásban, én jól elfáradok az utána való pakolásban.
Nem tudom emlÃtettem-e már, hogy a játszócsoport ahová járunk, elköltözött egy melletünk lévÅ‘ városkába. Ennek nem annyira örülök, mert eddig gyorsgaloppal 10-15 perc alatt ott voltunk, most viszont busz vagy vonat kell reggelente. Hát szuper. Éppen ezt akartam elkerülni és ezért választottam helyi játszóházat. Reggelente az elindulás Ãgy is a katasztrófa állapotokhoz hasonlÃtható. Nem engedi a pelenkát kicserélni, nem jó a kikészÃtett zokni, nadrág amivel engem készÃt ki.(és hol van még a nap vége). Å akarja felvenni a csÃzmát, a sapkát és a kabátot.(de nem azt amelyiket én szeretném) Közben a fejemben az óra csak ketyeg…A múltkor egy órahosszat tartott mÃg elkészültünk. De ez csak az öltözés volt. Folyton összetűzésbe keveredünk. Nagyon feszegeti a fiatalember a határait…Éppen emiatt is kerestem olyan játszóházat ami gyalog simán elérhetÅ‘. A másik szempont természetesen a foglalkozásvezetÅ‘ kedves, emberi lénye. A Peti szereti is Terezát és Å‘k is nagyon kedvesek, sokmindent csinálnak, odafigyelnek rájuk és az igényeikre.(igaz búcsúzáskor még mindig sÃr 5 percet, de aztán jól van) Mivel a beszoktatás eléggé fájdalmas volt és hosszúra sikerült nem akarok váltani és új helyre menni. Ãgy reggelente a 33-as busszal kanyargunk a játszóház felé. Tessék elképzelni egy kicsi sárga buszt, borzasztó menetrenddel és iszonyatos útvonallal. Ez a busz olyan helyeken megy, hogy horrorfilmbe való. Például, megyünk nagy nyugisan egy forgalmasabb, szélesebb úton, erre befordul egy olyan szűk utcába ahová a bicajos sem mer bemenni vagy sikÃtva gurul ki onnan. De nekünk ott kell bemenni, mert ott van a fa meg a templom között egy megálló. Hát a reggeli csata után a Petivel, pont erre van szüksége az én megtépázott idegeimnek. Kanyargunk, kerülgetünk, fékezünk és csodák csodájára odaérünk egészben és idÅ‘ben. RészemrÅ‘l a vidámpark is megvolt aznapra.
Az evés a Petivel kész öröm, ha eddig ezt titkoltam volna. Olyan élvezettel tud enni, hogy még az aki most ette tele magát, az is betol még pár kanállal. Néha amikor kétpofával eszik vagy inkább fal, úgy hat, mint akit hetek óta éheztettek(ami nem Ãgy van)…de szÃnész válogatáson jól elÅ‘ tudná adni. Annyira imádom amikor olyan lelkesen eszik, csillog a szeme egyszerűen örül a kajának. Szerencsére nem válogatós, minden jöhet ami ehetÅ‘…Meg is szokott dicsérni: Anya finom vagy anya jó volt szöveggel. Illetve még félig tele van a tányérja, de Å‘ már kéri a következÅ‘ adagot: Anya kérsz még vagy Peti kér még abból a rizsáshúsosból. SzÃvesen kipróbál újabb dolgokat, egyszerűen leveszi bárki tányérjáról aki az asztalunknál ül. Ãgy lehet hozzá közelebb kerülni. Eléggé félénk fiúcska, de aki kajával kÃnálja az már jó úton jár a barátság felé. Ha valaki a kaja mellé még markolót is hoz vagy markolóval hozza a kaját…az nagyon közel van már ahhoz, hogy a Peti bevegye Å‘t a baráti körébe.