házimunkák Petivel… 1.rész

Peti és a házimunka jó barátságban vannak egymással…eddig. Azt hiszem, ez kisgyerekeknél általában így van. Ők még lelkesek, segíteni akarnak, utánozzák a mi összes jó és rossz dolgainkat, ellesik mozdulatainkat és mondatainkat. Azokat is amikrÅ‘l csak késÅ‘bb veszünk tudomást. Például amikor Peti azt mondja: a kurba életbe. Na szép. Ilyenkor megy az egymásra mutogatás, hogy kitÅ‘l tanulhatta. Mert természetesen mindenki tagad. Senki nem meri bevállalni, és büszkén mosolyogva mondani, hogy az én fiam, ezt is tÅ‘lem leste el. Amikor Peti azt mondja mérgében hogy, bakker akkor azt tudjuk hogy apától van. Ajaj, ezzel el is árultam az elÅ‘zÅ‘ beszólást kitÅ‘l tanulta. Most próbáljuk a csúnyábbikról leszoktatni, és valami irgumburgumra átterelni. De ezzel egyenlÅ‘re nem járunk sikerrel. Inkább azt mondja helyette hogy belecsípek a fenekedbe vagy menj innen. Vagy egyszerűen hozzád vágja ami éppen a kezében van. Az én félénk kiscsibém. Máshol persze félénk és anyához bújik, itthon viszont mint a kisördög. El sem hiszem, hogy ugyanarról a kissrácról van szó.

Viszont a házimunkában lelkesen segíteni akar. Pontosabban mindenben segíteni akar. A férjem szerint, ha a felnőttek ezzel a lelkesedéssel mennének be dolgozni, valóban megváltanák a világot.  Bár így lenne. A mosást közösen visszük le a mosókonyhába, vagyis én cipelem le, ő meg nyomkodja a liftgombokat. Közösen tesszük be a szárítógépbe majd vesszük ki és hozzuk fel. Összehajtogatni kétszer kell, először ő aztán én. De ezek végtelenségig vagy kimerülésig ismétlődhetnek. A mosogatógépből a ki-be pakolás szintén az egyik kedvenc. Óvatosságnak nyoma sincs, nála, aggodalomnak viszont annál nagyobb, nálam. A nagy ellenség nála a porszívó. Nagyon fél tőle. Többszöri mindenféle próbálkozás után merem állítani, hogy nem jönnek ki egymással. Beszereztünk egy ultra szuper halk porszívót. Nem segített. Szerinte hangos és befogott füllel elvonul a másik szobába, majd bezárja az ajtót. Amit utána résnyire kinyit és onnan figyel.(majdnem úgy mint én, amikor a filmeknél a véres jeleneteket a párna mögül kukkolom)Mert a félelem és a kiváncsiság még fele-fele arányban viaskodnak benne. (bennem) Megállapítottam, hogy a dolgok mostani állása szerint, takarító már nem lesz belőle, így ki is húztam a listáról. De még esélyes karier lehet a kukás, markolós, darus és a vonat. Remélem ezek még fognak változni.

A másik ami nem nagyon megy együtt, de lelkesen próbálkozunk, a fÅ‘zés. Igaz, segített már zöldbabot tördelni, kevergetni dolgokat, hűtÅ‘ben derékig feküdve kipakolni a joghurtokat, rángatni a fiókot amiben az olajok sorakoznak, a sütÅ‘ üvegét nyalogatni…. De ha meglát egy nyers krumplit, már kéri is a krumplipürét. TürelemrÅ‘l szó sem lehet. Hogy a kettÅ‘ között még van egy fÅ‘zési folyamat, az nem érdekli. Mondjuk, itt van némi ellentmondás, mert most az egyik kedvenc tv műsora az ITV-n, a Daily Cooking Challenge. Szóval, ezen még van mit javítani. Ezért, hogy gyorsítsuk a fÅ‘zési folyamatot a párom vett egy szuperhiper kuktát. Több állítható programja van mint egy tvnek, használati utasítás egy kis könyvnyi, és amúgy meg egy elég komor kinézetű szerzemény. Én félek tÅ‘le. Nem nagyon, csak úgy egy harmatnyit. Valahogy nem tudok szabadulni attól a barátságtalan gondolattól, hogy felrobban és lukat üt a plafonon. (mint anyukám kotyogós kávéfÅ‘zÅ‘je) Hiába a sok biztonsági kütyü, engem kemény fából faragtak, ezek nem gyÅ‘znek meg. Nos, a félelemmel nem vagyok egyedül. ElsÅ‘ próbálkozásunk a szuper kuktával jól sikerült: leégettük benne a húst és a borsót. A Peti egyszerűen kakinak nevezte a tányéron heverÅ‘ kis fekete darabkákat(amik nem voltak olyan rosszak a látszat ellenére) De sajnos meglátta tisztes távolságból, amikor jött ki belÅ‘le a gÅ‘z és pukkant egyet. Mármint a kukta. Azóta közellenség a kukta is a porszívó mellett. A szakácsot és a porszívó ügynököt is kihúztam a listáról…