Én és a tv sorozatok

Miért van az, hogy én legtöbbször azokat a sorozatokat kedvelem, amiknek csak 1 maximum 2 évadjuk van? Ez most már kezd gyanus lenni. Ezekszerint én a kisebbséghez tartozom, akiknek valamilyen elferdült izlése van sorozatokkal kapcsolatban?  Tisztelet a kivételnek van, volt és lesz egy-két népszerű is a listámon… A mostani kedvenceim a népszerűbbek közül: Castle, Lie to me, Brothers and Sisters (nem tudom hogy otthon milyen cimen futnak ezek, bocs) Nemrégen untam meg az addig nagyon tetsztÅ‘ Gossip Girl-t, pedig kedvenc New Yorkomban játszódott. Aztán a Miami helyszinelÅ‘k, Gilmore girl is hasonló sorsra jutott nálam.

Lehet, hogy most csak jobban odafigyelek arra, hogy mit nézek. Vagy idÅ‘hiány miatt megválogatom, hogy azokban a pici esti órákban amikor a kis tündérem alszik, a nagy tündérem a számítógép elÅ‘tt ül, mit nézek meg. Örök kedvenc a Poirot nyomoz és a Friends, sÅ‘t ezek ismétlését is megnézem. Hogy pontosan mi zajlik le bennem, nem tudom, de egyszer csak jön valami történés az egyik epizódban…valaki mond vagy nem mond valamit és kiábrándulok az egészbÅ‘l. Így volt ez a Grace Klinikával vagy a Privat Practice sorozatokkal is. Egyszer csak megérzem azt, hogy erÅ‘ltetett a sztori, hogy direkt csavarják úgy a történetet, hogy még negyven epizód lehessen belÅ‘le. InnentÅ‘l nekem nem kell. Lehet hogy hébe-hóba belenézek, de már nem rohanok és dobok el mindent a kezembÅ‘l csak hogy ott üljek a doboz elÅ‘tt. Valami elpattant, eltört, elfáradt, elmúlt…és nem tudom visszacsinálni. Csakúgy mint egy elmúlt barátság vagy szerelem…már nem lesz az ami volt, és nem mindig akarja az ember az újat.

Ami viszont még mindig érdekel(ha érdekel valakit) mindkettÅ‘ csak kettÅ‘ évadot élt meg. A Life című krimisorozat Detektív Crews sajátos humorával az est fénypontja volt számunkra. Ezt érdekes módon a férjem is szerette. A másik a Men in Trees, Alaszkában játszódó romantikus sorozat. Elgondolkodom néha, hogy milyen ember vagyok én, hogy nem rajongok a Született feleségekért. Nem teszem félre a telefont vagy jelölöm át magam offline csak hogy senki se zavarjon. Miért nem ülök aggódva a 24 legújabb, mentsük meg a világot epizódja elÅ‘tt. A vámpíros, démonos sztorikat meg sem nézem…szeretnék jól aludni, köszi. Tudom, hogy bizonyos életszakaszban és fejlettségi szakaszban más filmekért rajongunk. Itt most nem a Kockásfülű nyúlra gondolok(az még most is a kedvencem). Esetleg szeretem az igényesebb sorozatokat, ami ezekszerint nem népszerű. Nem futószalagon gyártott hülyeség…Sajnálom ezeket a sorozatokat, hogy nem volt hosszabb életük, és sajnálom magamat, hogy emiatt nem tudom hosszabb ideig nézni Å‘ket. Legtöbbször azért tetszik meg egy sorozat, mert pont abban a lelkiállapotomban megfogott, megérintett a mondanivalója, a történés(tudom, hogy ez nem véletlen) Kaptam valamit tÅ‘le, átsegített egy rossz szakaszon, megihletett, megnevetetett, megsiratott…elkezdem szeretni, vannak kedvenc figuráim benne. Elkezdem várni az idÅ‘pontot, hogy mikor jön újra (kicsit mint egy randi)…aztán egy-két évad és vége. Kaptam már állásajánlatot arra, hogy teszteljem a filmeket. Amelyik nekem tetszik, abból nem lesz siker. Jó, nem? De legalább nem jön az a mondat vagy történés, ami a törést okozza nálam. Addig meg kiélem a sorozatokban, ami az életembÅ‘l hiányzik. Szerencsére az naptáram nem azzal van tele, hogy melyik nap milyen sorozat jön, hanem valós személyekkel, valódi találkozások vannak. A kisfiam kedvenc kifejezésével búcsúzom: jön Vuk, jön Peti…