szomszédok és krumplipüré

Csodálom a kisfiam alvókáját. Nemcsak azért mert kint a zajban, nyüzsiben elalszik, hanem inkább azért, mert itthon el tud aludni. Egy régi építésű 4,5 szobás lakásban lakunk( a fél szobát még mindig keressük) fölöttünk pedig egy nagyon hangos család éli nyugodtnak nem nevezhetÅ‘ hétköznapjait. Amikor  a Petit letenném aludni, vagyis ebéd és vacsi után, ilyenkor van porszívózás elég harcias bútor dobálással egybekötve vagy kuglizás sok golyóval és kuglival, mert folyamatosan valamik gurulnak és eldÅ‘lnek a parkettán. Vagy gyakori még a bútor szerelés, hetente párszor elÅ‘fordul. Nem tudom, hogy ilyenkor új bútort szerelnek-e össze vagy a régit állítják át más funkcióra(unatkoznak és csináljunk az asztalból egy kanapét címszóval nekiállnak) vagy még azóta sem tudták rendesen összeszerelni a régit és többszöri nekifutásban próbálkoznak meg vele. De ha össze is szerelték, akkor meg nem tudják hova tenni és tologatják, húzogatják keresztül az egész lakáson. Mindegy hogy melyik, eléggé fárasztó ezt hallgatni. Én még bútort nem hallottam ennyit tologatni. És mindig azt a szobát választják ahol mi vagyunk. Arról nem is beszélve, hogy halljuk ha veszekednek és azt is hogy mirÅ‘l, ilyenkor fél asztalokat vágnak a földhöz. Ha hancúroznak az ágyban, azt élÅ‘ pornó showként hallani. Ugyancsak egyenes adásban megy amikor a magas sarkújában rohangál fel alá,  mint a mérgezett egér… a kis elefánt súlyával. Pedig én képzett emeletesházban lakó vagyok: ahol felnÅ‘ttem  (3. emelet) fölöttünk egy ugyancsak érdekes család lakott. Elég ha csak annyit mondok, hogy 3 lányuk volt és mindhárman népi táncoltak. Szuper volt hallgatni Å‘ket. Szerintem vannak emberek akik egyszerűen nem emeletes házba valók, hanem inkább valahova a szibériai sztyeppékre, messze a civilizációtól…és tÅ‘lem. Vannak napok, fÅ‘leg a nehéz napok, amikor annyira idegesít az ötszázadik golyó (jó sok golyója van a srácnak) leesése a földre a fejem felett, hogy legszívesebben bekopognék hozzájuk egy baltával és rendet tennék. De nem teszem, mert a jó szomszédság az fontos. (ki tudja, hátha egyszer golyóra lesz szükségem vagy segítségre bútor szereléshez) Gondolatban azonban elidÅ‘zöm a baltás megoldáson és jól megmosolygom ezt a lehetÅ‘séget, amitÅ‘l meg is nyugszom. Mint végsÅ‘ megoldás, ez bevethetÅ‘. Meg kell hogy mondjam, nekünk szerencsénk van és egy nagyothalló néni lakik alattunk. Így nem hallja amikor Peti a kis nyikorgó katicát húzza maga után a földön vagy a még jobban nyikorgó babakocsit tolja. Vagy én is legyek résen, hogy mikor kopogtat be hozzánk mosolyogva egy baltával a kezében? Próbáljuk tanítgatni a Petit, hogy ne hangosan csinálja ezt vagy azt, ne dobáljon a földre stb. SÅ‘t megtanítottuk hogy védje meg magát a játszótéren más gyerekekkel szemben. Elég ha csak hangosan és harciasan annyit kiabál hogy: krumplipüré (itt úgysem érti senki) és meg is ijednek. Nagyon tetszett neki, miközben majszoltuk a krumplipürét többször is tesztelte a tanultakat rajtunk. Hát én a gyerekek helyében megijednék.