újabb szösszenet…

Megint visszatérek az Ikeára egy pillanatra. Örömmel hallottam ma egy kedves anyuka barátnémtól, hogy olvasva a blogomat kedvük támadt ikeázni….és jól sült el a dolog. Örülök, hogy kedvet tudtam csinálni valamihez. Legközelebb csináljunk egy ikeás bulit… Amúgy az Ikea jól ki van találva. FÅ‘leg olyan felnÅ‘tteknek (lásd minket) akiknek gyerekkorukban nem vagy csak kevés legójuk volt. Ők akarnak nagyban (is) legózni. De meg is dolgozunk érte: mi mérjük le a lakást, tervezzük meg, elmegyünk és kiválasztjuk, mi megyünk el(legtöbbjéért) a raktárba, emeljük be a vásárlókocsiba és onnan mi próbáljuk beszerencsétlenkedni a jóval kisebb méretű autónkba a négyajtós szekrényt. Legtöbbször sikerül mert annyira elemeire van szedve. Ez még mind nem elég, itthon fel kell jutattni a lakásba, ahol pedig össze kell szerelni, egy többoldalú, gyerek számára készített egyszerűnek tűnÅ‘ használati utasítás segítségével. A fölöttünk lakóknak nem igazán sikerül, mert hónapok óta szerelnek valamilyen bútort, de errÅ‘l majd legközelebb.

Petikémnek nagyon tetszett az Ikea raktárhelysége. Ámulva nézte és lelkesen mutogatta az állványokon magasan lévÅ‘ dobozokat. Én mint aggódó szülÅ‘, persze már azt néztem nehogy ránk essen valami kanapé, amit összecsukva tettek be a dobozba. De Å‘t az ilyen apróságok nem zavarják. Amúgy, nálunk a Peti a fÅ‘nök. Ezt most még le merem írni, mert remélem még nem tudja elolvasni.(Igaz, amilyen kópék ezek a gyerekek, lehet hogy lefekvés után azért akarja a villanyt égve, mert valami nevelési könyvet olvas.Például: Hogyan taktikázzuk ki anyát vagy apát? illetve ennek a második része már haladóknak: Hogyan menjünk az idegeire anyának és apának egyszerre?) Ahogy én Å‘t figyelem, már a második kötetnél tart…és nagyon gyorsan halad.  Viszont annyira imádnivaló kissrác. Reggelente odahozzuk a mi ágyunkba, befekszik kettÅ‘nk közé és ennyit mond: apa, tejcsit. Apa megy és hozza a tejcsit. Mostanában már hozzáteszi, kérem vagy bitte. Közben én is megkapom a magam feladatát: anya, mesét nézni a tévében. Az a rosszabb amikor pontos mese címet mond és az nem egyezik a tv programmal. Eléggé nem tetszik neki, hogy a tv programon még nem tud uralkodni. A reggelinél Å‘ mondja meg, hogy ki hova üljön(természetesen a saját helyünkre, de ezt Å‘ szereti közölni is) Aztán a tele tányér mellett közli tele szájjal, hogy: kérsz még. Aztán hogy mit akar játszani és mit nem. Hogy ki akar menni, de ruhát nem akar felvenni hozzá. Nem akar pelenkát cserélni, jól melegíti biztos a sok pisi. A nagy büdös ellenére belemondja póker arccal a fejembe, hogy üres a pelus és hogy nincs kaki. Simán átverné a Hazudj ha tudsz  sorozat kutatóit. (de csak ha nem szagolnak) Estére a nem létezÅ‘ türelme is elfogy…és a miénk is. Hosszú harcok a pizsi felvételénél, olyan pankrációra emlékeztetÅ‘ pelus cserék… stb. Tudom, most elkezdte és még vagy húsz évig fogja próbálgatni, hogy meddig mehet el, a határokat. Közlöm hogy már most kétévesen többször is átlépte a határt (útlevél nélkül). De mi ilyennek imádjuk Å‘t, a mi is tündérünket:)))