Zöld utakon

Aki itt lakik tudja, aki járt már itt látogatóban, átutazóban megtapasztalta, aki nézett már fotókat látta, hogy Svájc mennyire zöld. A mezÅ‘k, a legelÅ‘k mesezöld fűvel betakarva mint valami szÅ‘nyeg, rádobálva a legelészÅ‘ tehenek, bárányok. Ilyen állatkák legelésztek a házunk mellett is az ablak alatt, miközben a kellemes kaki illat megcsapta az ember orrát, ha a szél és a sors úgy hozta. Micsoda romantikus idill…és tényleg az. A városban és mégis falun. Sajna, azóta egy új ház épült a legelÅ‘ helyére és a bárányok azóta kicsit messzebb hallgatnak. De a konyhaablakból még látom Å‘ket… és az új szomszédokat is.

Azért hogy itt ilyen zöld a legelÅ‘, többek között(mint laikus) a rengeteg esÅ‘ a felelÅ‘s. Okozhatja még a gondos trágyázás is ami viszont a gazdának köszönhetÅ‘. De hogy itt elég sokat esik az esÅ‘ az tuti. (néha már az agyamra menÅ‘en sokat) Már vettem gumicsízmát, szép kék, tele virággal, hogy a Petivel együtt locsogjunk az esÅ‘ben és a pocsolyákban fetregjünk mint a malacok. Eddig még csak Å‘ ugrándozott a pocsolyákban…mégis én néztem ki úgy mint egy malac.

A másik, ami itt Svájcban(többek között) megfogott, a sok kerékpárút. A jól kiépített sok bicajossal kanyargó utak ott vannak mindenhol…vagy majdnem mindenhol. Lehet hogy nem bicajoznak annyian mint Amszterdamban, de itt is sokan kerekeznek még télen a hidegben is.( a sok futkározó emberrÅ‘l ne is beszéljek) Ami viszont érdekes( a férjem szerint), hogy itt csak komoly, drága felszerelésben  lehet futni/kocogni vagy bicajozni. Igaza van, nyáron például egy sima póló rövidgatya összeállítás nagyon ritka. Mindenkin márkás bicajosnadrág, cipÅ‘, sisak szerelés látható. Ne feledkezzünk meg a komoly bicajról sem. Legtöbbjük valószínűleg tényleg komoly bicajos is. Olyan jó kis izmos vádlikat sem látni sokat….Akik viszont dolgozni mennek azok sima utcai ruhában tekeregnek.

Egy másik jó közlekedési forma a jól kiépített, egész országot behálózó tömegközlekedés. Legyen az vonat, busz vagy hajó, mindhárom jól használható tolószékkel és babakocsival, ami nagyon hasznos nekem. Ezekkel könnyen, gyorsan és pontosan el lehet jutni akár nagyobb távolságokra is. Például tÅ‘lünk Milánó olyan négy és fél-öt óra vonattal.( és egyszer sem kell átszállnunk) Nagyon sokat vonatoztunk az elsÅ‘ években, amikor még nem volt autónk. ( az autó az legjobban Magyarországon kellett a szanaszét lakó rokonság bebarangolására) Vagy ha autó kellett akkor a népszerű Mobility(car sharing) cégtÅ‘l béreltünk egyet. Nagyon praktikus, lehet egy-két órára is bérelni és sok helyen fel lehet venni a parkolóból. Az ember lefoglalja telefonon vagy interneten és a tagsági kátyaként is szolgáló chipkártyával kinyitja az autót. Kulcs bent van a kesztyűtartóban….Jól működÅ‘ dolog. Azóta azonban mis vettünk egy autót, amit ugyanúgy ritkán használunk. Én tömegközlekedek a Petivel mindenhova, Ricsi pedig besétál a tízpercre lévÅ‘ munkahelyére.

Ami még nagy változás volt, a new yorki életem után (nem csak a város mérete, ami igencsak nagyságrendekkel kisebb lett) hanem a zöld gondolkodásmód. Nem tudom hogy az ország többi részén is ennyire recycling őrület van, de itt elég komoly a dolog. Nem véletlen, hogy a Zöld országok között tavaly a 2. helyen állt Izland után. Tavalyelőtt pedig a világelső volt.(ide nemcsak a recycling hanem egyéb zöld dolgok is beletartoznak amit a környezetedért és amit a környezetszennyezés ellen teszel) Amikor idelátogató vendégeink tanácstalanul állnak a kuka előtt, adunk egy intenzív tanfolyamot szemét szelektálásból. Mi a szemetünk kb. 80%-át szelektáljuk és a lentebb említett Ökihof(recycling) nevű helyen különböző konténerekbe válogatjuk. Ide rengeteg mindent vissza lehet hozni ingyen, például PET -es üveg, konzerdobozok, szines üvegek szinek szerint szétválogatva, műanyag, karton, papír, elemek, pezsgős dugók, boros dugók, cédék, könyvek, csomagolóanyagok, ruhák és még sorolhatnám. Vannak dolgok, mint például a használt étolaj, fémek amiket pénzért vesznek vissza. A használt bútort és műszaki cikkeket is le lehet adni.

Mi például a joghurtos dobozt háromfelé válogatjuk. A teteje megy az alufóliákhoz, a doboz maga az műanyag és a perforált jól letéphetÅ‘ papir( a termék nevével stb) megy a kartonokhoz. Ez utóbbit Peti kisfiam szokta lelkesen tépdesni. A konyhákban még ott figyel a zöld kuka, azaz a komposztáló kuka. Ide kerül a nem jól sikerült vacsora mellett minden konyhai mellék és végtermék. Ezeket kivisszük a nagy zöld kukába, amiket vagy saját maga hasznosít az ember…ha van kert stb vagy elviszik. Hozzá kell tennem, hogy maga a szemeteszsák elég drága, ezért megéri megnézni, hogy mit dob ki az ember. Ez most elég zöldre sikeredett, de már régóta terveztem hogy írok errÅ‘l is nem csak a szabad élet száguldásról. Jó éjt mindenkinek.