Fodrász, Ikea és társai

A nap jól indult, Ricsikém elment az Ökihofba(ez egy recycling központ ahová a legtöbb újrahasznosítható szemetünket visszavisszük, ha már a pincénkbe nem férünk tÅ‘le.) Igérem legközelebb errÅ‘l is bÅ‘vebben írok. Épp hogy hazaért tündérem, már startoltam is a fodrászhoz, mivel az Å‘sz hajszálaim átvették az uralkodást a fejemen, és így eléggé az öregasszony kategóriában éreztem magam. Az idei jelszavam, új év új lendület reményében, úgy gondoltam egy új frizura kellÅ‘ lökést ad majd nekem. Nos, ezt el is felejthetjük. A legelején mindig megbeszéljük hogy én  mit szeretnék, Å‘ mit javasol (csakúgy mint egy párkapcsolatnál vagy legalábbis egy párkapcsolat terápián). Aztán valahogy a végeredmény mindig két különbözÅ‘ dolog lesz. Legtöbbször egy könyvtáros vagy egy anyuka frizurám lesz, most pedig egy könyvtáros anyuka lett belÅ‘lem(semmi problémám sem az anyukákkal, sem pedig a könyvtárosokkal). Szépen beszárítva a középkorú nÅ‘k csoportjába emelkedtem fel. Jogosan mondhatjátok, hogy az öregaszonyhoz képest ez mekkora elÅ‘relépés, de az én elképzeléseimhez képest nem. Meg kell dicsérnem a hajszín az szép lett, az Å‘sz hajszálak elbújtak a szép barna szín alatt. Csak az egész olyan nagyon egyszerű, majdnem hogy unalmas lett. Oké, nem akartam punk sérót, vörös-lila csíkokkal, de ez akkor sem én vagyok. Vagy az emberek ilyen unalmasnak, szürkének látnának? Azt hittem érdekes, vicces egyéniség vagyok….Ezen el kell majd töprengenem. Lehet, hogy nyelvi problémák vannak és emiatt nem értjük egymást. Nem, sajnos ez is kizárva. Próbálkoztam már fotóval, újságból kivágott képekkel, az eredmény ugyanúgy elkeserítÅ‘. Kertek alatt osonok haza, otthon újra megmosom a hajam és egy-két helyen még belenyírok, hogy jobb legyen….vagy legalább érdekesebb. Otthon Gyöngyösön viszont van egy fodrász (biztosan több is), aki nagyon jó frizurákat tud kreálni nekem, fantáziával, de jó izléssel. Az én fejemre és hozott anyagból. Na ez hogy van? Most menjek kéthavonta haza fodrászhoz? Azért ennyire nem megy jól a szekerünk.

Hogy kiaknázzuk a nap sikerességét elmentünk még az Ikeába is, ami Petinek az egyik kedvenc helye. Lelkesen rohangál fel-le a bútorok és emberek között, nyitogat és pakol mindent amit lehet, és ott majdnem mindent lehet. Felmászik a kanapéra, fotelba, befekszik az ágyba, kipróbálja a gurulós széket hogy tényleg olyan jól gurul-e. Pakolgatja a könyveket a polcról, a szekrényajtókat jobban leteszteli mint a robotkar, amelyik 24 órában ezt nyomja. Szóval Peti és az Ikea nagyon egymásra találtak, rokon lelkek. A gyerekrészen a kis konyha szett mellÅ‘l nem lehetett elrángatni. FÅ‘zÅ‘tt, terített, kavargatta a lábasban a semmit, aztán ki is öntötte egy tányérra(mellé ment)…és simán el lett volna így két hétig. Még záróra után is….igaz, fél a sötétben úgyhogy valami lámpát át kellett volna hozni a lámpa osztályról. Úgy tudtuk csak elcsalogatni, hogy elmentünk kajálni. (néha ez a trükk is bejön. Gyakorló anyukák meg csak mosolyognak….átéltek már Å‘k is hasonló szitukat) Vettünk az Ikea rajongó gyermekünknek egy kis asztalt székekkel, egy pakolós játékszekrényt(ezekbÅ‘l sosem elég) és ezekbe színes műanyag dobozokat. Másnap össze is szerelték a fiúk. Petikém jött a műanyag kalapáccsal és ütött mindent amit ért. Néha még az apját is. Miután össze lettek szerelve az új bútorok annyira unatkoztunk, hogy hirtelen felindulásból ledekoráltuk a karácsonyfát. Megfosztottuk szép díszeitÅ‘l, levettük a szaloncukrokat, egyéb csokikat (egyet-kettÅ‘t bánatunkban meg is ettünk) én egy kicsit szomorúan szedegettem a díszeket, de Petikém annál lelkesebben húzta vonta szegény szerencsétlen fát. Ãœres lett a sarok ahol a fa állt, kopárabb lett a nappalink…De a kedvünk mindig vidám, csakúgy mint az úttörÅ‘ké…Új év új lendület…

Ezzel a lelkesedéssel kezdtem el fÅ‘zÅ‘cskézni( a már múltkor említett receptet). Fasírtlepényt szerettem volna készíteni, mert hogy a fasírttal eddig hadilábon álltam. Nos, örömmel jelenthetem, hogy ez mindenkorra megváltozott. Most már totális háború van közöttünk. A fotón lévő  szép, világosbarna színű lepény meg sem közelíti az én pici, megégett cafatkáimat. Lehet hogy rossz oldalon lévÅ‘ képpel hasonlítgattam össze…. Azt nem értem, hogy miért akarok a Ricsinél bevágódni? 8 év után már csak rájött, hogy miket tudok és miket nem tudok fÅ‘zni. Esetleg amiket tudok, azokat kéne gyakrabban csinálnom. Most már csak ki kellene találnom, hogy mik is ezek….Most elmegyek pihenni. Jó éjt.