Mit értek ezalatt? Például, nem intézek hivatalos ügyet a nehéz napokon. Egy nemleges válasz után vagy leteszem, köszönés nélkül mert nagyon mérges vagyok vagy csak sÃrok egy sort. Ma is amikor kiderült hogy a nÅ‘gyógyásznál a legkorábbi idÅ‘pont márciusban van, letettem és elkezdtem sÃrni. Megjegyzem január eleje van….Mit csinál ez a doki, hogy ezek szerint, egész Svájc hozzá jár? Valamit biztosan tudhat. Az elÅ‘zÅ‘ doki, akihez terhesen jártam….nagyon jóképű fickó volt. Szerencsére hozzá nem kellett járnom a nehéz napokon…ami az egész családnak egy nehéz idÅ‘szak. Ilyenkor a hormonok megzavarnak, átváltok házisárkány üzemmódba…(szegény fiúk itthon), nem tudok normálisan csak hormonálisan gondolkodni. De akármilyen gondolkodással figyelem is, azért két hónap várakozási idÅ‘ kicsit sok egy szűrÅ‘vizsgálatra.
Továbbá, nem tanultam a Stefánia szeletes kalandomból sem. Már megint megláttam a Kiskegyed receptújságban egy jól kinézÅ‘ fotót, mellette ott állt, hogy könnyen elkészÃthetÅ‘, akár kezdÅ‘knek is. Ez aztán a nekem való feladat….persze még csak tervezem megcsinálni, de nem értem hogy miért. Miért álmodozom olyan babérokról ami nem nekem való. Másrészt csodálom a bátorságomat és a kiváncsiságomat, hogy még van merszem egy új receptet kipróbálni. ValószÃnűéeg PetitÅ‘l lestem el ezt a túlélési technikát. Mi felnÅ‘ttek hajlamosak vagyunk dolgokat hamar, már az elején akár egy próbálkozás után feladni. Talán nem mindig kellene. Néha megérdemlünk egy második esélyt…
Ha már megemlÃtettem kis Petikémet, tegnap visszamentünk a játszócsoportba két hét szünet után. Ami nálunk igen hosszúnak számÃt. Az ajtóban keserves sÃrásba kezdett és csak azt hajtogatta, hogy “anyához”. Összetört szÃvvel hagytam el a terepet, mint mindig. Aztán amikor mentem érte azzal fogadtak, hogy miután leléptem már csak hüppögött egy kicsit majd nagyon jól érezte magát. Sokat beszélt a Terezához, sÅ‘t megismételt mindent amit a Tereza mondott, együtt játszottak a puzzle-val, ettek-ittak, egyszóval klassz volt. Egy pár hete elkezdett angol és német szavakat is mondani, sÅ‘t néha mondatokat és kifejezéseket. Valamint a svájci német is belekeveredik a szövegébe, ezek azok amiket nem értünk….Annyira aranyos ahogy mondogatja a thank you-t, a danke-t, és ezek társait. Valamelyik nap ezzel a szöveggel hozta be a kis tányérját, amire almákat vágtam fel neki: ” das ist mein”. Oké, gondoltam, ezt sem tÅ‘lem leste el. Azt hiszem jobb lesz német felkészÃtÅ‘re járnunk nekünk is, mert hamarosan beelÅ‘z minket.
Tegnap délután még Zürichet is megjártuk. Most volt ugyanis egy újabb Osteopath kezelése a Petinek. Ez olyan természetgyógyász féle aki a testen bizonyos pontokat masszÃroz, megnyom, ezzel stimulálva az egész szervezetet a gyógyulásra. Elég nehéz egy izgÅ‘ kétévest ülve tartani. Próbáltuk most is mindenféle játékkal lekötni a figyelmét több-kevesebb sikerrel. Viszont a kezelés végére mi is kicsit elfáradunk…és a napnak még nincs vége.
Ma este a mosókonyhában összetalálkoztunk a kedves szomszéd nénivel, akitÅ‘l a Peti fél. Ez nem újdonság, mert Å‘ nagyon sok embertÅ‘l fél( korra, nemre, vallási hovatartozásra függetlenül). A szomszéd néni elment a pincébe és visszatért egy klassz nagy piros focilabdával. Gondolom ezzel akarta a gyereket megvárásolni. Félig-meddig sikerült, mert Peti nagyon örült a labdának, unszolásomra meg is köszönte…de nem hinném hogy ezzel olyan hirtelen nagy változás állna be kettÅ‘jük bimbózó kapcsolatában. De dolgozunk az ügyön, a diplomáciai kapcsolatokat felvettük.. még pár tárgyalás, javasolnék egy kis ennivalót is, mert Peti arra nagyon fogékony. Szó szerint le lehet kenyerezni:)) A vacsora alatt csak ezt hallani tÅ‘le” kérsz még” vagy “Peti kér még husit és krumplit”. Igaz hogy a tányérja még tele van, de Å‘ már elÅ‘relátó és tudja hogy hamarosan el fog fogyni és jó logisztikusként már rendeli meg az utánpótlást.
Most lassan elköszönök. Holnap Ricsi Ökibe megy (errÅ‘l majd legközelebb) aztán nekem van fodrász idÅ‘pontom…nagyon rámfér már egy frissÃtés. Annyira sok Å‘sz hajszálam van, hogy kezdem öregnek is érezni magam. Mindez még nem elég, délután bevállatuk hogy az Ikeába is elmegyünk. Petinek nézünk pár új dolgot. Természetesen errÅ‘l is majd legközelebb. Jó éjt!!