Karácsony, szilveszter,újév és ami ezzel jár…

Mivel így illik, kívánok mindenkinek boldog, sikeres, szerencsés, szerelmes, mindenféle élményekben gazdag új esztendőt. Jó egészségben, vidámságban, móka kacagásban eltöltendő napokat!!!!

Karácsony elÅ‘tt és a müncheni kaland után sikerült az egész családnak jól megbetegednie. A napközbeni köhögéses órák száma 23 volt… a fennmaradót pedig alvással töltöttük. Mindannyian voltunk orvosnál, a konyhában külön polcot nyitottam a dokik által felírt gyógyszerhegyeknek. Háromóránként valaki valamilyen gyógyszert dugott a szájába. Nekem különösen ízlett a köhögés elleni szirup…abból én többet is nyomtam a kelleténél. Viszont az, amelyik álmossá kellett volna hogy tegyen, nem tett. Csalódtam benne, (nemcsak benne) így esténként volt rengeteg idÅ‘m gondolkodni az élet értelmén, barátságok múlásán, régi barátok újra felbukkanásán….és egyéb egyszerű dolgokon. Reggel kipihenve ébredtem….volna, ha aludtam volna. Így vágtunk neki a karácsonyi elÅ‘készületeknek, semmi energiával, minimális karácsonyi hangulattal (miért is hagyom hogy mások elvegyék a kedvemet….ez még mindíg rejtély.)  és még kevesebb idÅ‘vel ajándék vásárlásra. Egy héttel kari elÅ‘tt feldíszítettük a fát Petikém segítségével… másnap persze le akarta szedni a díszeket és rángatta az égÅ‘ket. ElÅ‘vigyázatosságból csak csoki, műanyag vagy fa díszek voltak…mivel tavaly díszítéskor teszteltük a műanyag, törhetetlennek gondolt díszeket…. és eltörtük Å‘ket.  Míg kari elÅ‘tt voltunk kettÅ‘ karácsonyi partin ahol találkoztunk a Mikulás bácsival személyesen, aki ajándékott adott Petikémnek is, sÅ‘t egy fotó erejéig még mellé is ülhettünk(én merészen még a vállára is hajtottam a fejem) Micsoda élmény volt ez…. Azóta Petinek minden ajándékot a Mikulás hoz, így karácsonykor nem is kavartunk be neki a Jézuska sztorival…majd talán késÅ‘bb. Ajándék bontogatás, a kedvenc idÅ‘töltéseim egyike. Legszívesebben minden nap gyakorolnám pár órát….de úgy láttam az egész család lelkesen tépdeste le a csomagoló papírt a dobozokról. Petikém örült a vasút készletnek…de mi, is mert egybÅ‘l letelepedtünk a szÅ‘nyegre és építettünk egy nagy vasúti pályát. Közben rájöttünk mi hiányzik még, és pár nappal késÅ‘bb extra síneket, alagutat és hidakat rendeltünk meg a százdarabos készlethez.(ok. a száz, az egy jó reklám fogás, mert több mint a fele az épületekbÅ‘l, emberekbÅ‘l és fákból áll)

Petikém megtanult egy-két karácsonyi mondatot is. Az egyik kedvencem: a merry christmas party, a másik meg a kellemes karácsonyfát. Viszont azóta minden nap ajándékot akar bontani…kire ütött ez a gyerek?

Nekem a legszebb ajándék az összes közül: Paul, régóta eltűnt, de nem elfeledett barátom visszabukkanása volt.(jó ez a szó) Vele még a new york-os idÅ‘szakomban találkoztam, méghozzá a  D metróvonal 50.utcai megállójában  egy kora reggelen….mindez legalább tíz éve történt. Ő egy eléggé érdekes figura, nagyon jó ember, mindent megtesz a barátaiért, szeret jókat enni, hatalmasakat nevetni, moziba járni, képregényekre egy vagyont költeni….Sokfelé mászkáltunk együtt az évek alatt, rengeteget nevettünk…ilyenkor rendszerint az egész metrószerelvény velünk kacagott, mert Paulnak olyan jóízű nevetése volt. Aludtunk el moziban, mert belógtunk három filmre egymás után…így a mozi maraton horkolással végzÅ‘dött…mindemellet sokat beszélgettünk, és jó barátok lettünk. Fura pár lehettünk, én a gizda csaj, Å‘ meg a husi musi nagydarab fickó. Jó volt, hogy akkoriban csak egy utcányira laktunk egymástól Brooklynban. Azután mi elköltöztünk ide Svájcba…egy évig ment a távbarátság. Azután jött négy hosszú év szünet. Nem minden  barátságot lehet, szabad újrakezdeni…ezt szerencsére lehetett. Az idÅ‘zítés, így karácsony elÅ‘tt, tökéletes volt. Azóta renszeresen beszélünk, írunk egymásnak….és ez olyan jó.

Az újévi fogadalmak egyike, hogy átrendezem az életemet…több idÅ‘t szentelek igazi barátokra, és hanyagolom a felszíneseket. Valamint, rendszeresen fogok jelentkezni itt. (biztos hihetetlennek tartjátok, de én 15 éves korom óta, vagyis Szilvási: Egymás szemében című könyve óta, naplót írok. Naplóim egy fiókban Å‘rzÅ‘dnek, de tervezem hogy újra elolvasom Å‘ket. Valószínűleg a felét sem fogom érteni annak ami bennük áll, de a sok titok ami bennük rejlik megéri a fáradságot. Szóval, ezzel csak azt akarom mondani, hogy képes vagyok ilyen dolgokra is.) Egyéb fogadalmat nem terveztem, ilyen pl hogy többet fogok sportolni, vagy hogy befejezem a régóta elkezdett könyvemet…nos ezek eszembe sem jutottak. Mission impossible kategória. BUÉK mindenkinek.