miért?

Miért nem tudok napi szinten blogot írni?? Tettem fel a kérdést minden nap amikor nem írtam ide semmit. Valószínűleg nem vagyok igazi blogos csak olyan mű blogos….és nagyon lusta, plusz sorozat függÅ‘, ráadásul kiolvastam egy pár romantikus könyvet, ahelyett hogy blogoztam volna. Micsoda ember vagyok én?? Egyáltalán ember vagyok én??….na ezen komolyabban el kell majd gondolkodnom.

Elég sokmindenről kellene beszámolnom az utóbbi, 2 hónappal ezelőtti bejelentkezésem óta.

EbbÅ‘l két hetet otthon töltöttünk ami nagyon klassz volt és természetesen eseménydús. Mindig elhatározzuk, hogy nem megyünk ezer helyre egy nap, aztán valahogy mindig kétezer lesz belÅ‘le. Szuper. Ãœgyintézés a hivatalokban külön öröm, amikor halvány gÅ‘zÅ‘m sincs, hogy mirÅ‘l beszélnek olyan arrogáns stílusban….nem lakom itthon már 11 éve.( Ez talán megmagyarázná az értelmetlen arckifejezésemet, ami kiül az alapból buta fejemre)…de nem mondom el mindenkinek ezt a titkot, fÅ‘leg nem olyan helyeken ahol nem muszáj. Ilyenkor valahogy mindig megmagyarázom, hogy összesen csak kettÅ‘ agysejtem maradt és azokat felváltva szoktam használni, ( vigyázni kell ám rájuk, mert nagy érték) és most éppen a rosszabbikat hoztam el otthonról. Szerintem ez hihetÅ‘bben hangzik, mint hogy nem lakom az országban már több mint tíz  éve. Na mindegy, ezek csak apró  árnyoldalai az otthon töltött napoknak. Mindezek mellett nagyon kedves rokonokkal, barátokkal szoktunk találkozni, akikkel a kisfiunk is hamar összehaverkodik. Rengeteget eszünk, mindenhol és mindent, (természetesen csupa egészséges magyar kajákat pl hurka, kolbász, lángos és társai, amit szegény gyomromnak több hónapig tart feldolgozni. Mire újra jól vagyok, akkor készülünk haza megint…és kezdÅ‘dik minden elÅ‘rÅ‘l…ezt aztán a dolce vita)

KiemelekedÅ‘ volt a mostani látogatásnál egy kedves, szószerint ezer éve nem látott barátnÅ‘m meglátogatása. ( ezért biztos meg fog haragudni, mert megkért hogy ne áruljam el a korát) Fura volt, hogy utoljára még középiskolásként találkoztunk, most pedig már férjekkel, gyerekekkel….Hogy öregszik az ember, vagy csak én?? Igaz van egy másik dolog is amibÅ‘l leszűrtem, hogy nem vagyok már mai csirke, csak valami fagyasztott, öregedÅ‘ pulyka, ami megmaradt a hálaadás ünnepérÅ‘l…Kaptam meghívót a 20 éves érettségi találkozóra. Ez most vicc vagy komoly? Mikor történt az a húsz év? Én nem emlékszem hogy ennyi eltelt volna, szerintem valaki nagyon elszámolta magát…Létezhet hogy húsz éve fejeztük be a gimit?? Azóta többen az osztályból felnÅ‘ttünk, komoly beosztásban dolgozunk( természtesen én nem, egyik sem), családanyák és családapák lettünk( természetesen én nem lettem családapa, hiába törekedtem rá, még extra távoktatásos sulit is elvégeztem emiatt), benÅ‘tt a fejünk lágya( szerintem az enyém még ugyanolyan puha mint a pár hónapos babáknak), kiéltük magunkat a diszkókban(szerelmek, randizások, csalódások, berúgások, másnaposság sÅ‘t harmadnaposság, kb ilyen sorrendben.)…azt hiszem ezt végre kipipálhatom… elvégeztünk sok iskolát és nagyon okosak lettünk.. (nos ez sem nagyon rólam szól), bejártuk a világot…(igen, legalábbis egy részét, de még rengeteg tervem van hová kellene elutazni)…boldogan élünk a családunkkal valahol a Földön…(nos ez a mostani karácsonytól is függ…) Lehet hogy kritikus voltam magammal szemben( sose szoktam)…de valahogy ez az egész sokkolt. Hogy közelebb vagyok a negyvenhez mint a harminchoz, azt hittem hogy ez mindig csak másokkal történik meg…de nem velem. Változik a világ….és én is változom.( nagy sóhaj)  Szóval megyek tévét nézni, mert jön a kedvenc sorozatom.

Sziasztok.