Sziasztok. Annyi minden történt az utóbbi bejelentkezésem óta, ami nem is csoda, hisz eltelt vagy ezer év azóta. Elnézést kérek minden kedves és kedvetlen olvasómtól.
ElÅ‘ször is anyukám, aki itt volt 3 hetet, tegnap hivatalosan is hazautazott. (hÃrügynökségek jelentése szerint) Emiatt volt egy elég gázos estém a kisfiammal, aki bepánikolt amikor mindketten egyszerre leléptek a zürichi állomásra. Persze nem a nagyi után kiabált lefekvéskor, hanem apa után. Hiába magyaráztam, hogy apa csak kikisérte az állomásra a nagyit. A NAGYI az, aki elutazik a vonattal. Nem, neki csak apa kellett, most és azonnal. Majd rájön szegénykém, hogy a nagyi most már a saját ágyában alszik, a saját konyhájában fÅ‘zi a fincsi kajákat, a saját tévéjén nézi a jó magyar programokat…és Ãgy tovább.
Nagyon klassz napokat töltöttünk együtt: sétáltunk sokat, játszottunk sokat, kicsit kirándulgattunk, ettünk sokat…( ami állÃtólag ránk fér, mert hogy gizdák vagyunk. ok kivéve a Peti, Å‘ jó kis husimusi) Jó volt hogy a Peti mellett volt itthon valaki akivel lehetett beszélgetni mindenrÅ‘l. Most jönnek a normális hétköznapok…
A másik indok ami miatt nem Ãrtam az utolsó pár napban, az a fránya migrénes fejfájás teljesen kiütött. Középiskolás koromig azt hittem, hogy akinek migrénes fejfájása van az csak kényesen rájátszik a dologra. Hisz az is csak egy fejfájás. Nos, Å‘szintén és saját tapasztalatra épÃtkezve állÃthatom, hogy létezik és sajna nekem is olykor elÅ‘fordul.
Ilyenkor teljesen lemerül az a picike elemem is, a tolerancia küszöböm minimálisra csökken, zavar a fény, alig tudok beszélni ( talán a férjem ennek örülni tud ..), a homlokomat mintha mázsás súly nyomná össze…
Ilyenkor mozgásképtelen vagyok, illetve lennék, ha nem lenne itt a folyton aktÃv kisfiam, akit holmi fránya migrén nem érdekel. Bárcsak engem se érdekelne, de mint szenvedÅ‘ alanya a dolognak eléggé érintett vagyok benne. A migrén után általában idÅ‘járás változás következik. Le is szakadt az ég, ömlött az esÅ‘ ( amit én alapesetben nem szeretek, de most megváltásnak éreztem). Csak szakadjon az az esÅ‘, ha elmúlik tÅ‘le a fejfájásom akkor önzÅ‘ dög leszek és csak magamra és a kis fejemre gondolok.
Most újra itt vagyok, közben gyönyörű kisfiam felébredt. Hallom amint mondja a kiságyában, hogy “kiszállsz”, (mármint az ágyból). Én boldog anyai mosollyal bemegyek hozzá és kiveszem, mire Å‘ közli hogy “apához menjünk”. Köszi drágám, én is szeretlek. Megkérdezem tÅ‘le útban a másik szoba felé, hogy engem csak taxinak használ -e, Å‘ rámnéz a szép barna szemeivel és közli hogy ” igen”. Jó, nem. De én akkor is úgy imádom, akár taxi vagyok neki akár nem.
Fejlemények a játszóház ügyében. Nos, odafelé üvöltünk végig a 15 perces séta alatt, ami most már csak 10 perc, mert rohanok mint az állat. A szÃvem majd meg szakad amikor sÃr az apja után, miközben az érintett vidáman ellibeg dolgozni. Szuper. ValószÃnűleg állás ajánlatot fogunk kapni, ahogyan Ãgy visÃtva, üvöltve rohanunk az utcán, gondolom hogy ilyen mentÅ‘autó sziréna pótlásnak vagy vészhelyzetben forgalom elterelésre esetleg figyelem felkeltésre fognak felkérni minket. Már dolgozom az árajánlaton…
HétfÅ‘n annyira gáz volt a helyzet otthon, hogy apa is elkÃsért minket a játszóházba. Ãgy hivatalosan is bekerült a Peti által összeállÃtott fekete listára. Azt hiszem én vezetem a listát…Az úton most elvolt, Ãgy elmaradt a sziréna próba, de aztán a búcsúzáskor beleadott mindent. Szegény párom meg volt ijedve, hogy ekkora kis gyerekbÅ‘l hogy tud ilyen hangos üvöltés kijönni. Hiába volt nekem már ebben némi gyakorlatom, megint összetört szÃvvel hagytam el a terepet. Bocs, hagytuk el a terepet. Bánatomban a közeli kávézóban feljhajtottam egy kávét, sajnos tisztán…semmi szÃverÅ‘sÃtÅ‘vel. De már vettem egy laposüveget kizárólag erre a célra…
A harmadik dolog ami közbejött és nem tudtam idÅ‘ben Ãrni a blogot, az a Petikém 2. szülinapja. Az egyszerűség kedvéért kétszer lett megünnepelve. Hisz kétéves. (gondban leszünk a 10.-nél, tÃzszer megünnepelni??)
A félreértések elkerülése végett, azért lett kettÅ‘ször megünnepelve, mert a kis nemzetközi baba-mama csoportunkban majdnem egyszerre volt 3 kisgyereknek is a szülinapja. Ãgy anyukák úgy beszéltük meg, hogy tartunk egy közöset a közös barátainknak és mindenki csinál egy saját szülinapot otthon a családdal. Ãgy is lett.
Szerdán meg volt a közös buli, volt torta evés, játszás, az anyukák 2 perces beszélgetést is megengedhettek maguknak. Persze a válaszokat már borÃtékolni kellett, mert mindig valamelyik gyerek után kellett rohanni. Inkább monológok voltak ezek…
Rengeteg ajándékot kapott a Peti is, együtt bontogatta a többi ünnepeltel. Nos, markolókból jók vagyunk úgy tÃz évre. Többféle legos markolót, teherautót, traktort és buldózert cipeltünk haza. A szoba egyik sarka hivatalosan a garázs nevet kapta. Már elÅ‘re féltem a másnapi otthoni szülinaptól : lelki szemeim elÅ‘tt láttam ugyanazokat a legos markolókat, traktorokat szanaszét a szobában.
Másnap, lassan de biztosan érkeztek a vendégek. Reggel beszereztem a tortát, anyukám csinált rengeteg szendvicset, volt mindenféle finomság a gyereknek felnőtteknek, gyümölcsök, italok stb stb.
Az elsÅ‘ vendégek érkezését eléggé nehezen vette a Peti, de amikor közöltem hogy késÅ‘bb ajándék és kaja is lesz, akkor valahogy jobb kedvre derült. Összesen 18 vendég jött össze az akkor parányinak tűnÅ‘ lakásban. Nagyrészük magyar, de volt pár idegenlégiós is. A gyerekek elvoltak Peti játékaival, a szülÅ‘k meg a gyerekekkel…
Jött a torta majd az ajándék bontás. Sorra tépte le az ünnepelt a szép csomagoló papÃrokat, micsoda pazarlás mormolta a párom….Sorra bukkantak elÅ‘ az újabb tipusú markolók, teherautók, tűzoltóautók…szerencsére egyikbÅ‘l sem kaptunk duplát. Amit még most sem értek. Viszont most már az egész nappali hivatalosan a garázs nevet kapta meg. Annyi játéka lett a drágámnak, hogy úgy döntöttünk karácsonyra is ezeket fogjuk újra csomagolni…