Egy nappal öregebben….

Ok, szóval egy nappal öregebb lettem, de bölcsebb sajna nem.

A tegnap délutánra betervezett sziesztám technikai okok miatt elmaradt….az ok pontosabban: gyereknevelési könyveket olvastam. Még pontosabban amiatt, hogy most kezdjük a kisfiammal a (németrÅ‘l és angolról) játszóház-nak fordítható foglalkozást, ami idáig akkor okoz neki örömet, ha én is ott vagyok a teremben. Amint lelépek vagy csak a gondolata is megfordul a fejemben, már a kisfÅ‘nököm (kisfiam) ott is terem mellettem,  gyönyörű szemeivel szomorúan rám néz, megsimogatja a térdemet és annyira aranyos, hogy ha egy halom pénzt igérnének sem mennék el, rám villantja százezer dolláros mosolyát, hosszú szempilláin kezdenek a könnycseppek megcsillani…Ilyenkor rendszerint elfelejtem, hogy elÅ‘zÅ‘ nap vagy akár reggel volt egy kis összeveszés, amit Å‘ bömböléssel zárt le…

Szóval már a 5. alkalomnál tartunk, de elég nehezen megy az elválás. Az sem pozitívum hogy, az utca végén is hallom amint azt üvölti torkaszakadtából hogy mami….Ilyenkor szomorúan ballagok az utcán a mobilommal a kezemben, várva a telefonhívásra, hogy azonnal menjek vissza érte…hát igen mindig is optimista emberke voltam. Néha még sírok is, ezzel tovább rontva a helyzetemet, mármint az utcán. El nem tudom képzelni, hogy mit gondolhatnak ilyenkor rólam az emberek…De ha megkérdeznék, amit úgyis svájci németül tennének, akkor meg úgysem érteném…szóval a 22-es csapdája.

Ma is így történt…üvöltés, szomorú ballagás, mobil telefon… De ma mintha pici fejlÅ‘dés mutatkozott volna a dologban. Azok után, hogy a drágám kiüvöltötte a tüdejét, kicsit megnyugodott, meg gondolom azért el is fáradt, elvolt a gondozónÅ‘vel békésen:kimentek legalább ötvenszer az ajtóhoz megnézni, hogy tényleg elmentem-e ( hogy volt bÅ‘r a pofámon ilyen tenni, ez járhatott a fejében), utána megint vagy ötvenszer kimentek az ajtóhoz megnézni, hogy visszajöttem-e. Mindezt egy óra leforgása alatt, úgyhogy játszásra már nem is maradt idÅ‘. …De talán majd annak is eljön az ideje.

Szóval, összetört szívvel mentem vissza, ő is összetört szívvel várt rám. Egymás nyakába borultunk és nagyon nagyon örültünk a viszontlátásnak. The End

Általában a hollywoodi filmek fejeződnek be ilyen szép happy enddel.